Főoldal

Autisták Országos Szövetsége

  • Rólunk
  • Az autizmusról
  • Kapcsolat
  • Hírek
  • Csatlakozz hozzánk! Online bankkártyás adományozás
  • Facebook

Köszönjük a támogatást!

Adószám: 19025915-1-41

Számlaszám: Erste Bank

11600006-00000000-83483024

Ha a szülők összefognak, csodákra képesek

Megjelent az Esőember 2005/1 számában.

Akinek már felnőtt autista gyereke van, vagy idős emberként is elég jó emlékezettel bír, az pontosan tudja, hogy húsz-harminc évvel ezelőtt az volt a gyakorlat, hogy a problémás gyerekeket az iskola “lepasszolta”. Az általános a kisegítőnek, a kisegítő a foglalkoztató iskolának, s innen kikerülve már csak az otthon négy fala maradt. A szülők elszántságnak, és a melléjük álló, maroknyi, hivatástudattal rendelkező pedagógusnak köszönhető, hogy az autisták nagy része ma már a nappali oktatás keretében, külön tagozatokon tanulhat. 

Ilyen tagozat van Pécsett is. Az Éltes Mátyás Általános Iskola, Szakiskola és Kollégium autista tagozatának vezetője Márász Alice, aki egyúttal az Autisztikus Gyerekekért Baranyában Alapítvány vezetője. Érdekes módon az alapítvány nem szülői kezdeményezésre jött létre. Dr. Gyenge Eszter, az ideggondozó orvosa szorgalmazta létrejöttét. Aztán öt-hat szülő összefogásával 1991-ben megalakult az alapítvány. Akkori vezetője Bányai Klára gyógypedagógus – aki ma a szakértői bizottságban dolgozik – győzködte az illetékeseket, és talpalta ki az autisták iskolai oktatásához szükséges engedélyeket. Egy régi óvodában, két teremben kezdtek hozzá a tanításhoz. Ez még teljesen szegregált volt, és csak pécsi gyerekeket vettek fel. 

Amikor az óvodából átkerültek az Éltes Mátyás iskolába, akkor az autista csoportba kerülésnél már nem volt szempont, hogy ki pécsi illetőségű és ki nem. Janka például a kozármislenyi lakóotthonból jár be. A lakóotthont az Élet-esély Autistákat Segítő Alapítvány tartja fenn. Az otthont azok a szülők akarták és támogatták egy emberként, akik az Autisztikus Gyerekekért Baranyában Alapítványt is létrehozták. Akkoriban futott a Kézenfogva Alapítvány lakóotthoni programja, és dr. Éliás Sára, az alapítvány jogásza segített ebben a pécsieknek. Azóta megnőttek a gyerekek, és a szülők úgy döntöttek: mégsem szeretnék kiengedni a családból gyermeküket. A kozármislenyi otthonban, egy-két kivételtől eltekintve, nem az alapítók gyerekei laknak. De ez talán nem is baj. Baj majd akkor lesz, amikor a most még otthon lévő gyerekek szülei rájönnek, már nincs elég erejük ellátni az időközben felnőtt, idősödő gyermeket. Mostanában pedig nincsenek lakóotthonra pályázatok. Mintha az a lendület, ami a kilencvenes években megvolt, alábbhagyott volna. Állami szinten bizonyosan. 

* 

A tagozaton dolgozók az Autizmus Kutatócsoportnál tanultak alapján foglalkoznak a gyerekekkel. Ezt persze azonnal pontosítanom kell. Ott tanulták meg, hogyan kell az autistákkal foglalkozni, aztán a saját szakmai tapasztalatuk, a szakkönyvek és a gyerekek igényei szerint módosítottak rajta. Első látásra a TEACH-módszer napirendet, tevékenységeket mutató képeit látom a gyerekek neve alatt, de ha már közelebb megyek, akkor rajzok helyett fényképeket találok. Alice munkája, aki – amikor kapott egy digitális fényképezőgépet – arra gondolt, a rajzokat ki lehetne váltani a képekkel. Még hozzá olyan képekkel (így tán szakszerűbb: folyamatábrákkal), ami a gyerek környezetét – benne az ismerős, általa használt tárgyakkal – mutatja. Például: a színes fényképen ugyanaz a terítő, tányér, evőeszköz, szalvéta van, amit a gyerek naponta használ, vagy ugyanazt a mosogatót látja, ugyanazzal a mosogatószerrel. 

– Egy-két ábrát nem tudtunk kiváltani – mondja Alice. – A vetkőzést, a kabátlevételt fényképeztem így, fényképeztem úgy, sehogy volt jól felismerhető. Maradt a jól bevált rajzos ábra. 

– Van-e valami más, amiről úgy gondolod, másutt is hasznosítható? 

– Mi az anyanyelvi neveléshez a siketeknek készült tankönyvet használjuk. Nagyon jól bevált nálunk. Az ablakfóliázás ugyan nem tartozik az oktatás témakörébe, de mivel emeleten vagyunk, és a gyerekeink igencsak váratlan dolgokra képesek, minden ablakot fóliáztattunk. Ablakonként 40 ezer forint volt, de megérte. Ha betörik az ablak, a fólia megakadályozza, hogy a gyerek kizuhanjon az ablakon. 

Idén két csoportban 11 tanulójuk van, közülük egyet integrálnak a kisegítő iskolába, és jövőre két új tanuló felvételére kerül sor. Gyerekeik között vannak jó képességűek is. Az egyik, autista kisfiúról most derült ki, hogy abszolút hallása van. Az ő zenei nevelését mindenképpen meg szeretnék oldani. 

Hogy az iskolából kikerültekkel mi lesz, hogyan tudják a gyógypedagógiában nem jártas szülők szinten tartani gyereküket, hogy ne vesszen kárba az a fejlesztés, amelyet az iskola végzett, arról még nem sokat lehet tudni. Esélyeket latolgatunk Alice-zal, de nincsenek megváltó ötleteink. Talán az kellene, hogy a szülők, akik persze már belefáradtak a napi munkába, gyereknevelésbe, ismét a sarkukra álljanak, és kiharcoljanak, kimondottan az autistáknak, egy szakiskolát, nappali ellátó intézményt. Az Éltes Mátyásban nyolcadik után négyéves szakiskola is van, ahol a tanulásban akadályozottak a 8., az értelmileg akadályozottak pedig a 9-10. szakmai előkészítő évfolyam után tanulhatnak tovább 22 éves korig, de ha a szülő kéri ez még két évvel meghosszabbítható. Ahogy olvasom, hogy hová járnak szakmai gyakorlatra, hogyan próbálják nevelők, szakoktatók integrálni a tanulókat a nagy betűs életbe, nyomon követni azokat is, akik már elhelyezkedtek (itt ilyen is van!), úgy gondolom, itt jó helye lenne az autistáknak is. Mert ez (még) nem az autisták szakiskolája. Persze, ha meggondolom, jó néhány évvel ezelőtt általános iskolájuk sem volt. Itt megint a szülői elszántságra lenne szükség, hogy változzanak a körülmények. Mert ha a szülők összefognak, csodákra képesek. 

* 

Hiába forgatom (már itthon) a Kézenfogva Alapítvány 2004-es regiszterét, nem találok benne Pécsen vagy környékén sem szakiskolát, sem nappali ellátást. Pedig szükség lenne rá. Mi lesz, ha kidőlnek azok a szülők, azok a pedagógusok, akik kitaposták az autista tagozatokat, lakóotthonokat, itt-ott a nappali ellátást? Vajon az újak, a fiatalok, akiknek ez már természetes, lesznek-e elég harcosak, ütés- és ütközésállók? 

– czy –

Hasonló cikkek:

  • Esőember 2005/1: Autizmussal diagnosztizált népesség az egészségügyi és a közoktatási rendszerben
  • Esőember 2005/1: A befogadó iskolák elfogadó tanítói
  • Esőember 2005/1: A Fogócska utcai iskola
  • Esőember 2005/1: A ház, ahol kinyílik a világ
  • Esőember 2005/1: A képzési kötelezettségröl és a pedagógiai szakszolgálatokról
  • Esőember 2005/1: A Montessori Oktatási Centrum
  • Esőember 2005/1: A pedagógus személyisége a döntő
  • Esőember 2005/1: A svájci iskolarendszer és egy Asperger-szindrómás kisfiú találkozása
  • Esőember 2005/1: A Szabadföldi úti iskola bemutatkozik
  • Esőember 2005/1: A társadalmi összetartozásért
  • Esőember 2005/1: A törvény szellemében
  • Esőember 2005/1: Ablak a világra
  • Esőember 2005/1: Amikor pályát választ a gyerek...- Kolping iskolák
  • Esőember 2005/1: Autista gyermekek az oktatási rendszerben
  • Esőember 2005/1: Autista kisgyermek adaptálása bölcsödében
  • Esőember 2005/1: Autisták a Ferencvárosban
  • Esőember 2005/1: Autizmussal élő tanulók integrációs kísérlete
  • Esőember 2005/1: Az ergoterápia
  • Esőember 2005/1: Az integrált oktatásért
  • Esőember 2005/1: Az Oktatási és Kulturális Minisztérium válasza
  • Esőember 2005/1: Az ön fia nem való intézményünkbe
  • Esőember 2005/1: Az országgyűlési biztos közleménye
  • Esőember 2005/1: Be(nem)iskolázásunk története
  • Esőember 2005/1: Csillag Csoport a Kolpingban
  • Esőember 2005/1: Egy autista kisfiú beiskolázása
  • Esőember 2005/1: Egyéni fejlesztés Debrecenben
  • Esőember 2005/1: Esélyegyenlőség az iskolában
  • Esőember 2005/1: Fogyatékos hallgatók az egyetemen
  • Esőember 2005/1: Fogyatékosok a felsőoktatásban
  • Esőember 2005/1: Hol lenne a legjobb gyermekemnek?
  • Esőember 2005/1: Integráció. Integráció?
  • Esőember 2005/1: Integráció. Integráció?
  • Esőember 2005/1: Iskolai esélyteremtés
  • Esőember 2005/1: Iskolapélda az integrációról
  • Esőember 2005/1: Készül az ombudsman jelentése
  • Esőember 2005/1: Közép-európai szakmai napok harmadszor
  • Esőember 2005/1: Levél az oktatási miniszternek, Hiller Istvánnak
  • Esőember 2005/1: Levélváltás az AOSZ és az OKM között
  • Esőember 2005/1: Mi lesz veled, emberke?
  • Esőember 2005/1: Program van
  • Esőember 2005/1: Szegregáció helyett inklúzió
  • Esőember 2005/1: Tegyük könnyebbé a tanulást Montessori módszerével
  • Esőember 2005/1: Tekla iskolát talált
  • Esőember 2005/1: Továbbképzés az integrációról
  • Esőember 2005/1: Utazó tanárok
Vissza az Esőember 2005/1 számához

Legfrissebb híreink

  • A Budapesti Rendőr-főkapitányság várja a gyerekeket az Autizmus Világnapja alkalmából
  • AJB jelentés egy autizmussal élő személy nappali intézményi ellátása ügyében
  • Újabb információk a nappali ellátásokról
  • Újabb partnerrel bővült az AOSZ kártya elfogadóhelyek listája
  • Az AOSZ követelte a rendőrségi nyomozás folytatását a 2022.04.05-én kezdeményezett eljárásban

Archívum

Ide kattintva elérheti archívumunkat.

Keresés

Kategóriák

  • AIP (5)
  • ajánló (725)
  • állás (49)
  • aosz (817)
  • Autizmus világnap 2014 (3)
  • Autizmus Világnap 2019 (68)
  • Autizmus világnap 2021 (19)
  • Autizmus Világnap 2022 (17)
  • Autizmus világnap 2023 (1)
  • DATA (24)
  • esemény (562)
  • felhívás (315)
  • képzés (184)
  • kérdőív (25)
  • kiadvány (16)
  • könyv (29)
  • közlemény (104)
  • pályázat (113)
  • tábor (30)
  • tájékoztatás (1 166)
  • támogatás (66)

Címünk

1053 Budapest,
Fejér György utca 10.
I. emelet 3. ajtó, 23-as kapucsengő

Telefon

+36 (1) 354 1073
+36 20 401 5126

Munkatársainkat az alábbi időpontokban érheted el telefonon:
Hétfő – Csütörtök: 9.00 – 16.00
Péntek: 9.00 – 14.00 között.

   

E-mail

Központi e-mail cím: info@esoember.hu

Információs Centrum e-mail cím: infocentrum@esoember.hu

Sajtókapcsolat (munkaidőben): komm@esoember.hu
+36 (20) 575 1919

© 2023 Autisták Országos Szövetsége