Van egy törvényünk a közoktatásról (LXXIX/1993.), amit ugyan többször módosítottak, de ez a paragrafusa nem változott:
13 § (5) “A testi, érzékszervi, értelmi, beszéd vagy más fogyatékos gyermek lakóhelyén, ennek hiányában tartózkodási helyén a polgármester segítségét kérheti ahhoz, hogy gyermeke óvodai neveléséhez-oktatásához szükséges feltételeket a településen megteremtsék.”1
Hogy ezt a polgármesterek betartják vagy sem, vagy hogy a szülők ismerik-e ezt a törvényt vagy sem, nem tudjuk. De az tény, hogy tudomásunkra jutott: a főváros VII. kerületében éltek a törvény adta lehetőséggel. (Mivel a család nyaralt, ezért lapzártánkig nem tudtunk velük beszélgetni, de tanulságai miatt még visszatérünk az esetre.)
Az túl szép lenne, ha autista kisfiúról lenne szó. Nem, a kisfiú disphasiás2 és enyhe fokban mozgássérült. A család, amit lehetett megtett: különórák gyógypedagógussal, logopédussal. A fejlesztés ellenére a kerületben nem volt a kisfiúnak megfelelő intézmény, ahol integráltan tanulhatott volna. Végül egy olyan iskola vállalta, ahol a Rogers-módszert3 alkalmazzák. Mindez az önkormányzatnak havi 30 ezer forintjába kerül. Jó lenne, hinni: másutt is így van ez. Hogy a mi oktatási rendszerünkkel kapcsolatban is le lehessen írni, amit Trencsényi Katalin4 könyvében olvastam:
“Az írás-olvasási képességek egyénenként változtak. Szerencsére az angol iskolarendszer ebből a szempontból nagyon liberális.
A szülő és a gyerek döntése az iskolaválasztás. Így egy Down-kórral élőnek megvan a lehetősége, hogy eldöntse: kisegítő iskolában vagy általános iskolában kíván tanulni. És ebből a szempontból kizárólag a gyerek képességei és kívánságai számítanak. A nyolcéves, szikrázóan okos Gill, aki a társulat részidős tagja volt, hagyományos általános iskolába járt. Egész nap – az állam által! – fizetett korrepetitor volt vele az iskolában, hogy ne kerüljön hátrányba társaihoz képest; segített, ha szüksége volt rá, délutánonként pedig korrepetálta. Így Gill azt tanulta, amit szellemileg nem fogyatékos társai – na de mekkora szó ez egy óriási szellemi hátránnyal induló kislánynál! (Olyan ez, mintha valakinek folyamatosan olimpikonokkal kellene versenyezni. Vajon mi bírnánk-e? Gill bírta.)”
Jegyzetek:
1Lásd: Autista.info.hu A szülő jogai és kötelességei
2diszfázia – olyan fejlődési zavar, amely a beszédértést és/vagy beszédképzést érinti – Faragó Ferenc – Auti kisszótár
3Carl R. Rogers nevéhez fűződik a személyközpontú pszichoterápiás módszer kidolgozása. Bővebben: Carl Rogers.lap.hu
4Címe: “Megfinomítom halandó göröngyöd” – a könyvről bővebben Szinház másképp című cikkünkben olvashatnak.