Süss fel nap címmel jelent meg a Soros Alapítvány magyarországi alternatív óvodákat és iskolákat bemutató könyvének első kötete, amelyben a debreceni autistákat nevelő tagozat is bemutatkozik. Munkájukról a csoport két pszichológusa, Váradi Gizella és Ujváry Edit számolt be.
A debreceni Kenézy Gyula Kórház Gyermekpszichiátriai osztályán a Hajdúböszörményi Óvoda, Általános lskola és Diákotthon kihelyezett, autistákat nevelő tagozata 1994 szeptemberétől működik. Ezzel egyidőben kezdte meg munkáját az Autizmus Ambulancia, majd egy évvel később az ambulancia részeként a korai fejlesztő csoport. Innen kerülhetnek a nem integrálható gyermekek az autistákat nevelő tagozatba, ahol jelenleg harmincan tanulnak hat csoportban, öttől tizenöt éves korig, életkori és fejlettségi szint szerint. A gyermekekkel öt gyógypedagógus, egy orvos, két pszichológus, egy pedagógus, hat nővér és egy gyermekfelügyelő foglalkozik. Az egyéni fejlesztő foglalkozások mellett biztosítják a folyamatos pszichiátriai gondozást és az arra alkalmasak pszichoterápiáját is. Elméleti ismeretekre csak töredékük oktatható, többségük számára egy elfogadható szociális szintet szeretnének elérni, hogy könnyebbé tegyék velük, s számukra az életet. Elsődleges céljuk, hogy azoknak az autistáknak biztosítsanak fejlesztési lehetőséget, akik mindenhonnan kiszorultak, és kevés remény van integrálásukra.
A tanévet egyhetes közös táborozással kezdik, ami segíti a gyermekek alkalmazkodási és kapcsolatteremtési nehézségeinek leküzdését, valamint az egymásra hangolódást is. Többségüket először szocializálni kell. Erre szolgál az ún. szocializációs (habilitációs) csoport. Célja a gyermekek kommunikációs szükségleteinek kialakítása, serkentése. Ez néhány hónapig, esetleg évekig is eltarthat. Amikor megtanulnak viszonylag nyugalomban tevékenykedni egymás mellett, akkor nyílik meg a lehetőség a szisztematikus foglalkoztatásra. Nagy hangsúlyt kapnak a mozgásos játékok, egyéni manipulációs gyakorlatok, didaktikus játékfoglalkozások. A relatíve jól kooperáló, elfogadhatóan irányítható, kialakult önkiszolgálási funkciókkal rendelkező gyermekek fejlesztő csoportba kerülnek át, ahol egyéni fejlesztési terv szerint foglalkozik velük a gyógypedagógus.
A fejlesztési program Székely Margit koncepcióját, az Autizmus Kutatócsoportpedagógiai irányelveit és az ausztráliai Mansfield-modellt1 ötvözi. Magában foglalja a kommunikáció2, az önkiszolgálás, a nagymotorium3, a finommotorika, a prevokalizáció4és a beszéd fejlesztését, elméleti ismeretek oktatását és a szabadidős tevékenység szervezését – a gyermekek egyéni szükségletei szerint.
Nagy gondot fordítanak önkiszolgálási rutinjaik tökéletesítésére és szociális készségeik fejlesztésére. Külön hangsúlyos az ünnepi rítusok kialakítása. A kreatív foglalkozásokon festenek, agyagoznak, korongoznak a fazekasműhelyben, gyöngyöt fűznek, varrnak, a jobban szocializálhatók a szövéssel is próbálkoznak, akik szeretnek enni, a konyhai foglalkozásokat választhatják. Hetente egyszer uszodába, egy másik napon lovagolni járnak, terápiás céllal.
Többnyire valamennyiünk számára ismerős és kedves, emlékezetes példák sokaságán keresztül mutatják be gyermekeiket és az egyes részterületek fejlesztési módszereit.
“Zalán (a gyermekek nem eredeti nevükön szerepelnek) nem fogad el olyan ennivalót, amit más megérintett, ám a földről felcsipegeti a ropit. Áron rendszerint csak az otthonról hozott ételt eszi meg, és a saját poharából iszik, amit szagról felismer még akkor is, ha elmosogattuk.”
“Gabi különösen hajlamos az echoláliára és echopraxiára. Az uszodában bámulatba ejtette az úszómestert, aki úszáselemeket próbált tanítani neki. Felszólításra semmit sem csinált, így az úszómester kénytelen volt maga is végigcsinálni a gyakorlást, s Gabi minden mozdulatát, még az arcjátékát is utánozta.”
“A búcsúzkodási ceremóniák bonyolultsága megnehezíti Fanni elköszönését a hétvégi hazautazáskor. (A gyermekek egy része ui. bentlakó.) Ilyen jelenetek zajlanak:
Fanni anyja elköszön: – Viszontlátásra.
Fanni echolál: – Viszontlátásra.
Fanni anyja: – Köszönj szépen, Fanni!
Fanni: – Szia, Edit néni!
Fanni anyja: – Még szebben Fanni!
Fanni: – Kezét csókolom!
Aztán elindulnak, és Fanni visszaszól: – Viszontlátásra!”
“Titi évekig nem beszélt, ha valamit akart, mutogatott, amit sikkantásokkal nyomatékosított. Ezt elég gyakran tette, mivel szerette a hasát, s folyton enni-inni akart. Egy alkalommal kimaradt az üdítőosztásból, s ez annyira kizökkentette, hogy megszólalt: – Én is kérek narancslét!”
A tanulmány több fontos kérdést is felvet. A Gyermekpszichiátirai osztályon 1986 óta gondozott autisztikus gyermekek sorsát követve megfigyelték, hogy a 90-es évek elejéig relatíve sikeresen integrálhatók voltak kisegítő vagy normál általános iskolába. A 90-es évek elejétől azonban egyre gyakrabban sikertelenek a beillesztési kísérletek. Ennek okát részben a társadalom, részben az intézményrendszer toleranciájának rohamos csökkenésében látják.
A másik fontos kérdés, az autisták jövője. Az iskolából kinőtt autisták elhelyezése, foglalkoztatása Magyarországon megoldatlan. Fontos lenne olyan intézmények létrehozása, ahol folyamatos fejlesztést, foglalkoztatást biztosítanának számukra, nappali ellátás keretében, illetve az arra rászorulóknak bentlakásos formában.
Véleményük szerint a súlyosan autistáknál, illetve az alacsonyabb nívón funkcionálók ellátásához komplex intézményrendszer kialakítására van szükség, amely az alábbi egységekből állhat: autizmus ambulancia, korai fejlesztő csoport. fejlesztő és oktató csoport, foglalkoztató csoport, autistaotthon. Az autisták mássága, egészen speciális igényei miatt célszerűnek tartják, hogy ez az intézményrendszer önálló egységet alkosson. Azok az autisztikusok, akik bizonyos szinten képesek beilleszkedni a társadalomba, szintén rászorulnak a sokrétű intézményi segítségre, mivel az emberi kapcsolatokban, a szociális normarendszerben ők is nehezen igazodnak el.
Debrecenben az autisztikus gyermekek és családtagjaik szükségleteit széles körűen lefedő, komplex szolgáltatási rendszer kialakítására törekszenek. Példaértékű munkájukhoz további jó eredményeket és sok örömöt kívánunk!
Harmat József
Jegyzetek:
1Lásd: Mansfield Autistic Centre illetve: Renee Mansfield – ACE
2kommunikáció: gondolatainkat vagy a körülöttünk zajló történéseket egy rendszer segítségével tudjuk közölni egymással, a közlési rendszer alapelemei a jelek és a jelek használatának szabályai; fajtái szerint lehet verbális (beszéd, írás), vokális (a beszéd hangszíne) és nonverbális (testbeszéd)
3motorium: mozgásosság
4vokalizáció: általánosan valamilyen hang kiadását jelenti. Ez a hang lehet jelentéses vagy jelentés nélküli.