Főoldal

Autisták Országos Szövetsége

  • Rólunk
  • Az autizmusról
  • Kapcsolat
  • Hírek
  • Csatlakozz hozzánk! Online bankkártyás adományozás
  • Facebook

Köszönjük a támogatást!

Adószám: 19025915-1-41

Számlaszám: Erste Bank

11600006-00000000-83483024

Csillag Csoport a Kolpingban

Megjelent az Esőember 2007/4 számában.

Aki nem beszélő autista gyerekek oktatására adja a fejét, az készüljön fel arra, hogy itt a siker sosem olyan látványos, mint más osztályokban, ám a várható kis sikerhez is két-háromszor annyi energia kell, mint más, hasonló korúaknál. A Csillag csoportnál, ahol öt autista gyermeket oktatnak-nevelnek, egy délelőttöt töltöttem.

A budapesti Huba utcában lévő katolikus Kolping Általános Iskola és Gimnáziumban lévő Csillag Csoportban három gyerekkel és négy segítővel indul a nap. A negyedik később érkezik (az orrvérzése nem akart elállni), az ötödik már napok óta hiányzik. Megvan a szertartása az érkezésnek és a búcsúzásnak is. Az érkezéskor és a búcsúzáskor is kis mécsest gyújtanak, és az érkező nevével dúdolják a rigmust: “Brunó, Brunó, örülök, hogy eljöttél”. A “tanteremben” nincsenek padok, székek vannak, kis sámlik és asztalok. Talán az egy szem tábla mutatja, hogy mégis iskolában vagyunk. De ez sem a hagyományos, zöld vagy fekete, hanem fehér, amire filccel lehet írni. A tábla felső részén idézet:“Autistának lenni, nem kiváltság, hanem olyan dolog, ami ellen küzdeni kell. (Panka)”

Itt minden segítő és minden gyerek állandóan akcióban van, senki nem tétlenkedhet, s e ténykedés motorja, fáradhatatlan “diktálója” Pataki Klára, akinek autista lánya szintén e csoport tagja. Klára gyógypedagógus, de azt hiszem, sosem gondolta volna, hogy mindazt, amit tanult, és amit nem tanult, de saját maga kísérletezett ki, azzal majd Pankalányán is fog segíteni. Hogy most épp tornaóra van, vagy valami más, azt nem tudom. A gyerekek egy “sünin” gyakorolnak. A süni a földön van, a zoknis lábak rajta, és Klára előmondja a tennivalókat: lábbal – sarok leszorítás – lábujjal. Panka közben önállósítja magát, jön is a figyelmeztetés: “Panka, szeretném, ha Nikivel is dolgoznál”. Zolinak nem kell segítség, vagy a figyelő szem: egyedül végzi az újabb gyakorlatot, ami a kezekkel kapcsolatos (lenn – fent – előre stb.) Ezt a csoportban lévők nevének ritmusos kimondása, majd hangos betűzése követi.

Leírva száraznak, unalmasnak tűnnek ezek a gyakorlatok, de e közben rengeteg olyan ismeret elhangzik, amit az ilyenek nélkül jóval nehezebb lenne megtanítani, arról nem is beszélve, hogy számos feladat például az írást készíti elő. Ilyen volt az, amikor az ablaküvegre fújt habba “rajzoltak”, vagy a tálcán lévő kukoricadarába írtak/rajzoltak (ahány gyerek, annyi tálca). Aztán a körbe háromszögek, négyszögek következtek, majd számokat írtak tízig, utána hangosan ötösével, tízesével százig számoltak.

Az autisták is csak olyanok, mint a többi kisdiák. Nincs mindenkinek kedve ugyanazt csinálni, amit Klára mond. Talán Zoli az, aki szinte mindent végrehajt, egyébként ő néha beszél is. Brúnó üdvözlésekor például nagy dicséretet kapott, mert kimondta a nevét. Vince az asztalt ütögeti, majd leül a földre, és az oda szóródott darával játszik. (A gyakorlat befejeztével Zoli szorgosan felsöpri az asztalok környékét.) Panka a kezével van elfoglalva: gyönyörű hosszú ujjait nézi, mozgatja, behajlítja, görbíti stb. Közben azért észrevétlenül figyel a többiekre is; ezt az is bizonyítja, hogy mikor magam is megpróbáltam úgy kitekerni az ujjaimat, mint ő, hirtelen abbahagyta saját ujjai tornáztatását, és az én kezemre meredt.

Aztán jön a betűtáblával való írás. Itt mindenki ír támogatott kommunikációval (FC), amire a pszichiáterek többsége azt mondja, hogy a felnőtt ír a gyerek helyett. Ebben én nem tudok állást foglalni, de azok a szókapcsolatok, szófordulatok, amelyeket az autisták használnak, egy felnőtt “normális” gondolkodású felnőttnek eszébe sem jutnának. Dr. Pataki László, orr-fül-gégész szakorvos, foniáter és gyógypedagógus, aki egyébként Panka édesapja, most olyan műszeren dolgozik dr. Kiss Gábor neurológussal, amelyik megmutatja, hogy kinek a keze ír. Ha kész a műszer, ami a gyerekhez és támogató személyhez csatlakozik, akkor az az erőkifejtés, amivel a gyerek a betűtáblára csap, mérhető lesz, és egyszer s mindenkorra eldöntheti a támogatott kommunikációval kapcsolatos vitát. Pataki doktor másik műszeren is töri a fejét, és szerencsére ehhez is van segítője. A leendő műszerrel csak az én szakszerűtlen leírásomban ismerkedhetnek meg: azokat a hangokat szeretné mérni, amelyek az autistákat irritálják, amelyek miatt oly sok gyereket, felnőttet látunk rendezvényen, iskolában, utcán befogott füllel, boldogtalan arccal ülni, járkálni. Ezek a hangok már túl vannak azon a tartományon, amiket a megszokott hallásvizsgálatoknál mérni szoktak.

Az, hogy Pataki Klára hisz a saját módszerében, az természetes. De kíváncsi voltam, hogy mit gondol erről a módszerről egy szülő. Brúnó édesanyjával, Zsuzsávalbeszélgettem. Ő elégedett a Csillag Csoporttal, de mint mondja nem az a lényeg, hogy ő elégedett, hanem az, hogy Brúnó is elégedett. Nem ez volt az első iskolájuk, vannak hát tapasztalatai, hogyan is oktatják az autistákat. Aztán amikor iskolát váltottak, jó sok helyet megnézett. Brúnó a csoport indulásától idejár, és szeret itt lenni, szeret iskolába járni, ami az eddig iskoláiról nem volt elmondható. Ez persze a legnagyobb dicséret, ami az iskoláról, a csoportban dolgozó pedagógusokról elmondható. A csoport vezetője Klára, és van két főállású segítője, akik közül az egyik gyógypedagógus. A fizetésüket a közalkalmazotti bértábla szabályozza (ami nem sok), de ezért a pénzért jóval többet dolgoznak. Hozzájuk reggel bejönnek a gyerekek és délután négyig itt vannak, szüntelenül stimulálják, foglalkoztatják őket. Embert próbáló feladat. Még szerencse, hogy önkéntes segítők is akadnak, ilyen például két gyógypedagógus-hallgató Zita és Niki. Zita, bár dolgozik, s mellette tanul, amikor csak teheti, jön, és a legnagyobb elismerés hangján beszél az itt folyó munkáról 
Közben kimegyünk az udvarra. Ez a ‘magány’ terepe, azaz itt most nincs percre pontosan, közösen végrehajtandó feladat. Itt most tanár-diák egyaránt lazít, de azért itt sincsenek magukra hagyva a gyerekek. A félórás szaladgálás és egyéb megszokott udvari játékok után vissza a tanterembe. Naplót írnak a délelőtti eseményekről támogatott kommunikációval.

Ez után az ebéd következik, és pedig búcsúzom. A köszöntés, a mécsessel nekem is kijár: “Köszönjük, hogy eljöttél.” Kicsit zavarban vagyok. Nekem kellene köszönetet mondani, hogy eltűrték, hogy ott vagyok, hogy Panka megismert és rám mosolygott, hogy Vince magától az ölembe ült és átölelt (közben rongyosra rágta a kendőm csücskét). És van még sok-sok apró mozzanat, ami azt bizonyítja, hogy itt az életre nevelnek, még akkor is, ha esetleg soha nem fognak megtanulni beszélni vagy úgy írni, ahogy mi, többségiek szoktunk.

Ferenczy Ágnes

Hasonló cikkek:

  • Esőember 2007/4: Autizmussal diagnosztizált népesség az egészségügyi és a közoktatási rendszerben
  • Esőember 2007/4: A befogadó iskolák elfogadó tanítói
  • Esőember 2007/4: A Fogócska utcai iskola
  • Esőember 2007/4: A ház, ahol kinyílik a világ
  • Esőember 2007/4: A képzési kötelezettségröl és a pedagógiai szakszolgálatokról
  • Esőember 2007/4: A Montessori Oktatási Centrum
  • Esőember 2007/4: A pedagógus személyisége a döntő
  • Esőember 2007/4: A svájci iskolarendszer és egy Asperger-szindrómás kisfiú találkozása
  • Esőember 2007/4: A Szabadföldi úti iskola bemutatkozik
  • Esőember 2007/4: A társadalmi összetartozásért
  • Esőember 2007/4: A törvény szellemében
  • Esőember 2007/4: Ablak a világra
  • Esőember 2007/4: Amikor pályát választ a gyerek...- Kolping iskolák
  • Esőember 2007/4: Autista gyermekek az oktatási rendszerben
  • Esőember 2007/4: Autista kisgyermek adaptálása bölcsödében
  • Esőember 2007/4: Autisták a Ferencvárosban
  • Esőember 2007/4: Autizmussal élő tanulók integrációs kísérlete
  • Esőember 2007/4: Az ergoterápia
  • Esőember 2007/4: Az integrált oktatásért
  • Esőember 2007/4: Az Oktatási és Kulturális Minisztérium válasza
  • Esőember 2007/4: Az ön fia nem való intézményünkbe
  • Esőember 2007/4: Az országgyűlési biztos közleménye
  • Esőember 2007/4: Be(nem)iskolázásunk története
  • Esőember 2007/4: Egy autista kisfiú beiskolázása
  • Esőember 2007/4: Egyéni fejlesztés Debrecenben
  • Esőember 2007/4: Esélyegyenlőség az iskolában
  • Esőember 2007/4: Fogyatékos hallgatók az egyetemen
  • Esőember 2007/4: Fogyatékosok a felsőoktatásban
  • Esőember 2007/4: Ha a szülők összefognak, csodákra képesek
  • Esőember 2007/4: Hol lenne a legjobb gyermekemnek?
  • Esőember 2007/4: Integráció. Integráció?
  • Esőember 2007/4: Integráció. Integráció?
  • Esőember 2007/4: Iskolai esélyteremtés
  • Esőember 2007/4: Iskolapélda az integrációról
  • Esőember 2007/4: Készül az ombudsman jelentése
  • Esőember 2007/4: Közép-európai szakmai napok harmadszor
  • Esőember 2007/4: Levél az oktatási miniszternek, Hiller Istvánnak
  • Esőember 2007/4: Levélváltás az AOSZ és az OKM között
  • Esőember 2007/4: Mi lesz veled, emberke?
  • Esőember 2007/4: Program van
  • Esőember 2007/4: Szegregáció helyett inklúzió
  • Esőember 2007/4: Tegyük könnyebbé a tanulást Montessori módszerével
  • Esőember 2007/4: Tekla iskolát talált
  • Esőember 2007/4: Továbbképzés az integrációról
  • Esőember 2007/4: Utazó tanárok
Vissza az Esőember 2007/4 számához

Legfrissebb híreink

  • A Budapesti Rendőr-főkapitányság várja a gyerekeket az Autizmus Világnapja alkalmából
  • AJB jelentés egy autizmussal élő személy nappali intézményi ellátása ügyében
  • Újabb információk a nappali ellátásokról
  • Újabb partnerrel bővült az AOSZ kártya elfogadóhelyek listája
  • Az AOSZ követelte a rendőrségi nyomozás folytatását a 2022.04.05-én kezdeményezett eljárásban

Archívum

Ide kattintva elérheti archívumunkat.

Keresés

Kategóriák

  • AIP (5)
  • ajánló (725)
  • állás (49)
  • aosz (817)
  • Autizmus világnap 2014 (3)
  • Autizmus Világnap 2019 (68)
  • Autizmus világnap 2021 (19)
  • Autizmus Világnap 2022 (17)
  • Autizmus világnap 2023 (1)
  • DATA (24)
  • esemény (562)
  • felhívás (315)
  • képzés (184)
  • kérdőív (25)
  • kiadvány (16)
  • könyv (29)
  • közlemény (104)
  • pályázat (113)
  • tábor (30)
  • tájékoztatás (1 166)
  • támogatás (66)

Címünk

1053 Budapest,
Fejér György utca 10.
I. emelet 3. ajtó, 23-as kapucsengő

Telefon

+36 (1) 354 1073
+36 20 401 5126

Munkatársainkat az alábbi időpontokban érheted el telefonon:
Hétfő – Csütörtök: 9.00 – 16.00
Péntek: 9.00 – 14.00 között.

   

E-mail

Központi e-mail cím: info@esoember.hu

Információs Centrum e-mail cím: infocentrum@esoember.hu

Sajtókapcsolat (munkaidőben): komm@esoember.hu
+36 (20) 575 1919

© 2023 Autisták Országos Szövetsége