Akit érdekel az oktatás, az nyomon követhette az AOSZ és az Oktatási és Kulturális Minisztérium (OKM) közötti levélváltást. Júniusi számunkban és honlapunkon is olvasható volt a 15119 – 4 / 2009. számú levél, amelyre Szilvásy Zsuzsanna, az AOSZ elnöke szeptember 15-én az alábbiakat válaszolta.
Tisztelt Miniszter Úr!
Először és mindenekelőtt, szeretném leszögezni, hogy nemcsak kritizálni szeretnénk az Önök
munkáját, hanem építő jellegű vitát szeretnénk Önökkel folytatni. Nyitottak vagyunk egy
személyes találkozóra, ahol megismerhetjük egymás álláspontját.
A tárgyban megnevezett levél pontjaira adott válaszunkat az alábbiakban olvashatja.
- PEDAGÓGUSOK KÉPZÉSE, TOVÁBBKÉPZÉSE
Tisztában vagyunk vele, hogy Magyarországon az egyetemeknek önálló döntési jogkörük van és ez így helyes, hiszen demokráciában élünk. Részben az is igaz, hogy szakmai kérdés az önálló autizmus szak a gyógypedagógiában. Részben viszont diszkriminációs / emberi jogi kérdés. Ha létezik egy törvény (1998. évi XXVI. törvény a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról), ami megnevezi az autizmust és ezzel ugyanolyan kategóriába sorolja, mint a többi fogyatékosságot, amely fogyatékosságok rendelkeznek alapképzési szakkal az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai karán, ugyanakkor az autizmus azóta sem (11 éve!), akkor ez meglátásunk szerint negatív diszkrimináció. Természetesen értjük, hogy a minisztérium nem kötelezheti az egyetemet alapszak indításra, de azt gondoljuk, tárgyalásokba kezdhet ez ügyben.
Természetesen örömmel vettük tudomásul az autizmus szakos felsőfokú szakirányú továbbképzést.
Tudjuk, hogy létezik, sőt a szakirányú képzés indításáról szóló vitában, annak idején, az AOSZ
képviselői is részt vettek. Azonban ismét csak a többi fogyatékossági ág képzési rendszerére
tudunk hivatkozni. Ha valaki például szomatopedagógus szeretne lenni, akkor 4 év alatt kaphat erről szóló felsőfokú diplomát, ha azonban autizmus szakos pedagógus szeretne lenni, akkor újabb másfél évet kell tanulnia, azaz 5 és fél évet, hogy egy ugyanolyan pozíciót betölthessen mint szomatopedagógus kollégája. Ráadásul, hogy maradjunk a példánál, amíg a szomatopedagógusi szak hallgatóinak egy része állami finanszírozással, azaz költségtérítés-mentesen végzi tanulmányait, addig az autizmus szakirány mindenképpen költségtérítéses. Ez tehát egyértelműen hátrányos helyzetet teremt. A szakirányú továbbképzés nem pótolja az alapképzést, csak kiegészíti azt.
Azt, hogy égető szükség van autizmus szakos gyógypedagógusokra az Országos Autizmus Kutatás adatai bizonyítják. A kutatás eredményeit szívesen ismertetjük Önökkel.
A Vadaskert Alapítványban és a Korai Fejlesztő Központban is léteznek különböző akkreditált
képzések, ezek azonban szintén nem helyettesítik az autizmus szakos gyógypedagógusi diplomát. Elsősorban olyan szakembereket várnak ezekre a képzésekre, akik már rendelkeznek valamilyen pedagógusi alapdiplomával és autizmussal élő gyermekekkel dolgoznak.
Örömmel halljuk, hogy a pedagógusképző intézmények hallgatói kapnak gyógypedagógiai
képzést.
Kérésünk: Juttassák el részünkre az említett képzés(ek) tematikáját. Szeretnénk tudni, hogy a
tematika tartalmazza-e az autizmust és hogy ki dolgozta ki a tananyagot.
- AZ AUTISTA TANULÓK NEVELÉSÉT, OKTATÁSÁT ELLÁTÓ INTÉZMÉNYRENDSZER
Tudjuk azt, hogy csak azok az iskolák vehetik igénybe az autista tanuló után a normatív
hozzájárulást, amelyek az alapító okiratban feltüntetik az autizmust, mint ellátandó területet. Íme a költségvetési törvény vonatkozó része:
- számú melléklet a 2008. évi CII. törvényhez.
A helyi önkormányzatok normatív hozzájárulásai
Kiegészítő szabályok:
- A 15-17. pont alatti normatív hozzájárulásokhoz kapcsolódó kiegészítőés értelmező
rendelkezések:
- c) Kizárólag olyan, önkormányzat által fenntartott intézményben ellátott, oktatott létszám
után vehetők igénybe a hozzájárulások, amely intézmény alapító okiratában az
igényjogosultságot megalapozó tevékenység szerepel, és amely OM azonosítóval
rendelkezik. A sajátos nevelési igényű tanulók után akkor vehető igénybe a hozzájárulás,
ha az intézmény alapító okirata meghatározza a fogyatékosság típusát is. E
hozzájárulások az azonosító számmal rendelkező tanulók és alkalmazottak, valamint az
óvodai nevelésben és korai fejlesztésben, gondozásban részesülőgyermekek után
vehetők igénybe.
Az Önök által említett, a közoktatásról szóló 1993. évi LXXIX. törvény nem említi meg az alapító okiratot, mint feltételt az ellátásra. A 30.§ nem erről szól, pusztán a feltételek meglétéről. Az alapító okirat finanszírozási szempontból fontos. Az azonban, hogy egy oktatási rendszert hogyan finanszíroznak, nem tartozik a felhasználókra, jelen esetben az autista gyermeket nevelő családokra.
Véleményünk szerint a két törvényt összeolvasni hiba. Az egyik az ellátásra vonatkozik, a másik pedig a finanszírozásra. Semmilyen más esetben nem szokták a szülővel közölni, hogy milyen forrásból fedezik a gyermeke oktatását.
Értjük, hogy az alapító okirattal azt szeretnék biztosítani, hogy az autista gyermek valóban jó
ellátást kapjon, viszont azt gondoljuk, hogy ez így csak egy kiskapu, amin az
intézmény-fenntartók kibújhatnak a feladat vállalása alól, és ezt rendszeresen meg is teszik. Számtalan olyan szülői panaszt kapunk, ahol az intézmények arra hivatkozva nem veszik föl az autizmussal élőgyermeket, hogy nincs benne az alapító okiratban a feladat. Sőt, van több olyan példánk, amikor az autizmus szerepelt egy intézmény alapító okiratában és miután egy ott tanuló autista gyermekkel problémák voltak, azt az alapító okiratból kivették, a gyermeket pedig erre hivatkozva elküldték.
A pillanatnyi helyzet szerint, ha nincs benne az alapító okiratban az autizmus, akkor azt az
intézményt nem ajánlja a szakértői bizottság (szerintünk ez ugyanaz a törvényértelmezési hiba,
amiről éppen most vitázunk), így a gyerek és az autizmusspecifikus ellátásra való igénye nem
jelenik meg az iskolában, ezért nem írják bele az alapító okiratba az autizmust.
Kérdésünk: Önök szerint ebből az ördögi körből hol lenne a kitörési pont?
Az alapító okirat kérdése többnyire az átlagos értelmi képességű, integráltan oktatható autista
tanulóknál merül fel. Az ő ellátásuk minőségét és a feltételek megteremtését a Sajátos nevelési
igényű gyermekek óvodai nevelésének irányelve és a Sajátos nevelési igényű tanulók iskolai
oktatásának irányelve kiadásáról szóló 2/2005. (III. 1.) OM rendelet biztosítja, felesleges tehát az alapító okirat meglétével is biztosítani azt.
Az alapító okirat helyett pedig a költségvetési törvényben szerepelhetne, hogy az intézményben
ellátott autizmus diagnózissal rendelkező gyermekek száma után lehet a magasabb normatívát
igényelni.
- A DIAGNOSZTIKAI MUNKA
Tudjuk, hogy az utóbbi években megnőtt a standardizált eszközöket használó diagnosztikai helyek száma. Köszönjük, hogy ezt a minisztérium is támogatja. Reméljük, hogy ez a tendencia továbbra is megmarad.
Az oktatási rendszerhez, így a minisztériumhoz, szorosan a szakértői bizottságok által kiállított
szakvélemények tartoznak. Az AOSZ ezeket a szakvéleményeket kifogásolja.
Az Önök által megjelölt, a képzési kötelezettségről és a pedagógiai szakszolgálatokról szóló
14/1994. (VI. 24.) MKM rendeletben a következőt találtuk:
- b) az autizmus megállapítása vagy kizárása gyermek- és ifjúságpszichiátriai szakorvosi vizsgálat lefolytatásával…
Nem találtuk azonban az Önök által idézett részt.
„A szakértői vélemény kialakítása a szakértői bizottságok által elvégzett vizsgálatok és spektrumzavart diagnosztizáló egyéb központok által elvégzett vizsgálati eredmények felhasználása, beépítése alapján történik.”
Kérésünk: tudassák velünk az idézett szöveg forrását.
Ez sokat segíthetne az olyan esetekben, amikről szintén szülői panaszokban hallunk, amikor a
gyermekpszichiáter által kiállított autizmus diagnózist a szakértői bizottságok keresztülhúzzák, a gyermeket más diagnózissal illetik. Ezzel a gyermeket alakítják a már meglévő oktatási
struktúrához és nem az ellátási rendszert a létező igényekhez. Ebből szintén elég nehéz lesz így
kitörni. Továbbra is azt látnánk megnyugtatónak, ha minden szakértői bizottságban dolgozna
olyan szakember, aki autizmus területen képzett. Gondolok itt például az Önök által is említett
szakirányú továbbképzés elvégzésére az ELTE BGGYF karán.
Kérdésünk: Tervezi-e a minisztérium ösztönözni a szakértői bizottságokat a szakembereik
beiskolázásra?
- AZ AUTIZMUSSAL ÉLŐ SZEMÉLYEK KOMPLEX REHABILITÁCIÓJÁRA, VALAMINT AZ AUTIZMUS DIAGNOSZTIZÁLÁSRA
ALKALMAS INTÉZMÉNYRENDSZER KONCEPCIÓJA
Az Új Országos Fogyatékosügyi Program végrehajtásáról szóló 1067/2007-es kormányhatározat szerint Önnek 2008. július 31-ig kellett volna elkészítenie az autizmus területének intézményfejlesztési koncepcióját. Ezt ön elmulasztotta megtenni, hiszen előzetes szakmai egyeztetések nem helyettesítik a kormányhatározatban említett koncepciót.
Tudomásunk van arról, hogy a Szociális és Munkaügyi Minisztérium – az AOSZ által elkészített javaslat alapján – nemrégiben tárcaközi egyeztetést kezdeményezett az autizmus területét érintő intézményfejlesztési koncepcióról az említett kormányhatározat alapján.
Kérdésünk: hogyan és mely programelemek esetében vette figyelembe az oktatási tárca a
„készülő koncepciót”? Kérjük, jelölje meg pontosan (program adatai, költsége, várt eredményei) azokat a tárca által indított programokat, amelyeket a koncepció alapján indítottak.
- FINANSZÍROZÁS
Köszönjük a tájékoztatást. Időközben az ide vonatkozó törvényeket átolvasva és szakértők
véleményét kikérve az alábbi megállapításra jutottunk.
Egy autizmussal élő gyermek esetében az ellátó oktatási intézmény lehívhat a költségvetésből 3
alap normatívát, hiszen a közoktatási törvény értelmében az autista tanuló 3 főnek számít és ezen felül lehívhatja az Önök által is említett kiegészítőnormatívát.
Kérjük, foglaljon állást azzal kapcsolatban, hogy fenti értelmezésünk így helytálló-e!
Köszönjük a válaszát és bízunk a további együttműködésben, a párbeszéd folytatásában, és
egymás munkájának segítésében.
*
Sajnos válasz nem érkezett, ezért a november 23-án újabb levelet küldött Szilvásy Zsuzsanna, emlékeztetve a miniszter urat arra, hogy a 2004. évi CXL törvény főszabályként 30 napos ügyintézési határidőt ír elő.