Építkezni nehéz, fáradságos és költséges. Ez még akkor is igaz, ha valaki a családjának akar otthont a feje fölé. És kétszeresen igaz, ha valaki lakóotthont épít, ráadásul úgy, hogy ebben senki nem segíti. Dr. Fekete Gábor Nyúl községben (Győr-Sopron-Moson megye) kezdett lakóotthont építeni, ami már a finisben van: október elején megtörténik az ünnepélyes házavató.
Az út idáig nem volt zökkenőmentes, és Fekete Gábor azt mondja, azt hitte a folyamatban maga az építkezés lesz a legnehezebb, minden, ami utána jön, az már csak könnyebb lehet. Most úgy véli, tévedett. Még messze álltak a befejezéstől, amikor már föl kellett venni az otthonvezetőt, aki április óta tevőlegesen bekapcsolódott a lakóotthon működését előkészítő munkákba, többek között a leendő otthonlakók előgondozásába, a szakmai program, a házirend kidolgozásába stb.
A hivatalban álló otthonvezetőnél kellett jelentkeznie annak a szülőnek, aki a lakóotthonban szeretné megoldani sérült gyermeke jövőjét. Az otthonvezető megmutatta a lakóotthont a szülőknek, majd ezt követte a családlátogatás során elvégezte a szükséges környezettanulmány. Az előgondozás további lépéseként azok a szülők, akik elhatározásra jutottak, hogy gyermeküket itt akarják elhelyezni, tájékoztatást kaphattak dr. Fekete Gábortól, a Híd a Jövőbe – Értelmi Sérülteket Segítő Közhasznú Alapítvány képviselőjétől a lakóotthoni ellátás jogi, pénzügyi, gazdasági helyzetéről.
Ahhoz, hogy a lakóotthon kinyithassa a kapuit, végig kellett járnia a háromlépcsős engedélyeztetési eljárást: 1. használatba vételi engedély; 2. elvi működési engedély; 3. végleges működési engedély. Ez utóbbi már Fekete Gábor kezében volt, amikor augusztus végén beszélgettünk. A házat 14 lakóra tervezték, a minisztérium 12 főt engedélyezett (ennyi a jogszabályban meghatározott lakóotthoni férőhelyszám), és még méltányosságból sem engedélyezték a plusz két főt. Az alapítvány előzetes, felmérő listáján negyven név szerepel, sok hozzátartozóval személyesen is beszélgettek, de csak hét fő kérelme érkezett vissza. Erre a hét emberre hat (köz)alkalmazott vigyáz, csupa olyan szakember, akiknek státusát, foglalkozását a hatóság szintén megszabja egy ilyen típusú intézményeknél.
Az elhelyezés önálló fürdőszobás, 14 m 2 -es lakrészekben történik, amit egyéni ízlés szerint lehet berendezhető. A havi térítési díjat 40 ezer forintban állapították meg. Tekintettel az ellátás körülményeire, az alapítvány un. egyszeri térítési díjat kérhet (erről jogszabály rendelkezik), amelynek összege 2,1 millió forint. Az egyszeri térítési díjat a hat hónapos próbaidő letelte után kell befizetni, ha az otthonlakó ideiglenes státusza – kölcsönös megelégedettség esetén – véglegessé válik. Fekete Gábor a kis létszám miatt nem búsul, hiszen a szakemberek azt mondták, körülbelül három év, míg egy ilyen otthon elnyeri végleges létszámát. Azt is tanácsolták neki, hogy ne vegyen föl mindenkit egyszerre: legyen egy “kemény mag”, amelynek tagjai ismerve az otthon rendjét, segíthetnek a többiek beilleszkedésében is.
Ha most valaki azt hiszi, hogy az induláshoz és az építkezéshez pályázatok útján nyert az alapítvány sok-sok millió forintot, az téved. Tíz pályázatukból nyolcat elutasítottak – többnyire forráshiányra hivatkozva -, kettő épp függőben van, azaz a végeredményt nem tudják. De a lakóotthon építése Fekete Gábornak és családjának lelkiismereti kérdés volt, hogy legalább ennyit tegyenek meg sérült gyermekükért, s ha már erre módjuk van, akkor mások gyerekéért is. Márton fia, aki az otthon lakója lesz 15 éves volt, mikor elkezdték az építkezést, és most, 17 évesen a többiekkel együtt beköltözhet új otthonába.
Sajnos a megyei önkormányzat – bár úttörő szerepet vállaltak kezdeményezésükkel a megyében – nem támogatta alapítványukat, pedig ilyen típusú otthon nincs a megye területén. Az alapítvány néhány kiemelt vállalkozótól, magánszemélytől kapott támogatást, mint például a Bramactól, amely a teljes tetőszerkezet költéségét állta.
Fekete Gábor valaha közgazdász tanárkényt dolgozott, de mivel három fia van (most 14, 17, 20 évesek), a tanári fizetés pedig mint tudjuk csekély, hát váltott, és ma a Dunántúl egyik legnagyobb közúti szállítószolgálatának résztulajdonosa. A telek, amire építkeztek a családé volt, és jövedelmük jelentős részét is a lakóotthon építésére fordították. A java persze még hátravan, hiszen az állami normatívából kell finanszírozni a fenntartást, ez a ténylegesen felmerülő költségeknek csak 40-50 százalékát fedezi (más számítások szerint még ennél is kevesebbet). De aki már idáig eljutott, az ezzel is megbirkózik.
Ajánljuk tehát a Nyúl községben lévő lakóotthont (Táncsics u. 174. ) mindazok figyelmébe, akik szeretnék megoldani gyermekük elhelyezését (9082 Nyúl, Táncsics u. 174. Levelezési cím: Győr, Ybl Miklós u. 2/b, telefon: (06-96) 447 816, (06-30) 937 1375). Elsősorban Győr és vonzáskörzetében élő középsúlyos, az önállóság és az integráció magasabb fokával rendelkező sérült fiatalokat várnak a lakóotthonba. Hogy kiből lesz a végleges lakó, azt mindig kölcsönösen, a szülővel, az ott dolgozó szakemberekkel, no meg a lakókkal együtt döntik el. Hiszen bármennyire fogyatékos is valaki, bizonyos fokú alkalmazkodóképességre szükség van ahhoz, hogy az un. kényszerközösségből valódi közösség legyen.