Amerikai és nyugat-európai mintára nálunk is szaporodnak a lakóotthonok, építik le a nagy intézeteket, amelyek mellett egyre több helyen megjelennek az u.n. félúton házak. Lakói kint is vannak, bent is vannak… Az örvendetes számban alakuló civil szervezetek közül pedig egyre többen próbálkoznak azzal (és hála lstennek sikerrel), hogy emberléptéku családotthonokat alakítsanak ki. Hogy kik laknak az otthonokban az mindig függ azoktól az elszánt civilektol és azoktó! a szüloktol, akik végigjárták az otthonrakás rögös útját, és osztoznak a fenntartás keserveiben.
Épp ezért vannak “tiszta”profilú otthonok, ahol csak ép értelmu mozgássérültek laknak, vannak otthonok, amelyek az értelmileg sérülteket fogadják be, és vannak olyanok is, ahol szinte minden fogyatékos típus megtalálható az enyhén értelmi fogyatékostól az autistáig. E sokszínu világnak egy valamiben kell hasonlítania egymásra, bármely országról is legyen szó: a minoségben. Csató Zsuzsa jeruzsálemi beszámolója épp ezt a minoséget próbálja megfejteni és bemutatni, meglátogva olyan lakóotthonokat, ahol integráltan élnek együtt a fogyatékosok, akik akár autisták is lehetnek.
A társadalmi esélyegyenloség esélye
A sérült emberek egy új világát ismertem meg 1999 júniusában. Egy világot, amely nem dúskál javakban. Szolgáltatásai nem látványosak, otthonainak lakói, “kliensei” és munkatársai nem jobban fizetettek, mint a közalkalmazotti szféra. Mégis irigykedtem. Volt valami a levegoben. Az emberek mosolyogtak és éreztem, hogy köntörfalazás nélkül és nyugodtan azt mondták, amit gondoltak. Valójában ennél jóval többrol van szó. Egy légkörrol, amelyben senki sem mondja, de érzed: itt a sérült ember a fo. Itt az o érdeke dönt. Ahol érzed: a szakember nem mártír, hanem maga választotta munkáját és boldog vele. Ahol az otthonokban nem tudod, ki a sérült és ki a segített. Ahol örom a munka és öröm az együttlét. Mindkét fél számára. Valahol innen ered a társadalmí egyenloség esélye. A fenti világ megalkotója a Shekel, a Fogyatékkal Élok Közösségi Fejleszto Központja (Community Development Center for Handicap).
Az 1979-ben alakult Shekel Egyesület célja, hogy a fogyatékkal élo állampolgárok aktívan részt vegyenek a közösségek, a társadalom életében. Ennek jegyében Jeruzsálemben, 2000 különféle – így autizmussal mozgásszervi, értelmi, érzelmi, tanulási fogyatékkal, problémákkal élo embernek nyújtanak szolgáltatásokat.
Tevékenységük úttöro, modellértéku az egyéni fejlesztés és önálló életvitel, a normalizáció, a közösségi élet, a támogató rendszerek fejlesztése, az intézeti élet mégelozése terén. Napjainkban ezeken kívül már a szakképzés, a rehabilitáció, az oktatás, a rekreáció, a kezelések és a kutatás is területük; országos szinten folyik tanácsadásuk és a fizikai fogyatékka élok rehabilitációja is.
A programok közt vannak kisgyermeket fejlesztok, iskolásokat oktatók, napközi, megfigyelo óvoda, sokcélú központ, átmeneti pihenootthon, szakmai rehabilitáció, hajléktalanok rehabilitációja, szabadidoprogramok (köztük drámacsoportok, sport és fizikai eronlét), látássérültek klubja, e fenti feladatok összehangolása, és mindezek kutatása és fejlesztése.
Céljuk, hogy képessé tegyék “fogyasztóikat” önálló egyenlo, önmagát kiteljesíto és a társadalom tagjaként való életre. Jövoben a Shekel szolgáltatásait még összehangoltabbá, szakmailag jobb minoséguvé és fogyasztóközpontúbbá kívánja tenni.
A felnott emberek támogató rendszere
Idetartozik a napközbeni foglalkoztatás, a munka es annak elokészítése, a lakóhelyek, a szabadido és a teljes egyéni programok. A munka szervezéséhez tartozik a védett munkahely (a hazaihoz hasonló munkatípusokkal), a munkahelyi betanítás, a szakmai képzés ís, de fo céljuk az integráció, az ép emberek világában való munkahely. Ezen belül vannak, akik egy ido múlva önállóan dolgoznak és vannak, akik kettesével hármasával és egy segítovei közösen dolgoznak – de integrált munkahelyen.
Jelenleg 35-en védett és 40-en integrált helyen dolgoznak. Ez utóbbiak jelentos része szociális és egészségügyi intézmény és ezen belül vannak részjellegu és betanítható tevékenységek. Köztük a háztartáshoz tartozó munkák: a takarítás, a csomagolás, gyujtés és kiosztás (például ebédek, újságok elosztása) etetés stb. Többen az idosek otthonaiban muzsikálnak, foleg szintetizátorokon. Mindezek alapja az önálló életre oktatás, a helybeli és a védett munka helyen történo betanítás.
Az iskoláskor elottieknél a fejlesztést helyezik elotérbe, az iskolásoknak délutáni fejleszto és szabadido programokat (például logopédiát, társasági életet, klubokat, sportot stb.) szerveznek és ezen belül biztosítják a szabad választást. A felnotteknek pedig – attól függetlenül, hogy a Shekel munkahelyein dolgoznak és otthonaiban laknak vagy sem -, munka utáni terápiás és szabadidoellátást szerveznek. Itt már nincs kifejezett iskolaszeru oktatás, mondjuk írás- olvasás vagy számolás, hanem az épek világában is elfogadott programjaik vannak a mindennapi és szabadidos tevékenységekbe ágyazva. Ilyen az angol-óra, a zene, a sport. Ugyanakkor mindannyiuknak egyéni fejleszto programot készítenek. E programok végrehajtását nagyjából hetente rendszeresen és valósághuen, írásban értékelik, naplót vezetnek.
Családi rend és munkamegosztás
Képességeiktol függoen felelosek otthonuk rendjéért és tisztaságáért. Így a lakáson belüli munkamegosztás, a feladatok betanítása, együttes elvégzése, ellenorzése és kritikája mind a helyi segítok feladata. Van nagytakarítás és minden, ami a családokban, a háztartásokban szokás. A szabadido, pihenés és a szórakozás csak ezután jön. Az épek világában is elfogadott programjaik vannak.
Általában évente egy hét nyaralás jut egy-egy lakóra. Néhány fos csoportban utaznak együtt, foként Izraelben – ez itt is pénz kérdése.
A legkülönfélébb sportágakat oktatják a fogyatékosság súlyosságától függoen, zömében még külön foglalkozásokon. A cél és részben már a gyakorlat is, hogy egy elozetes felkészíto periódus után, akit csak lehet, integráltan oktatnak és edzenek. A városban több értelmi sérült és ép fiatalból álló közös futballcsapat van. Együtt folyik az úszás, a fittness, és számos más sport. Mindezek a sportrehabilitáció részei, így az edzok alapos sportrehabilitációs képzésben is részesülnek és speciális vizsgát tesznek. A foglalkozások résztvevoinek száma a megszokotthoz képest alacsonyabb, az edzok tiszteletdíja, mivel magasabb a képzettségük, valamivel magasabb.
Mindannyian, egyedül vagy kettesével-hármasával, de önállóan közlekednek. A munkahelyükre, a szabadido programokra és haza, szüleikhez, azaz minden megszokott helyre. Hozzátartozik persze ehhez, hogy Jeruzsálem elképesztoen biztonságos város. S az is, hogy mindannyian tudják, hogyan használják a telefont és tudják a legfontosabb számokat, hogy hová forduljanak akkor, ha eltévednek.
Önálló gondolkodás, önálló döntés
Az egyéni fejlesztési tervek valójában a fenti tevékenységek, az önálló életvitel, a fejlesztés és a szintentartás egyénre szabott, összerendezett tervei. Ehhez jön még egy nálunk ma teljes mértékben hiányzó program: az önálló gondolkodásra, döntésre és önbizalomra nevelés. Ezt megalapozzák a rehabilitációs és terápiás programok, az integráló lehetoségek. Ezen túl azonban u.n. “self advocacy”, magyarul jogvédo, önmaguk érdekében való fellépést erosíto, védo közösségeket indítanak, ahol megvitatják gondjaikat, tapasztalataikat és hozzászoknak a gondolathoz, hogy maguk is sokat tehetnek életük jobbá tételéért, jogaikért és életük lehetoségeinek egy részérol maguk dönthetnek. Ennek jegyében már fogadta e csoportokat a parlament elnöke is, saját fotókiállítást készítettek híres politikusokról, médiaszerepléseik vannak, lobbiznak. Általában a helybeliek kéthetente-havonta találkoznak és évente egyszer országos klubtalálkozót szerveznek. Persze ez nem csupán jogvédelem, hanem elsosorban közösség, amely barátságokat szül, meleget és biztonságot ad.
Ki élhet a családi otthonokban?
Nem a véletlen dönti el, kik kerülnek egy lakásba. Túl a pszichológiai teszteken, a barátságok, a hasonló természet, az érdeklodés, egymás hibáinak tolerálása is komoly szerepet kapnak a kérdés eldöntésében. És persze néha a szerelem is.
Az önállóbbak, az enyhén értelmi sérült felnottek – azaz akik akárcsak nálunk, elsosorban családi hátrányuk miatt kerültek ebbe a kategóriába -, ketten-hárman laknak együtt egy lakásban. Segítoik hetente kétszer-háromszor jönnek, viszont napi, telefonos és látogatói kapcsolatban vannak. A látogatást természetesen illik elore bejelenteni – nekik is. A ház vitele, a fozés stb. saját dolguk.
A közepesen és súlyosan sérültek, a régebben alapított otthonokban, gyakran ketten laknak egy szobában, az újakban már mindenki becsukhatja a saját ajtaját. Itt nappal, amikor lakóik otthon vannak, ketten-hárman dolgoznak egy négy-öt fos lakásban, éjszaka általában egy segíto marad, de készenlétben mindig vannak olyanok, akik, ha kell, “ugranak”.
A legnehezebb a helyzet a halmozottan sérült embereknél, ahol a kormány még mindig a régi nagy intézetekben való elhelyezést részesíti elonyben. Olcsóbb, megszokottabb. Itt a Shekel dolgozói lassan lépésrol-lépésre próbálják meghódítani a terepet. Már három ilyen otthont nyitottak Jeruzsálemben, és jelenleg tucatnyi lakóval terveznek újat. Nem mintha nem tudnák, hogy kisebb kéne, de ilyen lakást ajánl az önkormányzat, és olyanoknak szól majd, akik különben intézetbe kerülnének. Izraelben ma hatezer sérült él intézetben, ezren pedig az otthonokban..
Kik jönnek ide dolgozni?
Többnyire fiatalok és középkorúak. Ahogyan lakóik többsége is fiatal. Személyiségük kedves, szelid és a fonököké nyugodtan magabiztos. Foglalkozásuk: szociális munkás, speciális tanár, azaz gyógypedagógus, pszichológus. Ugyanakkor ennél jóval nagyobb szerepet játszik a rátermettségük, a “bánásmódjuk”. Ebben viszont látnivalóan igen kritikusak. Belso képzéseket szerveznek számukra. Fizetésük közepes, így nem a meggazdagodni vágyók terepe ez.
Vannak önkénteseik, irigylésreméltóan sokan, vannak alternatív katonáik és fizetett dolgozóik. De látnivalóan egy sincs köztük, aki ne fogná meg a munka végét, aki úgy gondolná, nem méltó hozzá a cipelés, a takarítás stb. S egy sincs, akit zavarna “klienseik” érintése. Tyúkanyók dolgoznak itt és nem a munka távolságtartó szervezoi. Mindabban, amirol beszélnek, példával járnak elo és csinálják is. Nincsen olyan feladatmegosztás, mint nálunk.
Mosoly kíséri az együttléteket és tréfa a büntetést. Nem azon méretik egy feladat sikere, hogy lakójukat kelloen megviseli-e a feddés.
S pontosan ez volt az, a hozzállásuk, amit legszívesebben hazahoztam volna, mutogatni, hogy így is lehet.
Csató Zsuzsa
Az Autista Segíto Központ helyszíne már megvan Gyöngyösön (elozo számunkban részletesen írtunk róla). A tervek is készülnek, de a megvalósításig hosszú az út, a központ elkészültéig még sok segíto kézre és pénzre van szükség. Ezért kérjük azokat, akik akár pénzben, akár szelIemiekkel támogatni tudják munkánkat, jelentkezzenek az egyesület titkárságán Kocsis Alajosnál (1161 Budapest, Kossuth u. 16. Telefon: 405-4741, fax: 405-3863), vagy ezen a címen: ASK Szervezoiroda, Papp Beáta (1029 Budapest, Villám u. 4. Telefon: 376-8491., tel/fax: 397-1997).