Állunk a karácsondi faluszélen. Azt a tíz hektár zöld füvet nézzük – háttérben bokrok és fák -, ahol majd állni fog az Autista Segítő Központhoz (ASK) tartozó majorság. Most még csak Ébner Gyula, az ASK igazgatója lát mindent kristálytisztán, ő tudja, mi hol lesz. A zöldségágyások, az állatok karámja, istállója (birka, kecske, tehenek, lovak), a közösségi terek, a műhely.
Nagyszabású vállalkozás az ASK, melynek a gyöngyösi ferences kolostor ad otthont. Kívülről még nem látszik rajta, hogy milyen jelentős változásokon ment át. Ott jártam óta (2003), megújult a déli szárny nagy folyosója, a gyerekzsibongó. Ez télen vagy rossz időben a szabadidő eltöltésének egyik színtere lesz. A széles és hosszú folyosón kis faházak állnak majd: az elkülönülés vagy a közös lét színtereiként egyaránt funkcionálhatnak. Az ASK közhasznú alapítványa, a Napsugár ’67 pályázaton nyert rá pénzt. Nyaranta már ki tudnak menni az udvarra is. Az adományként kapott fajátékok közül a hinták a legkapósabbak. A csúszda csak egy hétig volt érdekes. Azóta szinte rá sem néznek.
Áll a tornaterem is, csöppet sem hasonlít a megszokottakhoz. Az ebédlő meg a konyhához kapcsolódó kiszolgáló helyiségek is megvannak. A konyhát száz főre méretezték (konferenciák, összejövetelek alkalmával), a hétköznapokon melegítő konyhaként funkcionál. A nagyobb, a háromszáz személyes Karácsondon épül a cukrászdával együtt. Mindkettőtől bevételt remélnek, ami a fenntartáshoz bizony elkél.
Gyöngyösön a nulláról indultak. Ha nincs a magyar ferences rend és a mögötte, mellette álló külföldi ferences rendek összetartó ereje, ki tudja, hogy hol tartanának. Az általuk összegyűjtött pénzzel és a magyar állam egy millió forintjával indult az “ASK-projekt”. Miközben a mindenkori szociális minisztériumok támogatását élvezték (pályázatok), megnyugtató volt tudni, hogy mindig számíthatnak az egyház támogatására. Fokozatosan építkeztek és fokozatosan bővült, gyarapodott a Gyöngyösön lakó gyerekek száma. Negyvenkét gyerekük él itt, akikből öt iskolai és két habilitációs csoport állt föl. A hivatalos felosztás szerint az Autista Segítő Központ gyűjtőnév három funkciót, területet ölel föl:
1. fogyatékosok otthona, autistákra specializálva, 20 fő (3-18 éves korig)
2. átmeneti otthon (krízishelyzetekre) 10 fő
3. fogyatékosok nappali intézete 20 fő.
Ebben az a jó, magyarázza Ébner Gyula, hogy a különböző területek szakemberei a nap 24 órájában harmonikusan tudnak együtt működni. Ez az együttműködés meghozta a gyümölcsét, olyan gyerekek is megszelídültek náluk, akikről mások már lemondtak. Igaz, mindig figyelni kell rájuk. Ez persze nem jelenti azt, hogy itt nincs kiborulás, hogy csupa mosoly és derű az élet. De azt állíthatom, hogy több órás ottlétem alatt alig-alig hallottam túl hangos gyereket, dühöngőt meg egyet sem.
Egyik ismert módszer mellett sem kötelezték el magukat. Náluk az az alapelv, hogy a gyerekhez igazítják a pedagógiai eszközrendszert. Ébner Gyula nagyon jónak tartja a Lovass-módszert, amelynek az a lényege, hogy a szülőt, elsősorban az anyát, partnernek tekintik, és őt tanítják meg arra, hogyan foglalkozzon a gyerekével. Ehhez a foglalkozáshoz segítséget is kap: egy The Me Book-ot (Az én könyvem), amiben lépésről, lépésre mindent megtalál. A mamákból (3-6 fő) csoportot szerveznek, ők felváltva foglalkoznak a gyerekekkel egy instruktor segítségével. (Ez már azért is jó, mert így marad némi magánéletre is lehetőségük.) Havonta pedig eljön a Lovaas Intézettől, Los Angelesből egy szupervizor, ellenőrizni, segíteni a teamben folyó munkát. Azt mondják, hogy ez drága, mert a képzésért, a módszer átvételéért fizetni kell. De hosszú távon megtérül, mert a legfontosabb időszakban, háromtól hatéves korig kap a szülő és a gyerek egy olyan alapot, amire a későbbiekben építkezni lehet. Egyébként ez a módszer az Európai Unióban is elfogadott, használják, elismerik, és eredményessége tudományosan bizonyított.
“Hála az amerikai rokonainknak, megnézhettük kint, hogyan is működik a Lovaas-módszer”, mondja Ébner Gyula, és szeretné, ha ki lehetne küldeni legalább egy pszichológust, aki a kinti tanulóévek után hazahozná és átadná másoknak jogtisztán a módszert. “A gyes alatt is meg lehetne tanulni” – fűzi hozzá. (Én meg közben azon tűnődöm, hogy egy jó cél érdekében miért nem tudnak összefogni az alapítványok, egyesületek. Ha közösen kiküldenének egy-két embert, abból sok autista család profitálna. És ezt nem csak a Lovaas-módszer esetében lehetne alkalmazni.) “Az a nagy szívfájdalmam, hogy nagyon kevés szülő élt azzal a lehetőséggel, hogy eljöjjön hozzánk a gyerekével, megnézni és megtanulni, hogy hogyan foglalkozzon a gyerekével. Az átmeneti otthonban erre van lehetőség”. Erre nincs mit mondanom. Beszélgetésünk közben az igazgató úr ajtókat nyit ki, szobákba kukkantok be, foglalkoztatókat látok, aztán pedagógusokat, akik már az új iskolaévre készülnek. A különböző szóképeket: séta, fogmosás, ebédelés, öltözködés stb. teszik műanyagtokokba. Bekukkantunk a számítógépes szobába is. Most épp üres. A gépeken rajta van az a program, amit Ébner Gyula ötlete nyomán egy számítógépes szakember telepített: a PECS szóképei, valamint a támogatott kommunikáció betűtáblája. Jó lenne országosan elterjeszteni. Aztán bemegyünk a tanáriba. Órarend készül Szenek Mónika, az iskola igazgatója és szakmai helyettese, Horváth Ágnes sakkozik az órákkal és a nevekkel.
Jerney Péter, az Autista Kiskorúak Gyermekotthonának igazgatója a számítógép előtt görnyed. Alighogy belépünk, telefonon hívják. Jótékonysági futást rendez az ASK javára egy testnevelő tanár, a hívás ezzel kapcsolatos. Jerney Péter azt reméli, hogy egy hagyományokkal rendelkező programsorozat részeként nagyobb lesz az érdeklődés. A futást először az ASK rendezte meg 2003-ban, a fogyatékos emberek évében. Sok energiát, időt fordítanak a különböző jótékonysági programok megszervezésére, az eredmény még sincs arányban a befektetett energiával. Legutóbb a megasztáros Gáspár László koncertezett náluk (teljesen ingyen), és körülbelül százan voltak rá kíváncsiak. “De mi még jobban jártunk, mint a P. Mobil szervezője. Az rendes meghirdetett koncert volt – a szervező fizetett a zenekarnak -, arra jó, ha ötvenen elmentek” – mondja Jerney Péter.
“Pedig – és ez már Ébner Gyula véleménye – a gyöngyösiek nagyon befogadóak. Kedvesek az utcán, nem tesznek megjegyzéseket, a vendéglőben. A gyerekek az ebédlő elkészültéig itt étkeztek, elfogadták, sőt talán még szeretik is őket. Most, hogy már nem kell odajárnunk, egy csoportot mégis kint ebédeltetünk. Az integrációhoz egy nagyon fontos lépcsőfok, mindkét félnek.”
Az integráció kulcsszó ebben az intézetben, és sokat tesznek érte. Karácsondon havonta találkoznak a falu lakóival. A gyöngyösiek mindig visznek programot (most például Delhusa Gjon fog énekelni), aztán beszélgetnek, ismerkednek egymással. Ha végre állni fognak a lakóotthonok (két épület már van a faluban, az egyik átalakítása meg is kezdődött) az ASK majorsága lesz az egyik legnagyobb munkáltató. Legalább ötvenen fogják segíteni a majorságban folyó munkát. Azt természetesnek veszem, hogy lesz birkájuk, tehenük, kecskéjük, mangalicájuk, de hogy lótenyésztésük? Csodálkozásomat látva Ébner Gyula elneveti magát: “Egy speciális fajtát, shettlandi pónilovakat tenyésztünk. Azért, mert ez a ló a legalkalmasabb a terápiás lovaglásra. Eladjuk őket. Muszáj több lábon állni. Ezért lesz nálunk intenzív a zöldségtermésztés, és ezért lesz csak nagyon kis helyen biokertészet.”
Nemcsak Karácsondon van földjük (a cikk elején említett tíz hektárt még megtoldotta az önkormányzat néhánnyal, bent a faluban), összesen 25 hektáron gazdálkodhatnak. Ebből négy hektárt az Ébner család adományozott az alapítványnak, egy testvérpár pedig nyolcat. Szóval föld már van, és van néhány birkájuk, kecskéjük is, amelyeket a faluban gondoznak, és amelyekhez látogatóba eljönnek a gyöngyösi gyerekek.
Az írországi példa nyomán kialakuló karácsondi majorság nem egyedüli lesz Magyarországon. Szövetségbe tömörültek azok az alapítványok, egyesületek, amelyek lakóotthont és majorságot együtt akarnak létrehozni. Hogy mikor lesz belőle hálózat, az elsősorban nem az alapítóktól, hanem a pénztől függ.
Göncz Kinga miniszter előterjesztésére, Sólyom László köztársasági elnök állami kitüntetéseket adományozott az augusztus 20-ai nemzeti ünnep alkalmából, amelyeknek átadására a miniszter asszonyt kérte fel. Örömünkre Ébner Gyula a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozat) kitüntetésben részesült. A gyöngyösi Autista Segítő Központ kitalálója, igazgatója, motorja, a kitüntetést nem ezért kapta. Az indoklásban az autisták érdekvédelme, a majorsági gondolat elterjesztése a hálózat megszervezése, valamint az autisták kommunikációjának segítése szerepelt.
Szívből gratulálunk!
Ferenczy Ágnes