Azért jöttem Gyöngyösre, hogy megtudjam: mi igaz abból, hogy bezárják az Autista Segítő Központot; mi igaz abból, hogy nem lesz Karácsondon zöldségtermelés. Azért jöttem, hogy lássam: mi újság errefelé. Egy szülőtől hallottam: “Karácsond a zászlóshajó, ha az bedől, akkor lőttek az autista majorságok hazai elterjedésének.” Gondoltam, utána járok a történetnek. Na nem annak, hogy Karácsond “bedőlése” miért terjedhetett el, ez után már nem érdemes nyomozni, a jelen ugyanis izgalmasabb, mert a helyzet ugyan nem rózsás, de nem is reménytelen. Elöljáróban viszont érdemes leszögezni: marad a gyöngyösi Autista Segítő Központ (ASK), és marad a hozzátartozó “zászlóshajó”, Karácsond is.
Büki Péter, az ASK és a karácsondi majorság igazgatója nincs könnyű helyzetben. Tavaly novemberben lett mindkét intézmény igazgatója, és talán maga sem gondolta, hogy olyan dolgokkal is foglalkoznia kell, amilyeneket nem oktatnak a gyógypedagógiai főiskolán. Még csak 15 perce beszélgethetünk, amikor azt mondja: hozza az iratokat, ha látni akarom, nem a levegőbe beszél. Nem akarom látni, hiszen nem azért jöttem, hogy pontról pontra felgöngyölítsem: miért is csúszott a lakóotthoniak beköltözése, és miért csúszott a majorsági projekt elszámolása? Azért jöttem Gyöngyösre, hogy megtudjam: mi igaz abból, hogy bezárják az Autista Segítő Központot; mi igaz abból, hogy nem lesz Karácsondon zöldségtermelés. Azért jöttem, hogy lássam: mi újság errefelé.
Büki Péter a fentiek hallatán a fejét rázza: nem is érti, hogyan terjedhetett el az ASK bezárásának híre. Mikor mondom: a sajtóban olvastam erről, véleménye nem túl hízelgő ránk, sajtómunkásokra nézve: “Az újságírók nem mindig azt írják le, amit hallanak”. (Sajnos, nem tudok tiltakozni, tapasztalataim őt igazolják.) Szóval a megjelent nyilatkozatokkal ellentétben a ferences rendnek nincs bezárási szándéka. Azon persze töri a fejét mindenki, akinek köze van az ASK-hoz és Karácsondhoz, hogy hogyan lehet fenntartani mindkét intézményt – ezért is volt egy átfogó vizsgálat a múlt évben. Ráadásul az ASK nem is egy intézmény, hanem mindjárt több. Van egyszer az iskola, ahová a környékbeli bejárókkal együtt 42 kisdiák jár, van a gyerekotthon 20 diáknak, és van a 10 személyes átmeneti otthon, na és persze van a majorság, benne az autista lakóotthonnal, amelyben, ha mindenki beköltözik, összesen tízen élnek majd. A működési engedélyt áprilisban kapták meg, májusban kezdtek költözni a lakók, ami a beszoktatással együtt hosszabb időt vesz igénybe.
A gazdasági racionalitás jegyében a Magyarok Nagyasszonya Ferences Rend márciusban létrehozott két nonprofit kft.-t, amelyeknek ügyvezetője, Scitovszkyné Tóth Júlia. A kft-k a majorsággal, illetve a zöldségfeldolgozóban előállított termékek értékesítésével foglalkoznak. Mielőtt kimennénk a majorságba, végigmegyünk a rendház autisták részére átalakított részén. Kint hétágra süt nap, itt bent túlságosan hűvös van. Szép summa lehet a gázszámla, jut eszembe. Az igazgató úr a szobák nyitása, megszemlélése, zárása közben elmondja, hogy most épp azon fáradozik, hogy ne csak az iskolában legyen használatos a PECS-kártya, hanem a gyerekotthonban is. A délelőtt nem beszélő autista délután is nem beszélő. A szobák berendezésén is változtat majd, asztalt, széket szeretne látni bennük, még akkor is, ha itt töltik a legkevesebb időt a gyerekek, akiknek kedvenc időtöltésük és életkoruk is különböző: háromtól tizennyolc éves korig terjed.
Büki Péter kivisz Karácsondra. A majorság földjén már dolgoznak az emberek. A lakóotthon gondozottjai épp napvédő krémmel kenegetik magukat. Hegyi Barbara, az otthon vezetője gondosan vigyáz arra, hogy mindenhová jusson a krémből. A szépen virító árvácskákat, körömvirágokat már ők ültették.
Gonda László, a fiatal főkertész, kihívást lát az itteni munkában. Három hónapos próbaidejét tölti, de szeretne itt maradni, bár a föld nem a legjobb, amellett tele van kővel, aztán az előző évi szántással is elégedetlen, mert ide mélyszántás kellett volna, és mivel hosszú ideig parlagon volt, bizony gyakrabban kell kapálni. A fóliasátrakra viszont büszke. A salátából, ha minden jól megy, nemsokára már szállítani is fognak a salgótarjáni CBA-nak. Látványnak sem utolsó, ahogy katonás sorban zöldellnek. Az öntözést vízcsöpögtetéses rendszerrel oldják meg, és ha hideg a tavasz, akkor fűthetnek is. Most már csak munkaerő kellene, méghozzá abban az összetételben, amelyben a FOKA pályázatban vállalták.
A vállalás szerint 2007. december 31-ig 12 autizmussal élő személyt kellett volna munkába állítani. Autista még csak lenne, hiszen a lakóotthon is hamarosan megtelik, de három fő kivételével mindenki kizáró gondnokság alatt áll. Most várják az utolsó lakót, ő nincs gondokság alatt, de hogy befogható-e mezőgazdasági munkára, az még kérdéses. Azok, akik most dolgoznak, elvégezték az erre jogosító OKJ-s képzést, hárman a lakóotthonban élnek, hárman pedig Gyöngyösről járnak ki. Mindenki azt tanácsolja Büki Péternek, küldje el azokat, akik munkavégzésre képtelenek, de ő úgy érzi, erre nincs erkölcsi alapja, hiszen őket szüleik abban a hitben hozták az ASK gyermekotthonába, hogy azt “kinőve” majd tovább élhetnek a majorság lakóotthonában. Nincs más hátra, mint építeni egy újabb lakóotthont, ahová már valóban csak azok kerülhetnek be, akik nemcsak tudnak dolgozni, hanem kedvet is éreznek a mezőgazdasági munkához. (Azt persze tudjuk, hogy nálunk az a divat, hogy mindenkit – ha csak a szülő nem tiltakozik – kizáró gondnokság alá helyeznek.) “Intenzív kampányba kezdünk, hogy jöjjenek az autista fiatalok Karácsondra dolgozni” – mondja Büki Péter, és terveket mond, hogyan is fogják megoldani a Gyöngyöstől távol élők lakhatását. Például úgy, hogy bérelnek nekik lakásokat. (Itthon a Down Alapítványnak vannak ilyen lakóotthonai, de Nyugaton is elterjedt. És az az autista fiatal, aki képes a nyílt munkaerőpiacon dolgozni, az képes az önálló életre – ha a kellő segítséget megkapja hozzá.)
Bemegyek még a zöldségfeldolgozóba. Így üresen is impozáns látvány, a hibákat (pl. öltözőhiány, pontosabban túl kicsi) én nem látom. Kovács György üzemvezető részletesen elmondja, hogyan lesz a zöldségekből fóliázott, gusztusos salátamix, ami mostanában, az egészséges életmód jegyében, igencsak kelendő.
Kilépve a feldolgozóból a szemembe ötlik a mesterséges tó körüli földhányás. A tó többször okozott fejtörést az fenntartóknak. Először talán akkor, amikor rájöttek: nincs rá engedély (vízjog), ugyanis a földmunkákat nem a projektnyertes, a fenntartó ferences rend rendelte meg. Másodszor meg akkor, amikor rájöttek: kerítés kell a tó köré, hiszen ilyen helyen a biztonság az elsődleges. Egy újabb, megoldásra váró, készen kapott “helyzet”. Ám a legegyszerűbb drótkerítés is sok pénz annak, akinek nincs. Már pedig itt minden fillér kiadást meg kell gondolni, hiszen erre az évre a lakóotthon még nem kap normatív állami támogatást. De más is van/volt, ami plusz pénzbe kerül(t). Például az a villanyvezeték, amit jó szándékúan, társadalmi munkában húztak be, aztán a hatósági átvételnél kiderült: nem biztonságos. A ki tudja, hány évvel ezelőtt megtanult biztonsági előírások mára elavultak. Büki Péternek van még néhány ilyen története, de ha az ember csak azért jön, hogy azt nézze meg: “áll-e még a ház”, akkor olyan apróságokkal nem foglalkozik, mint a halomban álló szaniterek története, amelyekről kiderült, azért állnak ott, mert a beszerelést társadalmi munkában végző szülőnek elfogyott a szabadsága. Inkább lefényképezem a ház előtt a virágokat, meg mindent, ami elém, kerül. És míg kattintgatok, rájövök, hogy mi az, ami hiányzik nekem: egy-két fa, meg terasz a ház előtt, ahová esténként ki lehet ülni, hallgatni a csöndet.
Úgy tűnik az ASK és a majorság is a legjobb úton halad afelé, hogy megbízható, otthonos intézmény legyen, amire hosszú távon számíthatnak az érintett szülők és gyermekeik. Már csak néhány dolgozni akaró autista fiatal hiányzik.
Ferenczy Ágnes