Az AÉE (ma már AOSZ) kezdeményezésére és támogatásával azon civil szervezetek tagjai, amelyek lakóotthont szeretnének építeni, és mezőgazdasági munkával szeretnék biztosítani a lakók foglalkoztatását, no meg az otthon fenntartását, hálózatot hoztak létre és időről időre találkoznak.
A Majorháló találkozóin az aktuális gondokon, megoldandó problémákon kívül a fenntarthatóságról, a gazdaságos működtetésről, a megélhetésről esik a legtöbb szó. A legutolsó kétnapos Majorháló Kulcson, illetve Csókakőn volt.
Kulcson az Esőemberek Szüleinek Dunaújvárosi Egyesületének tagjaival találkoztunk, akik még nem akarnak lakóotthont építeni, ám az iskolából kikerült fiatalok foglalkoztatását, habilitációját szeretnék megoldani. A foglalkoztatás egyik formája lenne a mezőgazdasági munka. Szövetkeztek hát a Carpe Diem Rekreációs és Általános Képzési Alapítvánnyal (carpe diem, latin szó; kb. annyit jelent: használd ki az időt, a pillanatot). Az alapítvány rekreációs központot szeretne létrehozni Kulcson, és a közös ház alsó traktusában kapna helyet a dunaújvárosi egyesület foglalkoztatója. Körülbelül 50 főt szeretnének foglalkoztatni. A telek már megvan, a ház terveit is láttuk, megnéztük a leendő birtokot, ahová a központ épül, és fákat ültettünk a ma még üres területen.
Csókakőn lakóotthon lesz és foglalkoztató meg majorság is. Ott jártunkkor már majdnem kész volt a foglalkoztató, május végén az ünnepélyes avató is megvolt. A majorsági eszmecserékre, beszélgetésekre Csókakőn volt alkalom, ahol a székesfehérvári Autisztikus Gyermekek Szüleinek Egyesülete volt a vendéglátónk. A miskolci Szimbiózis Alapítvány dinamikus vezetője, Jakubinyi László, a külföldi jó gyakorlatokat ismertetve kimondva kimondatlanul azt is elmondta: aki egy nagyberuházásra adja a fejét, márpedig egy kis civilszervezetnek egy lakóotthon is az, annak ezt főállásban kell csinálnia, és menedzsernek kell lennie, és bizony a közgazdasági ismereteket is el kell sajátítania. Az osztrák, ír, olasz példákat hallva arra gondoltam: még tanulhatunk. Az ausztriai Chance B cukrászdája nyereséges, tartományukban iskolabüfét csak ők üzemeltethetnek, van borpincészetük, valamint bio almalekvárt és bio almalét készítenek. Szlovéniában saját állatkertje és lovardája van a meglátogatott otthonnak, törvény szabályozza, hogy hány kistérségnek kell egy intézetet fenntartani. Olaszországban értelmi fogyatékossággal élő emberek dolgoznak az éttermekben; Írországban a farmokon nincs termelési kényszer, mert a termelés ott terápia, a Camphill otthonok szemléletéből is jó lenne valamit hazacsempészni. (Nálunk még csak egy ilyen van, Velemben.)
Pásztor Viktorné, Anikó, a székesfehérvári alapítvány vezetője a holland jó gyakorlatokról beszélt. Jó lenne, ha átvennénk azt a jó gyakorlatot, hogy a támogatás adásakor a kormány nem tesz különbséget, hogy a gyerek családban vagy intézetben nevelkedik. Körülbelül 20 millió magyar forintnak megfelelő pénzt költ minden fogyatékos emberre; a fogyatékosság mértéke, súlyossága stb. szerint ott is differenciálnak, és annak alapján határozzák meg a kiutalandó keretet. A pénzzel természetesen el kell számolni, csak a fogyatékossággal élő gyermekre fordítható.
A belföldi jó gyakorlatokról Schenk Ottóné, Erika tartott izgalmas, hasznos előadást a lakóotthoni foglalkoztatásról, a felnőttek képzéséről (Tata, Esőemberekért Egyesület). Jó volt hallani, hogy már a fogyatékossággal élő embernek is lehet karrierterve a fejlesztési tervek alapján. Beszélt a létrejött Aktív Műhelyről, a Lantegi módszerről, amelyet Spanyolországból adaptált a Kézenfogva Alapítvány, és ma már hazai tudói is vannak, például az előadó. Ez a módszer arra jó, hogy felmérje, milyen munkára képes a fogyatékossággal élő személy. A spanyol felmérés szerint a dolgozó fogyatékos embereknek csak 7%-a van a neki megfelelő helyen. (Nálunk szerintem még rosszabb a helyzet.) Aki többet akar tudni minderről az a www.dolgoz6ok.hu oldalról tájékozódhat. Az interaktív oldalon “az értelmi fogyatékossággal élő és az autista személyek foglalkoztatását segítő tudásbázis készül”. A foglalkoztatással kapcsolatos kérdésekre szakember válaszol.
A találkozó második napján arra is volt mód, hogy minden jelenlévő szervezet beszámoljon arról, hol tartanak épp, milyen terveik és gondjaik vannak (gond sajnos több volt, mint terv), jó és rossz hírek váltották egymást. Jó hír volt például, hogy Kalán néniékPihenőkertje (Csorvás) a békéscsabai Bio Egyesület tagja lett, és szeptembertől a főiskolások gyakorló terepe. Az is jó hír, hogy már tető van az Esőemberke Alapítvány, a Vas Megyei Autistákért szombathelyi lakóotthonán. A vésztőiek az új telephelyükön 24 fiatalt foglalkoztatnak, a harmadik telephelyre most adták be az akkreditációs kérelmüket, támogató szolgálatukat is bővítették. Rossz hír, hogy hiányoznak a képzett munkatársak, és az is rossz hír, hogy az Autista Sérültekért Zalában Alapítvány nem nyert a lakóotthoni pályázaton, pedig a boncodföldei ápoló-gondozó otthonukat bővíteni kellene, hogy foglalkoztatni tudják a lakókat, ezen kívül nappali foglalkoztatót is szeretnének, már csak pénz kellene hozzá.
A sok beszéd közben lazításképp megnéztük a székesfehérváriak Csókakő határában épülő foglalkoztatóját, este pedig a remek hangulatú vacsoránál miről is folyhatott a szó: ugyanarról, mint egész a nap, a lakóotthonokról, a foglalkoztatásról. Úgy látszik, lazítani is meg kell tanulnunk.