Lehet, hogy üzletközpontnak remek a Lurdy-ház, és a környéken lakóknak biztos jól megközelíthető. De a város belső részeiről tömegközlekedési eszközzel érkezőknek nem. Kiállításra, előadások tartására meg kimondottan rossz, kivéve a az első emeleti zárt Lurdy-galériát.
Valószínűleg nem én vagyok az egyetlen, aki azt mondja: soha még ilyen rossz helyen nem rendezte meg a Magyar Orvostársaságok és Egyesületek Szövetsége (MOTESZ) az évenkénti szokásos Rehabilitációs Szakkiállítást és Konferenciát (REHA), mint most (május 8-10.). A szakkiállítás helyszínén tartott előadások a nagy hangzavar miatt szinte hallgathatatlanok voltak. A Lurdy-ház egyetlen előnye, hogy akadálymentes.
Az Autisták Érdekvédelmi Egyesülete eddig is jelen volt az évenként megrendezett szakkiállításon mint kiállító (prospektusok, kiadványok), és ismertette az érdeklődőkkel az autizmus jelenlegi helyzetét, és felvilágosítást adott, hogy hová fordulhatnak problémáikkal. Újdonság volt, hogy most nemcsak prospektusainkkal, és az autisták rajzaival, festményeivel voltunk jelen, hanem egy előadással is. Reális jelen, biztos jövő – Rehabilitáció az autista ellátásban címmel, az Országos Autizmus Érdekegyeztető Fórum (OÉF) megbízásából, Ébner Gyula tartott előadást. (A külön előadás annak köszönhető, hogy az autizmus önálló fogyatékos ágként jelent meg az esélyegyenlőségi törvény módosításakor.) Sajnos mindez az utolsó pillanatban történt, sem az egyesület, és talán a szervezők sem tudták eléggé propagálni, ezért csak kevesen voltak kíváncsiak az érdekes előadásra. De még az érdeklődőket is próbára tette az a hangzavar, ami az üzletközpontot és így a kiállítást (az előadás helyszínét) elárasztotta. Pedig az a kísérleti modell, ami a gyöngyösi Autista Segítő Központban (ASK) megvalósul, nemcsak az autisták jövendő házainak szolgálhat mintául, hanem egyéb fogyatékkal élőknek is. Itt már az iskoláskor előtt bentlakásos otthont, fejlesztést kapnak a gyerekek, majd iskolát, speciális szakmát, vagy betanított munkát, és az ír mintára megvalósítandó majorságokban lakóotthont és munkát. Mindemellett krízisközpontot is működtetnek, ahol a bajban lévőknek azonnali segítséget nyújtanak. Az ASK lépésről lépésre építkezik, a gyerekek már ott vannak a szépen rendbe hozott gyöngyösi ferences rendházban, a krízisotthonnak is vannak lakói. Most jön a nagyobb szabású munka: az önálló iskola, majd a lakóotthonok megteremtése, s ezzel párhuzamosan a majorság (a farm) kialakítása. Már több hektár tulajdonosának mondhatja magát az ASK (részben vásárolta, részben adományként kapta).
Szóval izgalmas dolgokról volt szó, jó sok kérdést föl lehetett volna tenni Ébner Gyulának, központ vezetőjének, de az autistáktól csak Kalán néni, Paksi Pálné (Csorvás) volt kíváncsi az előadásra, meg jómagam “hivatalból”, azaz, hogy az Esőember olvasóit tudósítsam a történtekről. Pedig azoknak, akik lakóotthon építésébe kezdenek, vagy más módon szeretnék megoldani az autista vagy fogyatékos gyermekek, fiatalok jövőjét, mindenképpen hasznos lett volna.
F. Á.