Igazi ajándékot kaptak az autisták karácsonykor – elsősorban persze azok, akik olyan szerencsések, hogy Gyöngyösön élhetnek -, amikor megtörtént az aláírás mindkét fél részéről a 10 hektár földről, amit Autista Segítő Központ (ASK) kapott a karácsondi önkormányzattól. Az alábbiakban szabálytalan beszámolót olvashatnak a 2003. december 10-én, Karácsondon megtartott, Közösségalapító ünnepségnek elnevezett rendezvényről. Szép és megható pillanatoknak voltunk tanúi. Jó volt részese lenni az örömnek.
Arról már többször hírt adtunk, hogy az ASK nem éri be annyival, hogy a gyöngyösi ferences rendházban gyermekotthont, nappali foglalkoztatót, iskolát és átmeneti (krízis) otthont hozott létre az autistáknak. A cél sokkal nagyobb: életűk végéig tartó otthon és munka. Egy olyan befogadó közösség, ahol az önállóság és a védettség egyszerre van jelen. Ennek a gondolatnak megvalósításához nyújtottak segítő kezet Karácsond Község Önkormányzatának képviseloi és a falu lakói, amikor a közmeghallgatáson egy hangúlag döntöttek arról, hogy egy fillér ellenszolgáltatás nélkül, ajándékként kap a ferences rend – s ezen belűl az Autista Segítő Központ – 10 hektár belterületi földet autista majorság építésére, fenntartására.
E nagyvonalú gesztus ünnepélyes megpecsételésére, aláírására, gyűltünk össze december 10-én Karácsondon. Ébner Gyula, az ASK vezetője, az ünnepségre elhozta a leendő majorság makettjét: lesz terápiás központ, speciális szakiskola, műhelyek, istállók, növényházak, képzési központ, kultúrház, kápolna és a 10 hektár legvédettebb helyén épülnek föl a lakóotthonok. Az épületek között pedig sok-sok zöld és egy kis tó. Már az ütemtervet is ismerik, aminek alapján lépésről lépésre felépülhetnek az épületek. Hogy ez a lépésről lépésre kicsit gyorsabb legyen, abban mások is segítenek.
Dr. Magda Sándor, aki a térség országgyűlési képviselője, itt jelentette be, hogy a Nemzeti földalapból, a majorsághoz közel eső területen, földet kap az ASK. Arra a kérdésemre, hogy mekkora területről van szó, azt a választ kaptam: amennyit az ASK szeretne. Magda úr azt is elmondta, hogy Medgyessy Péter miniszterelnökkel az ünnepség előtti napon beszélt erről, s ő megerősítette: ilyen célra mindig lesz föld a Nemzeti földalapból. Ez igencsak jó hír, amit érdemes közhírré tenni.
Ezen az ádventi estén amúgy is bővelkedtünk a jó hírekben. Horváth Péter a Foglalkoztatáspolitikai és Munkaügyi Minisztérium főtanácsosa itt jelentette be, hogy 6000 pályázó közül, a támogatásra érdemes kiválasztott 6 között van az ASK is. Ez az Európa Unió PAE pályázatához kapcsolódik, amire Magda Sándor hívta föl Ébner Gyula figyelmét. A támogatás még nem jelenti azt, hogy az ASK automatikusan megkapja azt a pénzt, aminek birtokában már belevághat a kalkulációk szerint 450 milliós karácsondi majorság megépítésébe, de jó eséllyel indulhat. Mert a hat pályázót az FMM hathatós technikai és szakértői háttérrel segíti, hogy sikeres uniós pályázatot tegyenek le az asztalra. Magda Sándor, aki “civilben” a salgótarjáni Károly Róbert Főiskola rektora, távlati célként azt is megfogalmazta, hogy a főiskola leendő szociális munkás hallgatóinak (a szak akkreditálása az ünnepség idején folyamatban volt) gyakorló terepe lehet az ASK. Horváth Péternek volt egy másik jó híre is, ami nem csak az ASK-nak jó: a Fogyatékosok Esélye Közalapítványnál előkészítés alatt van az a 150 millió forintról szóló pályázati megállapodás, aminek célja az autisták munkába állítása. (Azóta megtörtént a megállapodás, ezt a békéscsabai konferencián mondta el Horváth Péter – a szerk.) A pénz a rehabilitációs járulékokból van (ezt a munkáltatók fizetik). Ezt a pályázatot hatfős grémium készítené elő a madridi nyilatkozat (2001) szellemében: Ne döntsünk róluk – nélkülük. A hat főből kettőt az AÉE delegálna. És hogy a jó híreknek ne legyen vége: amíg a majorság megépül, addig a karácsondi régi iskolát, a tanítói lakással használhatja az ASK: kijárhatnak a gyöngyösi lakók, ismerkedhetnek a község lakóival, a vidéki élettel. Egyelőre öt évre kapták meg a házat, de ha kell, akkor meghosszabbítják az erről szóló megállapodást, mondta Debrei Mátyás, Karácsond polgármestere.
Az est hangulatát a hírek, még ha jó hírek is, nem adják vissza. Azt, hogy Karácsond minden önkormányzati képviselője eljött az ünnepségre; a tekinteteket, a meghatottságot, amit Ébner Gyula és felesége, Magdi arcán láttam, amikor hallgatták a minisztériumi küldöttek beszédeit, amelyekben az ASK ötéves munkájáról is szóltak. Amikor Szabó Sándorné Márti, az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztérium helyettes államtitkára elsírta magát, miközben a Nappali álmodozók című könyvből idézte egy autista kisfiú versét, akkor Magdi szemét (és másokét) is elfutotta a könny. Horváth Péter (FMM) nem hivatalos, magánemberi története az elfogadásról, pedig a szeretet rejtett, a másiknak nehezen látható bugyraiba engedett bepillantást. Arról beszélt, hogy vérszerinti kislányuk mellé örökbe fogadtak egy downos kislányt, amit az ő édesanyja annyira ellenzett (megvolt rá az oka), hogy hosszú ideig nem is látogatta meg őket. Teljes hepiend még nincs, de a mama már elment hozzájuk, beszélgetett a kislánnyal, és remény van a teljes elfogadásra.
Már ezekért az emberi pillanatokért is érdemes volt lemenni Karácsondra, és akkor még nem szóltam a kedves polgármester úrról, azokról a képviselőkről, akikkel beszélgettem, az ügyvédnőről, dr. Ress Máriáról, aki minden ellenszolgáltatás nélkül készítette el az ajándékozásról szóló szerződést, és aki más ügyekben is segítségére volt Ébner Gyuláéknak. Magyar Gergelyről sem tettem említést, a Kapisztrán Szent Jánosról elnevezett ferences rend tartományfőnökéről, aki a rendtartomány nevében aláírta a szerződést, és rövid, de annál tartalmasabb beszédében a ferences szellemiségről szólt, amely biztosítéka annak, hogy az autistáknak mindig lesz helyük a rend oltalmában.
A cseppet sem hivatalos ünnepség zárásaként meghallgattuk a miskolci Esztenás együttes lélekvidító játékát, utána a kötetlen beszélgetések idején, végignézhettük Mohai Péter: Jelbeszéd és más című fogyatékosokkal foglalkozó képkiállítását, aminek legkifejezőbb kockái egy downos kislányról és a szövőszék “birtokba vételéről” szóltak (több díjat is nyert a képsorozat). A gyöngyösi autistákról is szép fotók készültek, és mint megtudtam: a karácsondi majorság építkezésének fázisait is dokumentálni fogja a művész az első kapavágástól az utolsóig.
Ferenczy Ágnes