nak. Az „otthon” képének kialakításához hozzátartozik a szomszédokkal és a várossal ápolt jó és szoros kapcsolat. Elmondásuk alapján az övék az első ilyen jellegű lakóotthon az országban. Már tízévesek, így szerves részét képezik a városközösség életének.
A segítőknek kötelező elvégezni egy autizmussal kapcsolatos tréninget, ez a feltétele a munkába állásnak. Ebben a lakóotthonban összesen 24 munkatársat foglalkoztatnak három műszakban. Az aspergeres részlegben két munkatárs, míg a másik részlegben többnyire öt munkatárs van jelen műszakonként. Az ellátottak közül jelenleg senki nem dolgozik. Korábban volt arra próbálkozás, hogy a szomszédos munkahelyen munkába állítsanak bentlakó személyt, de ez kudarcba fulladt, mert a boltban a munkatársak nem tudták kezelni a szó szerinti értelmezés nehézségeit. Helyette átjárnak a közeli nappali foglalkoztatóba az általuk választott fejlesztésekre, foglalkozásokra.
Végezetül szomorúan mesélték házigazdáink, hogy leépítés alatt állnak a lakóotthonok Angliában, helyette támogatott lakhatás programot indítottak. Véleményük szerint a költséghatékonyság miatt döntött így a vezetés, de a támogatott lakhatási forma nem mindenkinek megfelelő, hiszen ez megkövetel bizonyos önellátási szintet.
A nappali foglalkoztató
magas, emeletes épület a város közepén. Miután bebocsátást nyertünk, és sok lépcsőfokon keresztül (nincs lift!) feljutottunk az első emeletre, azonnal megkezdődött a tájékoztatás.
Heti foglalkoztatási terv alapján dolgoznak, amit félévente, minden áprilisban és szeptemberben felülvizsgálnak. Érdekessége, hogy bár összesen csak húsz ellátottuk van, egyszerre soha sincsenek együtt. Ez abból adódik, hogy az ellátottnak félévente odaadják a heti rendet, amiben minden nap más program szerepel, pl. hétfő: szociális fejlesztés, kedd: kommunikációs fejlesztés, szerda: tömegközlekedés használata stb. és abból kiválasztja, hogy őt mi érdekli. Ennek megfelelően csak azokon a napokon megy be az intézménybe, amikor az a fejlesztés folyik, amit ő választott. Itt persze minden ellátott Asperger szindrómával élő felnőtt.
A foglalkoztató kilenc órától délután fél ötig van nyitva, de foglalkozás csak három óráig van. A munkatársak fennmaradó ideje az adminisztrációé. Az itteni munkatársaknak is kötelező volt az autizmustréning elvégzése. Tíznaponta tartanak értekezleteket, és egy évben egyszer olyan nagy találkozót rendeznek, ahol mindenki megjelenik: vezetőség, munkatársak, ellátottak, szülők, hozzátartozók.
Tóth Alíz
*
Elmozdulás a szociális ellátórendszerben
Az intézményvezetők elmondása szerint a brit szociális ellátórendszer egyre kevésbe preferálja a lakóotthoni elhelyezést, és a támogatott lakhatás irányába mozdult el. Ennek lényege, hogy az autizmussal élő felnőttek önállóan lakhatnak egy lakásban, az önálló élethez pedig segítséget kapnak. Ennek az ellátási formának a finanszírozása jóval olcsóbb, és alapvetően két forráson alapszik. A lakás a helyi önkormányzat tulajdonában lévő „szociális bérlakás”, de lehet az autizmussal élő saját tulajdonú lakása is. A támogatott lakhatásban segítő „service” (szolgáltatás) feladata, hogy a szükségletei szerint segítse a fiatalokat az önálló életvitelben, eljutni munkába, a közösségi szabadidős lehetőségekhez, és segíteni a mindennapi élet döntéshozatalaiban.
„Service users: szolgáltatáshasználók”
A lakóotthon (és a többi szolgáltatás) munkatársai az autizmussal élő felnőtteket „szolgáltatáshasználók”-ként nevezik meg. Ez a szóhasználat jól kifejezi azt a filozófiát, ami az ellátásokat jellemzi. A „gondozottak” minden esetben választhatnak, ők választják meg, mit esznek, mivel töltik az idejüket stb. A választáshoz képkommunikációs eszközök állnak rendelkezésükre, és a „házgyűlésen” zajlik az egyeztetés. A választásokat rögzítik a napi és heti rendekben. A lakóknak lehetőségük van panasztételre is, amiben szintén van képkommunikációs segítségük.
Foglalkoztatás – nem minden áron
A meglátogatott intézmények egyikében sincsenek foglalkoztatottak. Úgy tűnt, számukra az egyetlen megoldás a „nyílt munkaerőpiac”, nem láttam szociális foglalkoztatásra utaló jelet. A súlyosan érintett autizmussal élő fiatal felnőtteket a nappali ellátóban főként szabadidős programokkal várják. Itt megint érvényesül a választás lehetősége, mindenki saját érdeklődése szerint határozza meg napirendjét, a segítők ezek megvalósításában támogatják a felhasználókat. Feltételezem, hogy azoknak, akik nem dolgoznak, elérhető egyfajta „alapjövedelem” – mindenkinek alanyi jogon járó jövedelemtípus, ami a megélhetést biztosítja.
Integráció a helyi közösségbe
Mind a lakóotthonban, mind a nappali központban az egyik kiemelt célnak tűnt a fiatalok minél teljesebb integrációja a helyi közösségbe. Ez azt jelenti, hogy, természetesen
sok-sok segítséggel, mindenki a helyi szolgáltatásokat veszi igénybe (a kisváros fodrászához jár, a főutcai étteremben ebédel, és a többségi társadalom által látogatott kocsmában sörözik). Így a város lakói is megismerhetik őket, és idővel elfogadhatják a fogyatékossággal élőket is mint egyenjogú állampolgárokat.
Drága ellátások
A szolgáltatásokért mindenhol térítési díjat kell fizetni. Az egyén szükségletét a helyi önkormányzat „szociális irodája” határozza meg, és ő vásárol ellátást az autizmussal élő személynek. De ezen felül a szülőknek, vagy magának az autistának is kell fizetnie. Az ellátás az állapot súlyossága szerint van beárazva, és akár heti több száz font is lehet. (Tájékoztatásul: egy kezdő pedagógus havi nettó bére 1000 font körül mozog.)
Adományok
Az intézmények a térítési díjakból és a saját maguk által összegyűjtött adományokból (fundraising) tartják fenn magukat. Az adománygyűjtésben a NAS központi irodája is segít, pl. ötletekkel, közös akciókkal, de elsősorban a helyi szervezetekre bízza a megvalósítást és a gyűjtést.