Szubjektív beszámoló a hortobágyi Nemzetközi Autista Kulturális Találkozóról és Tudományos Konferenciáról.
Nagy fába vágta fejszéjét néhány debreceni szülő, Gulyásné Szabó Edit, Boncz László és társaik, amikor az általuk létrehozott S. O. S. Élni Szeretnék Közhasznú Alapítvány elhatározta egy autista farm létesítését a térségben. A közeli Hortobágy községben jó partnert találtak terveikhez. A község 50 ezer m2 nagyságú területet ajánlott fel a farm céljára a település határában. A tervek szerint néhány éven belül négy, egyenként 14 főt befogadó lakóotthont építenek a területen, hármat aspergeri autisták, egyet súlyosabban fogyatékos kanneri autisták számára. Ezen kívül egy átmeneti otthont is akarnak, ahol a gyermek a szülőjével együtt lakhat néhány hétig, amíg meg nem szokja új otthonát. További húsz fiatalnak, akik nem igénylik a bentlakást, a Félút Farm napközi otthont létesít, ahová mikrobuszok hozzák majd naponta őket.
A lakóotthoni elhelyezés mellett a fiatalok foglalkoztatását is szeretnék megoldani, és szeretnék a lehetőség szerint alkalmassá tenni őket az önálló életre. A mezőgazdasági munkák mellett elsősorban kézműves műhelyek kialakítását tervezik, valamint egy számítógépes szobát, ami alkalmas lesz a az arra alkalmasak távoktatásban való részvételére és távmunka végzésére is. Az első lakóotthon felépítéséhez, a tavaszi munkakezdéshez, már minden rendelkezésre áll, s ahogy megismertem a farm megálmodóit, olyan emberek, akik meg is valósítják azt, amit elterveznek.
Az alapítvány jó alkalmat talált terveik megismertetésére is: október 3-5. között tudományos konferenciát, valamint az érintett gyermekek és fiatalok számára kulturális fesztivált szervezett Hortobágyon. A számos külföldi meghívott mellett az ország valamennyi autizmussal foglalkozó intézményét meghívták, s azt hiszem nem rajtuk múlt, hogy egy részük, főként a távolabbi helyekről, nem érkezett meg. Így is mintegy százan voltak jelen az igen színvonalas rendezvényen. A szervezők elsősorban a meghívott hivatalos személyek távollétét fájlalták egy kicsit, akikre pedig igencsak szükségük lenne terveik megvalósításához. Tanulva a tapasztalatokból – minthogy ezentúl évente szeretnék megismételni a találkozót – legközelebb korábban látnak neki a szervezésnek.
Nekünk nem csalódás, de életünk legemlékezetesebb és legkellemesebb napjai közé tartozik a Hortobágyon eltöltött néhány nap (annak ellenére, hogy néhány alattomos vesekő miatt fél napot a debreceni klinikán kellett töltenem, így néhány előadásról le is maradtam). Nagy fiam van, miatta másfél évtizede szinte valamennyi autizmussal foglalkozó rendezvényen ott vagyok, s úgy érzem, mindegyik adott valamit. Nekem mégis valamennyi közül ez a három nap volt a legemlékezetesebb.
A szakmai előadások rendkívül változatosak és színvonalasak voltak. A gyerekek előadásai pedig minden képzeletet felülmúltak: némelyik, az alaposan megedzett, erős lelki alkatú férfiemberből is könnyeket csalt elő. Elsősorban mégis a találkozó hangulata ragadott meg. A baráti, szinte családias légkör, ami hasonló rendezvényeken nemigen fordult még elő. Nemcsak a jelenlévő szülőkkel, de a legkiválóbb szakemberekkel is közvetlen hangú, baráti beszélgetést folytathattunk az előadások szünetében, vagy a hortobágyi csárdában, terített asztal mellett, a közös ebédek és vacsorák alkalmával, amit mellesleg legalább olyan hasznosnak gondolok, mint egy-egy jó előadást. A gyerekek pedig természetesen részesei voltak a találkozónak – nem kívülálló, kényszerűségből magunkkal hozott terhek, hanem aktív részesei a programoknak, a napnak. Segítettek a rendezvény lebonyolításában, a meghívók kihordásában, az előadások ideje alatt kézműves foglalkozáson vettek részt, amiből aztán rögtönzött kiállítást rendeztek, egymással ismerkedtek, beszélgettek, vagy ha éppen akartak, benn ülhettek az előadásokon, senkit nem zavart.
A konferencián dr. Oláh Róza, a debreceni Kenézy Kórház gyermekpszichiátere (náluk működik a városban az autista csoport) tájékoztatott az autizmussal élő gyermekek elhelyezésének helyzetéről a régióban, majd dr. Glaub Teodóra pszichiáter, egyetemi adjunktus a skizofrénia és az autizmus hasonlóságairól és különbségeiről tartott előadást. Dr. Szilágyiné dr. Erdős Erika, az Autisták Érdekvédelmi Egyesületének elnökhelyettese a Fogyatékosügyi Tanács munkáját ismertette. Öröm volt hallani Molnárné Pusztai Éva tiszaújvárosi tanítónőt, aki egy autista kisgyermek sikeres integrációjáról és befogadásának a többi gyermekre tett pozitív hatásáról számolt be. A tündéri Kalán néni (bocsánat a néhány szubjektív megjegyzésért – Paksi Pálné), aki a csorvási Pihenőkertjét mutatta be, immár egy évtizede munkálkodik fáradhatatlan szeretettel, hogy valódi otthont teremtsen autizmussal élő fiataloknak. Nagy örömmel számolt be arról is, hogy a lakóotthonban már a második házasság köttetett. Pearl Eran (Izrael) a son-rise terápia elméletét és gyakorlatát ismertette. Szülőként maga is gyakorolja ezt a nálunk még viszonylag új, humanisztikus, gyermekközpontú terápiás módszert, s hogy Magyarországon is elterjedhessen, felajánlotta közreműködését egy son-rise képzési központ létrehozásában. Mahlerné Köfner Anikó gyógypedagógus, a székesfehérvári autista iskolai csoport vezetője az autizmus és a szexualitás kapcsolatáról tartott elméleti előadást.
A konferencia végén Szabó József (Németország) mutatkozott be és ismertette nagyszerű tervét. Vitorlásán hároméves világkörüli útra indul feleségével – ezzel egyúttal valóra válhat régi gyermekkori álma is. Tervének megvalósításához természetesen neki is szponzorokra van szüksége, a világkörüli utazást viszont az autizmus ügyének és külön az S. O. S. Alapítvány népszerűsítésének szenteli majd.
A szombati művészeti fesztiválon a debrecen-józsai S. O. F. T. és a hajdúdorogi Liget Lakóotthon lakói, a hajdúböszörményi 9. sz. általános iskola, valamint a debreceni Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Intézmény tanulói mutatták be énekes, illetve zenés-táncos műsoraikat. Azt hiszem, egy életre emlékezetes marad a halmozottan sérült fiatalok józsai kórusa, az a hallatlan akarat és óriási elszántság, amellyel előadták a dalokat, majd a vastaps nyomán a siker öröme az arcokon. Kovács Ida Váci Mihály: Az etikett című versét adta elő nagy átéléssel (még az irónia is átcsillant a versen), majd más oldalról is megmutatta tehetségét, klasszikus muzsikát játszott szintetizátoron, szintén gyönyörűen. Mondhatnám, benne is egy művész veszett el. Vagy még nem kelt életre igazán?
Külön öröm volt számomra fiam, Harmat Dávid éneke és gitárjátéka. Eddigi legjobb produkciójával lepett meg, kedvenc cigány dalait, született roma zenészeket meghazudtoló módon, autentikusan adta elő. Különleges élményt nyújtott (még belegondolni is fantasztikus!) a debreceni Siket Színház zenés pantomim előadása.
A jótékonysági esten a nyíregyházi Y2K tánccsoport fergeteges produkcióját élvezhettük. Műsoruk rövid szüneteiben a Való világ műsorában szereplő Gábor szórakoztatta a közönséget. A komolyzenét előnyben részesítők pedig – még a megnyitón – a debreceni Dóczi Gedeon Református Gimnázium énekkarának műsorában gyönyörködhettek.
A kellemes élményekhez hozzátartozik kitűnő szállásunk is, és figyelmes házigazdánk apró kedvességei. A hetvenéves Boriska néni még a fiatalok műsorára is elbiciklizett, sőt ismerőseit is meghívta, estére pedig a remek műsor külön jutalmaként finom almás pitét sütött Dávid fiamnak. Úgy gondolom, ez sem mellékes, és jelzi, hogy a faluban jó visszhangja volt az autista rendezvénynek.
Saját tapasztalataink, a konferencia és a kulturális találkozó sajtóvisszhangja, valamint az elhangzott rádió- és tévéinterjúk alapján úgy gondolom, a hortobágyi rendezvény remek kezdet volt, jól szolgálta a hortobágyi autista farm ügyét. Az alapítvány munkatársainak további munkájukhoz sok sikert, erőt és kitartást kívánunk.
Harmat József
Nagy fába vágta fejszéjét néhány debreceni szülő, Gulyásné Szabó Edit, Boncz László és társaik, amikor az általuk létrehozott S. O. S. Élni Szeretnék Közhasznú Alapítvány elhatározta egy autista farm létesítését a térségben. A közeli Hortobágy községben jó partnert találtak terveikhez. A község 50 ezer m2 nagyságú területet ajánlott fel a farm céljára a település határában. A tervek szerint néhány éven belül négy, egyenként 14 főt befogadó lakóotthont építenek a területen, hármat aspergeri autisták, egyet súlyosabban fogyatékos kanneri autisták számára. Ezen kívül egy átmeneti otthont is akarnak, ahol a gyermek a szülőjével együtt lakhat néhány hétig, amíg meg nem szokja új otthonát. További húsz fiatalnak, akik nem igénylik a bentlakást, a Félút Farm napközi otthont létesít, ahová mikrobuszok hozzák majd naponta őket.
A lakóotthoni elhelyezés mellett a fiatalok foglalkoztatását is szeretnék megoldani, és szeretnék a lehetőség szerint alkalmassá tenni őket az önálló életre. A mezőgazdasági munkák mellett elsősorban kézműves műhelyek kialakítását tervezik, valamint egy számítógépes szobát, ami alkalmas lesz a az arra alkalmasak távoktatásban való részvételére és távmunka végzésére is. Az első lakóotthon felépítéséhez, a tavaszi munkakezdéshez, már minden rendelkezésre áll, s ahogy megismertem a farm megálmodóit, olyan emberek, akik meg is valósítják azt, amit elterveznek.
Az alapítvány jó alkalmat talált terveik megismertetésére is: október 3-5. között tudományos konferenciát, valamint az érintett gyermekek és fiatalok számára kulturális fesztivált szervezett Hortobágyon. A számos külföldi meghívott mellett az ország valamennyi autizmussal foglalkozó intézményét meghívták, s azt hiszem nem rajtuk múlt, hogy egy részük, főként a távolabbi helyekről, nem érkezett meg. Így is mintegy százan voltak jelen az igen színvonalas rendezvényen. A szervezők elsősorban a meghívott hivatalos személyek távollétét fájlalták egy kicsit, akikre pedig igencsak szükségük lenne terveik megvalósításához. Tanulva a tapasztalatokból – minthogy ezentúl évente szeretnék megismételni a találkozót – legközelebb korábban látnak neki a szervezésnek.
Nekünk nem csalódás, de életünk legemlékezetesebb és legkellemesebb napjai közé tartozik a Hortobágyon eltöltött néhány nap (annak ellenére, hogy néhány alattomos vesekő miatt fél napot a debreceni klinikán kellett töltenem, így néhány előadásról le is maradtam). Nagy fiam van, miatta másfél évtizede szinte valamennyi autizmussal foglalkozó rendezvényen ott vagyok, s úgy érzem, mindegyik adott valamit. Nekem mégis valamennyi közül ez a három nap volt a legemlékezetesebb.
A szakmai előadások rendkívül változatosak és színvonalasak voltak. A gyerekek előadásai pedig minden képzeletet felülmúltak: némelyik, az alaposan megedzett, erős lelki alkatú férfiemberből is könnyeket csalt elő. Elsősorban mégis a találkozó hangulata ragadott meg. A baráti, szinte családias légkör, ami hasonló rendezvényeken nemigen fordult még elő. Nemcsak a jelenlévő szülőkkel, de a legkiválóbb szakemberekkel is közvetlen hangú, baráti beszélgetést folytathattunk az előadások szünetében, vagy a hortobágyi csárdában, terített asztal mellett, a közös ebédek és vacsorák alkalmával, amit mellesleg legalább olyan hasznosnak gondolok, mint egy-egy jó előadást. A gyerekek pedig természetesen részesei voltak a találkozónak – nem kívülálló, kényszerűségből magunkkal hozott terhek, hanem aktív részesei a programoknak, a napnak. Segítettek a rendezvény lebonyolításában, a meghívók kihordásában, az előadások ideje alatt kézműves foglalkozáson vettek részt, amiből aztán rögtönzött kiállítást rendeztek, egymással ismerkedtek, beszélgettek, vagy ha éppen akartak, benn ülhettek az előadásokon, senkit nem zavart.
A konferencián dr. Oláh Róza, a debreceni Kenézy Kórház gyermekpszichiátere (náluk működik a városban az autista csoport) tájékoztatott az autizmussal élő gyermekek elhelyezésének helyzetéről a régióban, majd dr. Glaub Teodóra pszichiáter, egyetemi adjunktus a skizofrénia és az autizmus hasonlóságairól és különbségeiről tartott előadást. Dr. Szilágyiné dr. Erdős Erika, az Autisták Érdekvédelmi Egyesületének elnökhelyettese a Fogyatékosügyi Tanács munkáját ismertette. Öröm volt hallani Molnárné Pusztai Éva tiszaújvárosi tanítónőt, aki egy autista kisgyermek sikeres integrációjáról és befogadásának a többi gyermekre tett pozitív hatásáról számolt be. A tündéri Kalán néni (bocsánat a néhány szubjektív megjegyzésért – Paksi Pálné), aki a csorvási Pihenőkertjét mutatta be, immár egy évtizede munkálkodik fáradhatatlan szeretettel, hogy valódi otthont teremtsen autizmussal élő fiataloknak. Nagy örömmel számolt be arról is, hogy a lakóotthonban már a második házasság köttetett. Pearl Eran (Izrael) a son-rise terápia elméletét és gyakorlatát ismertette. Szülőként maga is gyakorolja ezt a nálunk még viszonylag új, humanisztikus, gyermekközpontú terápiás módszert, s hogy Magyarországon is elterjedhessen, felajánlotta közreműködését egy son-rise képzési központ létrehozásában. Mahlerné Köfner Anikó gyógypedagógus, a székesfehérvári autista iskolai csoport vezetője az autizmus és a szexualitás kapcsolatáról tartott elméleti előadást.
A konferencia végén Szabó József (Németország) mutatkozott be és ismertette nagyszerű tervét. Vitorlásán hároméves világkörüli útra indul feleségével – ezzel egyúttal valóra válhat régi gyermekkori álma is. Tervének megvalósításához természetesen neki is szponzorokra van szüksége, a világkörüli utazást viszont az autizmus ügyének és külön az S. O. S. Alapítvány népszerűsítésének szenteli majd.
A szombati művészeti fesztiválon a debrecen-józsai S. O. F. T. és a hajdúdorogi Liget Lakóotthon lakói, a hajdúböszörményi 9. sz. általános iskola, valamint a debreceni Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Intézmény tanulói mutatták be énekes, illetve zenés-táncos műsoraikat. Azt hiszem, egy életre emlékezetes marad a halmozottan sérült fiatalok józsai kórusa, az a hallatlan akarat és óriási elszántság, amellyel előadták a dalokat, majd a vastaps nyomán a siker öröme az arcokon. Kovács Ida Váci Mihály: Az etikett című versét adta elő nagy átéléssel (még az irónia is átcsillant a versen), majd más oldalról is megmutatta tehetségét, klasszikus muzsikát játszott szintetizátoron, szintén gyönyörűen. Mondhatnám, benne is egy művész veszett el. Vagy még nem kelt életre igazán?
Külön öröm volt számomra fiam, Harmat Dávid éneke és gitárjátéka. Eddigi legjobb produkciójával lepett meg, kedvenc cigány dalait, született roma zenészeket meghazudtoló módon, autentikusan adta elő. Különleges élményt nyújtott (még belegondolni is fantasztikus!) a debreceni Siket Színház zenés pantomim előadása.
A jótékonysági esten a nyíregyházi Y2K tánccsoport fergeteges produkcióját élvezhettük. Műsoruk rövid szüneteiben a Való világ műsorában szereplő Gábor szórakoztatta a közönséget. A komolyzenét előnyben részesítők pedig – még a megnyitón – a debreceni Dóczi Gedeon Református Gimnázium énekkarának műsorában gyönyörködhettek.
A kellemes élményekhez hozzátartozik kitűnő szállásunk is, és figyelmes házigazdánk apró kedvességei. A hetvenéves Boriska néni még a fiatalok műsorára is elbiciklizett, sőt ismerőseit is meghívta, estére pedig a remek műsor külön jutalmaként finom almás pitét sütött Dávid fiamnak. Úgy gondolom, ez sem mellékes, és jelzi, hogy a faluban jó visszhangja volt az autista rendezvénynek.
Saját tapasztalataink, a konferencia és a kulturális találkozó sajtóvisszhangja, valamint az elhangzott rádió- és tévéinterjúk alapján úgy gondolom, a hortobágyi rendezvény remek kezdet volt, jól szolgálta a hortobágyi autista farm ügyét. Az alapítvány munkatársainak további munkájukhoz sok sikert, erőt és kitartást kívánunk.
Harmat József