A Pszichiátriai Szakmai Kollégium Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Szakbizottsága ennek széles körű ismertetésére 2007. november 29-én konszenzus konferenciát szervezett a Magyar Pszichiátriai Társaság Székházának budapesti tanácstermében. Az ASZ szakmai irányelvek tervezetét, és a diagnosztikus és terápiás irányelvek készítésének és bírálatának általános irányelveit a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvosi Kar (SZTE ÁOK) Gyermek és Ifjúságpszichiátriai Önálló Osztályának vezetője, dr. Vetró Ágnes egyetemi docens, az ASZ szakbizottságának elnöke előzetesen minden érdekeltnek, köztük szövetségünknek is elküldte. Ehhez fűzött észrevételeket szövetségünk alelnöke, melyeket elküldött dr. Vetró Ágnesnek.
Szövetségünk fenntartja a nyár folyamán megfogalmazott és az Egészségügyi Minisztérium honlapján megadott címre eljuttatott véleményét az autizmus/autizmusspektrum-zavar szakmai irányelve tekintetében.
Szövetségünk jelentős lépésnek tartja az irányelv kidolgozását, elfogadva annak megállapítását, mely szerint az autizmus mint alapsérülés a tudomány jelenlegi álláspontja szerint nem gyógyítható, de jelentős állapotjavulás érhető el egyénre szabott, autizmusspecifikus, célzott terápiával. Ugyanakkor az alábbi javaslatokkal, kérésekkel fordulunk a szakbizottság felé:
1. Az irányelvben kerüljön nevesítésre a neurológus szakember az érintett társszakmák tekintetében, amelyet indokol az autista populáción belül epilepsziával érintettek jelentős száma (irányelvtervezet 4. o. a betegek 15-30%nál jelentkezik, dr. Altmann Annaneurológus 2007. októberben elhangzott előadása: a betegek 30-40%-át érinti, illetve mellékelt szakmai cikkek.)
2. Javasoljuk a gyógypedagógus szakma elismert képviselőinek bevonását a terápiás módszerek megítélésének eldöntésébe. A terápiás eljárások oktatása, az autista személyek fejlesztése gyógypedagógiai/pedagógiai terület, amelyek önálló tudományok, bár kétségtelenül nagymértékben alapoznak a pszichológia, a pszichiátria kutatási eredményeire. Azonban nem tartjuk elfogadhatónak, hogy kizárólag a pszichiátria mint az orvostudomány egyik ága által kidolgozott irányelv határozzon egyes, az oktatásban alkalmazott terápiák megítéléséről.
3. Szintén elfogadhatatlannak tartjuk az irányelv megjegyzéseit több alternatív terápiával kapcsolatban. A hippoterápia, az Ayres-terápia, a zene- és táncterápia a következő bevezetővel kerül a “nem ártalmas, kellemes kategóriába”: “Néhány, napjainkban is <<divatos>> alternatív etiológiai elképzeléseken alapuló, vagy gyakrabban minden elméleti alapot nélkülöző beavatkozást (CAM: <<complementary and alternativ medical therapies>>) foglalnak össze az alábbi táblázatok (a teljesség igénye nélkül)”- irányelv 41. o.
Számos kutatás, tanulmány, fejlődéskövető vizsgálat foglalkozik az említett terápiák általános fejlődésmenetre gyakorolt kedvező hatásával valóban nemcsak az autizmus, hanem általában a fogyatékosságok, a speciális nevelési szükségletek megléte esetén. Hosszú évek terápiás tapasztalatai, a szakemberekkel történő együttműködés alapján állíthatjuk, hogy ezek a terápiák nagyon fontos kiegészítői az autizmusspecifikus fejlesztésnek, oktatásnak.
4. Kérjük, hogy az irányelv 11. oldalán, a Differenciál diagnózis 2.3.4.4. pontja 6. bekezdésből a “Nehéz (esetleg lehetetlen és gyakorlati szempontból értelmetlen) feladat a súlyos értelmi sérülés autizmustól való elkülönítése.”, a gyakorlati szempontból értelmetlen szóhasználat törlését. A bekezdés szakmai megállapításait a törlés nem befolyásolja, ugyanakkor elvi jelentőségűnek gondoljuk azt, hogy az autizmussal kapcsolatban az “értelmetlen” kifejezés semmilyen összefüggésben ne jelenjen meg.
5. Az irányelv tartalmaz megállapításokat a felnőtt személyek diagnosztizálásával kapcsolatosan, de fontosnak tartanánk az irányelvben annak részletezését, hogy melyek azok a gyanújelek, amelyek esetén a felnőttet ellátó szakorvos autizmusra gyanakodhat, hiszen így a differenciál diagnózis eredményeként legalább felnőttkorában hozzájuthat az adott személy a fogyatékos emberek számára rendelkezésre álló támogatásokhoz, lehetőségekhez. Rendezni kellene azt a – számunkra érthetetlen – helyzetet is, hogy különösen a magasan funkcionáló, gyermekkorban autistaként diagnosztizált személyek felnőtt korukban miért kapnak más kórkép alapján pszichiátriai ellátást.
6. Az autizmus-ellátás területén ma hazánkban neuralgikus pont és éles viták tárgya az autizmus biológiai szempontú kezelése. Szoros kapcsolatunk a szülőkkel, jelzéseik, a téma állandó felszínre kerülése alapján kijelenthetjük, hogy a helyzet megnyugtató rendezéséhez nem elegendő az irányelv megjelenése, ahhoz szélesebb szakmai párbeszédre, más orvosszakmák szakértőinek bevonására van szükség. Javasoljuk és kérjük ezért, hogy a Csecsemő- és Gyermekgyógyászati Szakmai Kollégium vagy az Egészségügyi Minisztérium által felkért és az érintett szakterületeken elismert szakemberek tanulmányozzák a kérdést a szakmai követelményeknek megfelelően.
Kérjük javaslataink figyelembe vételét.
Dr. Szilágyiné dr. Erdős Erika