Nincsen az rendben, hogy az esélyek növelésére hivatottak egy-egy intézkedés meghozatalakor nem gondolnak a fogyatékos emberekre, holott most még hivatalból is jobban kellene figyelni rájuk, hiszen most van a fogyatékosok európai éve. Mindez az Egészségügyi, Szociális és Családügyi Minisztériumban tartott sajtótájékoztatón jutott eszembe, ahol bejelentették: A mellrák megelőzését célzó mammográfiai szűrés után a tárca bevezeti a méhnyakrákszűrést is.
Igaz, ezt nem kötelező jelleggel, hanem csak ajánlás formájában. Mindkét szűrés az Egészség évtizedének Johan Béla nemzeti programja keretén belül történik. Az ok igen prózai: a méhnyakrákszűrésnél is ugyanaz a helyzet, mint az emlőszűrésnél, az érintett korosztályoknak csak 20-30%-a jár el a vizsgálatokra. Mindkét program célja, hogy ezt a számot legalább a duplájára emelje, s ezzel egy idoben növelje a lakosság egészségtudatos magatartását.
A szűrés szervezése az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSz) feladata. A megjelent szakemberek között ott volt dr. Kovács Attila, az ÁNTSz helyettes tisztifőorvosa, akitől megkérdeztem, hogy az ilyen szűréseknél miért nem gondolnak a középsúlyos vagy annál súlyosabb értelmi fogyatékosokra és az autistákra. Mert a fogyatékosság nem egyenlő a mozgássérültséggel, gondoljanak csak a halmozottan sérültekre. Az ilyen fogyatékossággal élő emberek különös gondoskodást kívánnak, vannak, akiknél csak altatásban lehet elvégezni mindkét vizsgálatot. (Azért fogalmazok ilyen óvatosan, mert nincsenek tapasztalataim e területről, azaz maguktól a szülőktől sem hallottam erről. Ez persze csak azt jelenti (jelentheti), hogy nem is vitték a gyereküket ilyen vizsgálatokra, hiszen föl sem merült annak lehetősége, hogy lesz majd, aki az altatást elvégzi. Gondoljanak csak a fogorvosra: Budapesten két helyet tudok, ahol az értelmi fogyatékosokat ellátják, altatják is, ha kell – de mi a helyzet vidéken?)
Kovács Attila önkritikusan beismerte, az értelmi fogyatékosokra nem gondoltak. Amikor az emlőszűrő helyekkel szerzodést kötött az egészségbiztosítási pénztár, akkor a szakmai eloírásokon kívűl az is kritérium volt, hogy az épület akadálymentes legyen, azaz kerekes székkel is be lehessen jutni. A 47 szurohelybol 45 ilyen. A méhnyakrákszűrésnél nincs ilyen, hiszen ez nem kötelező, csak ajánlott, aminek népszerűsítésére az egészségügyi tárca kommunikációs stratégiát dolgozott ki. Kovács Attila megígérte, utánanéz a dolognak, és visszahívnak.
Visszahívtak. Budai András, az ÁNTSz országos szűrési koordinátora volt a hívó. Mint mondta: a méhnyakrákszurésnél nem vizsgálják az akadálymentességet, hiszen elvileg minden szakrendelonek annak kellene lennie. (Itt aztán kis kitérot tettűnk, hogy megvitassuk, hogy mennyire nem azok.) Az sem követelmény, hogy a területileg illetékes szakrendelőbe menjen a páciens, odamehet, ahol a választott orvosa dolgozik. Ám ha az értelmi fogyatékosnak altatásra van szüksége, azt a szakrendelőkben nem végezhetik el, tehát mindenképpen kórházra van szüksége. “Igen ám, de fogadják-e kórházak őket – kérdeztem -, hiszen altatóorvos kell, asszisztens kell, tehát önmagában a nőgyógyász nem elég. Szükség lenne arra, hogy a fogadó kórház megjelölje a hónap egy kitűntetett napját, amikor maradéktalanul el tudja látni az értelmi fogyatékosokat. A népszerűsítési kampány során erre külön fel kellene hívni az érintett réteg figyelmét.”
Ez utóbbi persze csak akkor lehetséges, ha minden érdekelt féllel tárgyaltak: a kórházakkal és az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP), hiszen ez természetesen plusz kiadással jár. Mint Budai András elmondta: ők folyamatos kapcsolatban vannak az OEP-pel. A legközelebbi találkozón erről is fognak majd beszélni, és az eredményekről beszámol újságunknak.
Ferenczy Ágnes