Talán emlékeznek rá olvasóink, hogy márciusi számunkban a Tudni a miérteket című cikkben dr. Veres Gáborral, az I. sz. Belgyógyászati Gyermekklinika gasztroenterológusával is beszélgettem.
Az utolsó kérdésem így szólt:
“- Ha lenne rá módja, hogy ezt a vizsgálatot nagyobb számú gyereken elvégezze, megcsinálná?
Dr. Veres Gábor válasza rövid, de reményt keltő: – El.”
Nos, azóta sok minden változott. A doktor úr már nem foglalkozik az autistákkal.
– Kiszálltam – közölte velem, mikor telefonon végre utolértem. Igaz, ehhez az is kellett, hogy valaki – akinek panaszkodtam, hogy sosem érem el a kórházban – azt mondja:
– Vedd meg a Kismama magazint, ott rovata van és hozzá telefonszáma.
Ezen a számon hívtam fel hát dr. Veres Gábort, aki sok időt, sajnos, nem pazarolt rám. Amit megtudtam: összesen 14 autista gyerek vizsgálatát végezték el Norvégiában, és a doktor úr lesújtónak tartja a kapott eredményeket. Nem hiszi el, hogy mindegyik gyereknél az átlagnál magasabb szinteket mértek kazeinből és gluténből. Ellenvetésemre, hogy ez bizonyíthatná, hogy itt mégis csak van valami, és meg kéne náluk próbálni a diétát: a változás bizonyíték lehetne, és amúgy is a nyári hazai gasztroenterológia konferencián egy autista gyerekről tartott előadást, ami persze érdekelne engem is, röviden ezt mondta: – Nem tartom megfelelőnek a vizsgálatot, és mint mondtam, már nem foglalkozom autistákkal. És most bocsásson meg, épp vizsgálat közben vagyok. Viszonthallásra.
Ennyi – ahogy mondani szokták.
Nem volt értelme, hogy még egyszer fölhívjam. Az elszállt reményekre gondoltam, a szülők bizakodására, hogy végre melléjük állt egy orvos – klinikai háttérrel – akinek módja volt rá, hogy elvégeztesse azt a peptidvizsgálatot, amit itthon még nem lehet megcsináltatni. Talán csatlakozni kellene a Csupaszívek Társaságának felhívásához (ebben az Esőember számban olvasható), hogy az autisták gasztorentorológust is keresnek – klinikai, kórházi háttérrel, norvég kapcsolatokkal.