Konferencia a korai fejlesztésről

Bevezetőjében Prof. Dr. Kosztolányi György, a rendezvény fővédnöke örömmel számolt be arról, hogy az orvosegyetemi oktatásban végre – igaz speciális képzésként -, megjelent a fejlődéspediátria¹, melyet a szakemberek évek óta szorgalmaznak. Szólt arról, hogy a fejlődéspediátria és a genetika megteremtette a prediktív (a megelőző) medicina alapját, ami nem az akut betegnek szenteli figyelmét, hanem az egyéni rizikó figyelembe vételével, megpróbálja megelőzni a lehetséges elváltozásokat. Ezzel egyrészt csökken a túlgyógyszerezés veszélye, másrészt a társszakmák bevonásával a korai fejlesztés holisztikus² jellege kifejezettebbé válik. 

Dr. Gallai Mária, a budapesti Korai Fejlesztő Központból, előadásában áttekintette, hogy mi lehet a hátterében annak a jelentős csoportot érintő problémának, ha a gyermek nem beszél. A 2-4 éves kor között leggyakoribb problémaként jelentkező tünetek (10-15%) hátterében különböző fejlődési zavarok állnak. Néhány közülük: hallás: 3%, értelmi: 3%, fejlődési dysfázia³: 5-10 % , autizmus: 2 % .

Felhívta a figyelmet arra, hogy minden beszédproblémánál a legalapvetőbb a hallásvizsgálat, majd a beszédértés, szociális fejlettség és az értelmi fejlettség vizsgálata. Áttekintette a különböző életkorokban vizsgálható kommunikációs funkciókat, majd a kifejező beszéd megjelenésének állomásait. 

Dr. Vekerdy Zsuzsanna, a debreceni Gyermekrehabilitációs Központ vezetője, a kommunikáció és a táplálkozás zavarainak kapcsolatáról tartott előadást. Ismertette a fizikális neurológiai státusz megfigyelési szempontjait, amely vizsgálja az orofaciális⁴struktúrát, az orofaciális motoros funkciókat, majd a táplálás funkcionális minőségét.

A beszéd motoros funkciózavarainak hátterében állhat hibás oromotoros szabályozás (rágási, nyelési nehézség), verbális dyspraxia⁵, vagy megkésett beszédfejlődés. Felhívta a figyelmet arra, hogy mind a kommunikációs zavaroknál, mind az evési problémáknál milyen nagy jelentősége van az oro-faciális tréningnek. 

Dr. Marton Klára, New York Állami Egyeteméről, a kora gyermekkori neuropszichológiai fejlődés sajátosságairól tartott előadást. A neuropszichológia két kiemelt vizsgálati területtel foglalkozik, az agyi plaszticitással és a féltekei szerveződéssel. 

Ma már ismert, hogy a jobb félteke képes bizonyos esetekben a beszédtevékenységet, a nyelvi funkciókat átvenni. További vizsgálatokkal kutatják, hogy a féltekék hogyan képesek átvenni egymás funkcióját. A féltekei szerveződés vizsgálatával kapcsolatban nagy szemléletváltozás következett be, miszerint nem a különbségeket vizsgálják, hanem azt, hogy hogyan működnek. A bal félteke felelős a beszédértésért, a beszédhangok differenciálásáért, a lexikai döntési helyzetek és a nyelvtani szerkezetek megértéséért, míg a jobb félteke a prozódiai elemek értelmi színezetű kiszűréséért, a kommunikáció pragmatikai elemeinek kiszűréséért és a viccek megértéséért. A neuropszichológiai kutatások legújabb eredményei a szakemberek egyre pontosabb diagnózisát teszik lehetővé. 

Dr. Szvatkó Anna, a IX. kerüteti Nevelési Tanácsadó vezetője, előadásában a játszás és önszervezés lehetőségeit vázolta fel. A gyermekek életében nagyon kevés a szabad tér, pedig mozgásszükségletük kiélésére igénylik a strukturálatlan tereket, ahol saját aktivitásuk, spontán megnyilvánulásaik kiélésével személyiségük megerősítést nyer. A szakemberek célja, hogy a gyermekek a játék során eljussanak az önszervezésig, és olyan élményhez jussanak, amelynek énerősítő hatása van. Egy esetmegbeszélés kapcsán felhívta a figyelmet arra, hogy milyen nagy lehetőség rejlik a nondirekt, azaz nem közvetlen megközelítésben, a terápiás beavatkozás során. 

Kátainé Koós Ildikó, a szombathelyi Berzsenyi Dániel Tanárképző Főiskoláról, az anyai beszédmagatartás stratégiáinak hatásáról tartott előadást. Megkülönböztetett helyzetközpontú és gyermekközpontú kommunikációs modelleket vizsgált. A helyzetközpontú modell esetében a gyermek nem kommunikációs partner, míg a gyermekközpontú modellben az anya figyel a gyermekre, a metakommunikáció kifejezett, a nem szavakkal történő üzeneteknek fontos szerepük van. Kiemelt jelentoségű a hangszín változása, mint kommunikációs stratégia, a magasabb hangszín használatának ugyanis fontos szerepe van a nyelv elsajátításában. A közép-európai anyák többsége a gyermekközpontú modellt részesíti előnyben. 

Jaana és Jaap Klevering kontakt improvizációs bemutatója zárta az első nap előadásait.

A nap végén különböző workshopokon vehettek részt a jelenlévők. Kipróbálhatták a bemutatott kontakt improvizációt, és részt vehettek a Drámajátékok a nonverbális kommunikációról című foglalkozáson Zalavári András vezetésével. 

Őszi Tamásné, az Autizmus Kutatócsoport munkatársa indította a második nap programját. Előadásában a kommunikáció sérüléséről és a fejlesztés lehetőségeiről beszélt autista gyermekek esetében. Az autizmus hátterének ismertetése után felvázolta a sérült kommunikáció jellemzőit, majd a kommunikációs tantervről beszélt, amelyben azt vizsgálják, hogy milyen összefüggésben képes a gyermek a spontán megnyilvánulásokat használni és eszerint készítenek egyéni tervet. A terápiás cél a csecsemőkorban kialakuló preverbális készségek tanítása (másik személy figyelmének felkeltése, mutatás, szemkontaktus), beszéd hiányában alternatív eszközök használatának tanítása (tárgy, kép, írott kártya, irás), a beszédértés és a beszéd formai hibáinak, bizarrériáinak javítása. 

Jaana és Jaap Klevering az előző nap bemutatott kontakt improvizációs módszer elméleti hátteréről tartott előadást. Az 1960-as években létrejött speciális táncforma azokon a mozgásokon alapul, melyeket mozgásfejlődésünk során használtunk. A mozgás során a táncos tapasztalatokat szerez saját súlyáról, a gravitációról, amelynek során a saját testtudat erősödik. Jellemző a spontán mozgások, refiexek használata, fontos szerepe van az érintésnek, az improvizáció során egyszerre élhetjük meg fizikális lehetőségeinket és korlátainkat. A különböző fizikai állapotú személyek képesek együtt mozogni, a mozgás során képessé válnak saját mozgásvágyuk kifejezésére. Vallják: Az élet kommunikáló mozgás, amit e táncforma segítségével képessé válunk megtapasztalni. 

Dr. Keresztessy Éva, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskoláról a cohlea⁶ implantációs műtéten átesett gyermekek kommunikációs fejlesztéséről tartott előadást. A CI-műtétet követően a gyermekek legnagyobb része nevét, számos hangot is meghall, viszonylag nagy csoport különböző szót differenciál, és egy része panasz nélkül viseli az implantátumot. Mindnyájuk esetében nagyon fontos a halló, beszédértő környezet. Veleszületett hallássérült gyermeknél a beszédértést kell megtanítani, míg szerzett hallássérült gyermekeknél a beszédtréning a fontos. A legmagasabb szint, hogy a gyermek ismert személlyel képes legyen telefonon kommunikálni. 

Dr. Kálmán Zsófia, a Segitő Kommunikációs Központ vezetője, Kommunikációzavar a gyermeknél – kommunikáció zavar a családban címmel tartott előadást. Véleménye szerint a percepciós és motorikus zavarok következtében intellektuálisan, emocionálisan és szociálisan sérült személynél a segítő szakember célja a teljes társadalmi integráció és normalizáció, amelynek feltétele a függetlenség és az önmegvalósítás. A Bliss-Alapítványnál folyó munkát videofelvételen tekinthették meg a résztvevők. Ezt kövelöen siketek pantomimcsoportjának műsorát láthattuk. 

Dr. Csíky Erzsébet, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskoláról, egy, a korai szenzomotoros integráció minőségének mérését vizsgáló tesztet ismertetett. A teszt egyszerű eszközök segítségével képes a csecsemő szenzomotoros (érzékszervi) funkcióinak vizsgálatára, normál, veszélyeztetett és zavart fejlettséget regisztrálva. 

Dr. Gaál Éva, szintén a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskoláról, az egyéni tanulást segítő egyik lehetséges eljárásról, a szabad tanulásról (Freiarbeit-pedagógia) tartott előadást. Az ország különböző részéről összegyűlt szakemberek jól szervezett, széles szakmai áttekintést nyújtó, tapasztalatcserére alkalmas két napon vehettek részt.