A tudomány mai állása szerint az autizmus gyógyíthatatlan – hangsúlyozzák szakmai berkekben. Nincs szándékomban a szakvéleménnyel vitába szállni, de annyit bizton állíthatok: kislányom igen súlyos tünetektől szenvedett, s jelenleg a családban kifogástalan viselkedésű, jó beszédű, kitűnő tanuló nyolcadikos a kisegítő iskolában. És itt van Dani, akinek édesanyja meghökkentő valóságot tárt elém a nyíregyházi ÉFOÉSZ-otthonban, ahol évek óta komoly eredményeket felmutató korai fejlesztés folyik. Éppen kisfiát várja. A tények önmagukért beszélnek…
– Káplár Zoltánné vagyok – mutatkozik be. – Danika 8 éves múlt és most elsős. Nézd meg a kezelési könyvét!
Közbevágok:
– Talán kezdjük az elején. Mikor vettétek észre, hogy valami nincs rendben a fiúcskánál?
– Két és féléves korában. Teljesen megváltozott. Magába fordulóvá vált. Mindent megszagolt, érzékeny lett a hangokra, különösen a mély hangtartományban. Félni kezdett az emberektől: senkit nem tűrt meg maga körül, már ami az idegeneket illeti. Beszédfejlődése megállt. Majd nagyfokú agresszivitás lépett fel nála.
– Mit diagnosztizáltak mindezek után?
– Debrecenben előbb magatartászavart állapítottak meg, később kiderült: gyermekünk autista. Szörnyű volt ezzel szembenéznünk! Bár más zárójelentésben “csak” autisztikusként jegyzik.
– Sajnos, a lényeg mégis az: baj van. A jelek szerint más, lelkiismeretes szülőhöz hasonlóan te is elkövettél mindent. Nemde?
– Nemcsak orvostól orvosig jártunk, hanem megkezdtük a fejlesztést is. Igaz, érdemben csak négyéves korától lehetett vele foglalkozni, éppen a betegségéből adódóan. Nos, ebben oroszlánrészt vállalt a Korai Fejlesztő Központ. Többnyire a képrendszert alkalmazták, de gyakorta “bevetették” a fejlesztő – például kirakós – játékokat is.
– Jelentkeztek-e a kicsinél furcsa szokások?
– De még mennyire! Mindenből csak a megszokottat fogadta el. Környezetében rendet és precizitást igényel. Még a lepedőjét is állandóan igazgatta. Egyes játékokat mindenhová magával hurcolt. Ragaszkodott – méghozzá görcsösen (!) – megszokott tárgyaihoz. Például saját poharához. Ordított, ha valami nem tetszett neki. Tűréshatára rendkívül alacsony volt. Sokáig szedett nyugtatókat. Még ma is hordom Sátorhegyi doktornőhöz a gyermekpszichiátriára.
– Gondolom, a te sorsodat is megpecsételte kisfiad állapota. Hogyan viselted lelkileg?
– Ebben a helyzetben szóba sem jöhetett a munkavállalás, pedig szakmával rendelkezem. A mai napig gyesen vagyok. A beteg gyermek nevelése teljes embert kíván. Erősnek kellett tehát lennem abban az időszakban is, amikor a legkilátástalanabb körülmények uralkodtak. Kegyetlen érzés volt átélni, hogy Danika sosem gyógyul meg… Tömegközlekedési eszközön lehetetlenné vált vele az utazás, egyáltalán, bárhova menni iszonyatos tortúrát jelentett. Egyik alkalommal, amikor a gyermekem a mozgólépcsőn leblokkolt, vagyis szinte megmerevedett, sírógörcsöt kaptam.
– Ám mint hírlik, sikereitek igazolják: nem adtad föl!
– Így történt. Az intenzív fejlesztés hatására ötéves korában egyik napról a másikra ÚJRA BESZÉLNI KEZDETT! Nyírmadán, a lakóhelyünkön, fölvették az óvodába. Szerencsére, egy gyógypedagógiában jártas óvó néni keze alá került. Itt már kezdett játszani a pajtásaival. Két nagyobb testvérével is alakulgatott a normális testvéri kapcsolat. Amikor eljött az ideje, a bizottság iskolaérettnek minő sítette. Én további egy évig az oviban tartottam, ami hasznára vált. így is félt eleinte a suliban, majd szépen beilleszkedett. Szereplési vágyát a kiscsoportos foglalkozásokon éli ki. Legnagyobb örömünkre jól tanul. Szabadidejében kortársaihoz hasonlóan kezd játszani – olvas és számítógépezik.
– Miért fontos ilyen szint elérése után is járnod vele a Korai Fejlesztő Központba?
– A foglalkozások inspirálják öt. Kicsit “rásegítenek” nála a tanulásra. Lényeges szempont, hogy szeret ide jönni. Nagyon kedveli itteni “tanító nénijét”, Andikát.
Az édesanya oly keresetlen egyszerűséggel beszél mindazon nagyszerű változásokról, amelyek kisfiával végbementek, mintha azok mindennapi események lennének. Mert hite van. Mert hinni kell! Hinnünk Isten szerető gondoskodásában. Segítő felebarátaink önzetlenségében. Önmagunk erejében. És mindezek megtestesítőjében – a gyógyulásban.
Neuzerné Papp Erika
szülő, ÉFOÉSZ vezetőségi tag
Nem vitatva a korai fejlesztés fontosságát, azt tudomásul kell venni, hogy ez sem csodaszer. Ezzel egy csapásra nem lehet megoldani mindent. Az autizmus, a tudomány mai állása szerint, élete végéig elkíséri az embert. Természetesen az nem mindegy, hogy ez az élet milyen minőségű, és ebben sokat segíthet a korai fejlesztés, és a lelkiismeretes szakember.
A szerkesztőség