Ej, nem szólal a gyermek?
Ej, megszületett megint egy rab,
Mely se nem magyar, se nem arab,
Arcán azonban valami félsz,
Nyöszörög, kínlódik a világban,
Nem érzi jól magát semmilyen ruhában,
És már hipp-hopp, nőttön megnőtt,
De emberek között nem ő győzött,
Hisz beszéde halk, ismétli a szavakat,
Nem érti meg az emberi hangokat,
Ej, nem is szólal igazán meg a gyermek,
Csak a szeme fáj, s valami benne retteg,
Bár el tudná mondani, mi fáj,
Hogy jöhetne ő reá is gyönyörű nyár,
Értelmetlen szavakat motyog,
Közönyös e szürke világra,
Nem vet pillantást emberek arcára,
És már hipp-hopp, nőttön megnőtt,
Gyermek akkor is, ha már felnőtt,
Anyja viszi-cipeli-hordozza,
ő meg csak a magányt ostromolja,
Bús szavakat suttog csendesen,
Nem érti ezt a világ, a gyermek elmereng,
Hisz’ szólalna ő, de hisz’ nincs is kinek,
Ha szavát nem értik: akkor meg minek?
Kedves szemében a csönd szava szólal,
Csak szeressétek őt, emberek,
Forog még mindig maga körül réveteg,
Csavargatja fejét, hidd el, ez nem élvezet,
Én voltam e gyermek, szólok most
Már hangosan, köztetek, hozzátok,
Legyetek tisztában azzal,
Hogy a szeretetet szívetekben hordozzátok.
Valami könnyűt írni, édeset… (Részlet)
Valami könnyűt írni, édeset,
Ami még nem volt, és nem is lesz,
ősz napfényt és halkuló dobokat,
Kopogtat már az ajtón a téli harmat,
És nincs írás, sem semmi más,
Csak a könny hull, e fakuló zokogás,
Letenni eléd mindent, mi élet,
Most nem tudok, remegve félek,
Nyiss kaput hát zordon ajtómon,
Hidd el, benned feloldódom,
Mint anya, ki hordozza gyermekét,
Úgy kérlek én: hozzám beszélj,
Hisz a lélek már kihalt,
Üres, mint a hervadt sivatag,
Fázó lelkem csillog hozzád, érted él,
Beszélj, beszélj, beszélj…
Hozzád szólok hangtalan, hiszed?
Minden szavam a tied,
Boldoggá tesz mosolyod,
Akkor is, ha szíved remegve hordod?
További, autisták által írt versek letölthetők:
Major Dávid – versek
További, autizmussal is kapcsolatba hozható versek letölthetők: