Az Autizmus Alapítvány (Kutatócsoport) szakmai napot tartott február 14-én. Erről már beszámoltunk olvasóinknak, de a legnagyobb érdeklődésre számot tartó ismertető – Gy. Stefanik Krisztina: Terápiás lehetőségek az autizmussal élő gyermekek esetében – az előadó betegsége miatt elmaradt. Akkor ígéretet kaptunk, hogy a jelenlévők ennek írott változatát megkapják. A Kutatócsoport állta a szavát, és nemcsak az elmaradt előadást, hanem a többi elhangzott anyagot is elküldte. Köszönet érte.
Az alábbiakban néhány fontosabb gondolatot ragadunk ki Gy. Stefanik Krisztina beszámolójából.
“Jelen előadás célja, hogy felvázoljon egy olyan modellt, amely – felhasználva a modern autizmus kutatásból származó adatokat, valamint a klinikai, illetve terápiás gyakorlat tapasztalatait – azt a megközelítést, terápiás attitűdöt tükrözi, amely mindezidáig a leghatékonyabbnak bizonyult az autizmus spektrum zavarok kezelésében.” A diagnózis felállítása ma már jóval árnyaltabb és a szakemberek széles körű konszenzusán alapul.
A terápiával kapcsolatban még nincs ilyen egyetértés, annak ellenére, hogy az autizmus az egyik “legintenzívebben kutatott fejlődési zavar, relatíve kevesebb (mindössze néhány száz) tanulmány foglalkozik az egyes terápiás eljárások, programok hatékonyságának precíz és objektív felmérésével.”
Nem állom meg, hogy ne másoljam ide a cikk egyik megállapítását, remélve, hogy olyanok kezébe is kerűl, akik az autista gyerekek viselkedési zavarait a szűlők hibájából eredeztetik: “Megdönthetetlen bizonyítékok szólnak amellett, hogy e fejlődési zavar organikus eredetű – legnagyobbrészt genetikai meghatározottságú – agyi diszfunkció következménye. Az oki hátteret illetően kisebb arányban játszanak szerepet a környezeti faktorok (pl. intrauterin vírusinfekciók). A szülői magatartásnak, személyiségnek bizonyítottan semmilyen szerepe nincs a fejlődési zavar kialakulásában.”
“A terápiákkal kapcsolatos hatékonyságvizsgálatok azt mutatják (Howlin, 2002), hogy a testi-szenzoros terápiák vagy kevés eredménnyel kecsegtetnek, vagy elutasítottak (pl. a támogatott kommunikáció); a gyógyszeres terápiákról pedig kevés az adat, ráadásul ezek hosszú távú mellékhatása még nem ismert; “a napjainkban �divatos” különböző diéták és vitaminkúrák nem bizonyultak eredményesnek, illetve nem ajánlottak (kivéve – természetesen – vitaminhiány vagy diagnosztizált táplálékallergia, anyagcserezavar esetén). A leghatékonyabbak – legalábbis az eddig ismert eljárások közül – a korai intenzív, viselkedéses megközelítést alkalmazó programok (PL. PECS; Early Bird stb.)”
Gy. Stefanik Krisztina a továbbiakban felvázol egy lehetséges modellt, ami az autizmus spektrum zavarok sajátosságaiból kiindulva a kutatások eredményeit használja föl megteremtve egy olyan közeget, amelyik a legjobban alkalmazkodik a fejlődési zavar sajátosságaihoz és a gyerek egyéni szűkségleteihez. A terápiás megközelítés modellje tehát azokból az eszközök/módszerek csoportjából áll, amely a legjobban szolgálja az elérendő célokat.
Az eszközök/módszerek szolgálatában állnak:
- a vizuális támogatás
- a viselkedéses megközelítés
- a strukturált oktatás
- a kiegészítő terápiák
- a szülő/család mint ko-terapeuta
A célok közűl legfontosabb a függetlenség és a kompetencia elérése, ami kis lépesenként lehetséges, és olyan alcélokon keresztül, mint pl. a kommunikáció, a szociális viselkedés, az önellátás. Mindezeket megfelelő közegben lehet elérni, melyről ezt írja Gy. Stefanik Krisztina: “Bármely terápiás vagy tanítási helyzetben ahhoz, hogy egyáltalán megközelíthetővé váljék a gyermek, meg kell teremtenűnk azt a közeget, amely mind a gyermek, illetve csoport, mind a terapeuta számára érzelmileg biztonságos… A helyzet kulcsa a bejósolhatóság és az érthetőség megteremtése.”
A cikk további része az eszközökről szól részletesebben. Aki szeretne egy-egy témában elmélyülni, vagy kérdései vannak a cikkel kapcsolatban, az felveheti a kapcsolatot a szerzővel, illetve a Kutatócsoporttal. A szerző e-mail címe: stefanik@beco.hu, a Kutatócsoport postacíme: 1430 Budapest, Pf. 14.