Az Autisták Országos Szövetségének 2017. augusztus 26-án megrendezett „Esélyt adunk – esélyt KAPunk” fesztiváljával kapcsolatosan a Kővári Edit ötlete nyomán elindult projekt kidolgozása során már tisztában voltam annak lehetséges társadalmi hatásával és, hogy összefogással még nagyobb dolgot alkothatunk. A rendezvényen megköszöntem a mentorok segítségét; elmondtam, hogy az ő munkájuk mennyire fontos volt a fellépő autista gyermekek és fiatalok számára, hiszen nekik ez egy örök élmény marad.
A pörgő események hevületében nem volt idő átgondolni, hogy minek is vagyunk részesei. Koós-Hutás Áron, az egyik mentor úgy búcsúzott tőlem, hogy tanulságos volt. Igen, mindannyian – még mi szülők is, akik nap mint nap foglalkozunk gyermekeinkkel – tanultunk és éreztünk. De azt hiszem, még idő kell, hogy felfogjuk, rendszerezzük és emlékeink közé beépítsük; hogy milyen esélyt adtunk és kaptunk.
Esélyt adtunk tíz autista gyermeknek, fiatalnak és velük együtt a családjaiknak, a mentoroknak.
Mi pedig esélyt kaptunk, hogy egy lépéssel közelebb kerüljünk az autizmushoz.
„Az autizmus egy szó, aminek történelme és mellékjelentései vannak. Egy szemiotikai jel, és amit jelöl, azt nem a természeti törvények határozzák meg, hanem a kommunikációelmélet, amelyben a küldő felet a befogadó nem biztos, hogy pontosan megérti, különböző kulturális, neurológiai, környezeti, vagy éppen teljesen véletlenszerű zavaró tényezők miatt …. Az autizmus nem szükségszerűen rossz, csak más, de ez a másság és a különböző fokozatai nagyon negatívan hatnak egy olyan társadalomban és környezetben, amihez nem alkalmazkodtunk maximálisan.”[1]
Bár mi sem alkalmazkodtunk maximálisan az autizmushoz és nem is az év legprofibb fesztiválját hoztuk létre, mégis úgy gondolom, tapasztaltam; hogy egy olyan el- és befogadó miliő teremtődött, melyben mindenki támogatóan, önkéntelenül is autizmus-specifikusan akadálymentesített. A küldő felet pedig a befogadó biztosan megértette! A teljesen véletlenszerű zavaró tényezők ellenére is.
Azt hiszem, ennél nagyobb eredményt nem igen érhetünk el egymás megismerése és elfogadása tekintetében, így ismételten csak a köszönetemet tudom kifejezni mindenkinek, aki valamivel is hozzájárult a fesztivál megvalósulásához.
Győrfy Anikó
AOSZ alelnök
[1] Arnold,L., 2009, személyes közlés in: Waltz,M. Az autizmus társadalmi és orvosi története