Olvasom az állampolgári jogok országgyűlési biztosa általános helyettesének, dr. Takács Albertnak a levelét, amelyet a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) civilszervezet ügyvédjének, dr. Baltay Leventének írt. A TASZ úgy másfél évvel ezelőtt fordult az ombudsmanhoz Janovszky Gábor ügyében. Idézek a levélből:
“Beadványa szerint ügyfele 18 éves, autista, annak is ritka, igen agresszív formájában szenved. Több pszichiátriai intézetben kezelték �dühöngő rohamai� miatt. Állandó felügyeletet, gondozást igényelne, amit csak és kizárólag a család önfeláldozásával lehet megoldani. Álláspontja szerint speciális intézmény felállítása lenne szükségszerű és indokolt, a betegek és hozzátartozóik érdekében”
A továbbiakban a levél kifejti, hogy a panasz nem vizsgálható, mert nem hatósági jogkörben hozott döntést vagy intézkedést sérelmezett. “Hatásköröm hiánya azonban nem akadálya annak, hogy az alábbi jogi kötelező erővel nem bíró tájékoztatást adjam Önnek..
Az Alkotmánybíróság több határozatában kifejtette az alkotmány 70/D §-ának tartalmát, és rámutatott arra, hogy a lehető legmagasabb színtű testi és lelki egészséghez való jog az államnak azt az alkotmányos kötelezettségét jelenti, hogy a >>nemzetgazdaság teherbíró képességéhez, az állam és a társadalom lehetőségeihez igazodva olyan gazdasági és jogi környezetet teremtsen, amely a legkedvezőbb feltételeket biztosítja az állampolgárok egészséges életmódjához, életviteléhez. .. Az Alkotmánybíróság azonban csak egészen szélső esetekre korlátozottan határozhatja meg az állami kötelezettség kritikus nagyságát, vagyis azt a szükséges minimumot, amelynek hiánya már alkotmányellenességhez vezet. A szélső eseteken túl azonban az alkotmány 70/D §-ának nincs alkotmányos mércéje.>>
..
A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog tehát önmagában alanyi jogként értelmezhetetlen. .. A lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog összességében az állam azon kötelezettségére utal, hogy létrehozzon, működtessen egészségügyi intézményeket, intézményrendszert, de anélkül, hogy alkotmányossági szempontból kifogásolható lehetne az intézményrendszer minősége, ide nem értve a szélsőséges eseteket, azaz azt, ha az egészségügyi ellátás alig, vagy egyáltalán nem biztosított.
Az ön által felvetett probléma.. (az) alkotmányos jogok sérelmével nem hozható összefüggésbe. Ez elsősorban egészségpolitikai és ezen belül is financiális kérdés, amelynek befolyásolására hatáskörrel nem rendelkezem.
Az egészségügy mai financiális helyzetét ismerve, jelenleg nem látok esélyt arra, hogy a közeljövőben akár az autizmus, akár az egészségügy más speciális területén – mint pl. a drogfüggő fiatalok kezelését szolgáló – intézmények kiépítésére sor kerülne.
Sajnálom, hogy a fenti tájékoztatáson kívül nem lehettem a segítségére.”
Úgy gondolom, aki elolvassa, tudja értelmezni a leírtakat. Egy biztos: nem sok jót ígér az állampolgároknak a jövőre nézve – függetlenül attól, hogy milyen betegségben szenvednek. Nem az ombudsman feladata, de talán a képzésért felelősek a gyerekorvosi és a védőnői tanulmányok közé becsempészhetnék az autizmussal kapcsolatos ismereteket is.
Nekem a levél elolvasása után az jutott először eszembe, amit Kocsis Nóra kérdezett édesapjától meghallva Gerő Zsuzsa pszichiáter halálhírét: És akkor hova menjünk, ha baj van?
*
Az Autisták Érdekvédelmi Egyesületének alelnöke, dr. Szilágyiné dr. Erdős Erika javaslatai az Országos fogyatékosügyi programhoz, illetve a 2004-2007. évi végrehajtására vonatkozó középtávú intézkedési tervhez kapcsolódtak. Ebből emeltük ki az egészségügyre vonatkozó részt. (A FOKA egyébként a közelmúltban kérdőívet állított össze az autisták egészségügyi ellátásával kapcsolatban, amit az AÉE már postázott a szülőknek. Kérjük, minél többen küldjék vissza, hogy a pozitív irányú elmozdulás megtörténjen.)
3. 7. Biztosítani szükséges, hogy az orvosok, valamint az egészségügyi szakdolgozók alapképzési, szakképzési, illetve kötelező továbbképzési tananyagába beépüljenek a fogyatékossággal, az egyes fogyatékosságok sajátosságaival kapcsolatos alapismeretek.
Indokolás: A megfelelő ellátáshoz, adott esetben az ellátás elvégzéséhez szükséges, hogy az orvos, illetve az egészségügyi szakdolgozók rendelkezzenek nemcsak általában a fogyatékosságról való ismeretekkel, hanem a különböző fogyatékosságok sajátosságairól, a sajátosságokból adódó ellátási nehézségekről való ismeretekkel is.
(Esőember 2004. június)