Békéscsabán jártam október 6-án, autizmus napi rendezvényen. Az AUT-PONT Alapítvány ünnepségére sokan voltak kíváncsiak, és nem csak az érintettek. A rendezvény helyszíne ugyanis a megye legnagyobb bevásárlóközpontja, a Csaba Center volt.
Még volt időm a kezdésig, ezért körülnéztem az áruházban. Kellemes meglepetés, hogy a legfelső emeleten rábukkantam a Jankay Galériára, ahol a Békéscsabáról elszármazott művész, Jankay Tibor festményeiből, megrázó koncentrációs táborbeli grafikáiból és az általa gyűjtött egzotikus, néprajzi tárgyakból rendezett állandó kiállítás mellett, a kortárs alkotók képeinek bemutatására is van hely. Sajnos, az ott töltött bő fél óra alatt rajtam kívül egy lélek sem nézett be, és ez némi borúlátásra adott okot az Autizmus Napot illetően.
Hogy aztán hány nem érintett nézte végig az ünnepi műsort, azt nem tudom. De bárki, aki betért a Csaba Centerbe, akarta, nem akarta, belebotlott az autistákba, hiszen mindjárt a bejárattal szemközt állt a színpad, ahol a vers, zene, bábszínház és tánc a nézőknek kikapcsolódást, a gyulai és békéscsabai autista gyerekeknek és fiataloknak pedig alkalmat adott arra, hogy megmutathassák magukat: ország-világ előtt bizonyítva, hogy túl tudnak lépni saját kommunikációs és szocializációs problémáikon. A közös produkciók mellett egyéni fellépő is akadt: Kulcsár Géza és Kurucz László verset mondott, Szvitán Gábor, aki már másodszor kapta meg a Göllesz Viktor-ösztöndíjat, citerázott, de hegedülni és furulyázni is tud. És persze az is jóleső pillanat volt, amikor Szántó Tamás, az AUT-PONT Alapítvány vezetője bejelentette, hogy a Magyar Fejlesztési Bank 150 ezer forintot adományozott az Alapítványnak, amit majd a nyári táborozásra fordítanak.
A műsor végén a magasból léggömbök hullottak alá, ami után kezdetét vette az e napon már hagyománynak számító nagy tortaevés. Azt mondja Szántó Tamás, hogy az első autista napon (ők negyedik alkalommal hívják fel a figyelmet ily módon is az autizmusra) még csak két tortájuk volt. Mára elérték, hogy egyre több cukrászda támogatja ezzel az Autizmus Napját. (Egy szeletet én is ettem – csak úgy “szemre” kiválasztva, hiszen nekem a cégnevek nem sokat mondanak -, finom volt, és ahogy elnéztem: gyereknek, felnőttnek mindegyik ízlett.)
A műsor után további meglepetés volt: Klampár Tibor (egykori világbajnok asztaliteniszező, az 1988-as olimpia negyedik helyezettje férfi egyesben) az ifjúsági válogatott békéscsabai képviselőjével folytatott barátságos pingpongcsatát. Az ifjú Sebestyén Péternek van még mit tanulnia.
Aki pedig továbbsétált az áruházban, az még azt a kiállítást is láthatta, amit az autisták kézműves munkáiból állítottak ki. (Néhány héttel később, az AÉE budapesti autizmus napi rendezvényén ennek bővített és sokkal tágasabb helyen megrendezett kiállítását láthattuk.) Nagyon szép munkákat készítenek a békéscsabai gyerekek. Köszönet érte a felkészítő tanároknak.
Az ünnepség után Gyebrovszkiné Molnár Szilvia terápiás munkatárs vett pártfogásába. Elsétáltunk az AUT-PONT Alapítvány közelben lévő irodájához ,az AUT-KÖZ-PONT-hoz. A majd 100 négyzetméteres helyiséget a Kincstári Vagyonügynökség pályázatán nyerték. Az akkor meglehetősen lerobbant épületrészt kívül-belül rendbe hozták, és a lehető legcélszerűbben átalakították, hogy mindenre jusson egy – kicsi – hely.
Bár az alapítvány csak 1999-ben alakult, hét év alatt nagyon sok mindent elértek. Van nappali foglalkoztatójuk, ahol óvodások és az iskolából már kikerült felnőttek kapnak személyre szabott autizmus-specifikus fejlesztést, és nemcsak a városban élők, hanem a megyében lakók is. Zene- és lovasterápia; gyógyúszás; szülőklub; szülők és szakemberek találkozója; nyári tábor; kisbuszos szállítószolgálat az iskolába járáshoz; hétvégi (bentlakásos) tréningek autista gyerekeknek; játszóház autistáknak és testvéreiknek (de a barátok is jöhetnek); ezen kívül szakkönyvek, videofelvételek kölcsönözése, ráadásul az alapítványhoz betérő szülő használhatja a számítógépet, megnézheti és kipróbálhatja azokat a fejlesztő eszközöket, amelyekkel az alapítvány munkatársai dolgoznak. A legnagyobb fába most vágták a fejszéjüket (erről az Esőember már hírt adott): a várostól kapott telken nappali foglalkoztatót építenek az autista fiataloknak. Az építkezéshez a pénzt pályázaton nyerték, az alapkőletétel megtörtént, az építkezést jövő év augusztusában befejezik.
Míg a gyorsvonat – nevéhez nem méltó lassúsággal – vitt Budapest felé, azon tűnődtem: hogy van az, hogy itt az alapítók a nulláról indulva ilyen sok mindent létrehoztak, míg másutt mások, sokkal jobb kondíciók mellett, nem sok mindennel dicsekedhetnek. Mint már annyiszor, megint csak oda lyukadtam ki, hogy kell egy jó csapat, és kell egy jó vezető. Békéscsabán úgy látszik, mind a kettő megvan.
F. Á.