Már jó ideje megfogalmazódott bennünk, hogy közös erőnket demonstrálva valamilyen formába kéne szerveződnünk, ne kelljen egyszemélyes csatákat vívnunk. Ugyanaz a késztetés mozgatott mindnyájunkat, szülőket, hogy szeretnénk valamit tenni gyermekeinkért, az utánunk jövőkért és ez csak a társadalom felé fordulás útján lehetséges.
Hosszú évekkel ezelőtt, hét éve kezdődött a történetünk. Akkortájt kezdtük autista (elsősorban aspergeres) gyermekeinket a budapesti Vadaskertbe vinni. Prekop Csilla szülőklubot szervezett nekünk, szülőknek, így havonta találkozhattunk egymással. Nemcsak azért jártunk ide, hogy gyerekeinkről, tapasztalatainkról, magunkról beszéljünk, hogy kérdezzünk és válaszokat sürgessünk, hanem azért is, mert jól éreztük magunkat együtt. Csilla szakmai vezetése, partneri hozzáállása, derűje lendítette a csapatot lépésről lépésre. A levegőben ott volt a közös sors, az összekötő háló. Tanultunk, informálódtunk, nyomon követtük egymás életét. Már jó ideje megfogalmazódott bennünk, hogy közös erőnket demonstrálva valamilyen formába kéne szerveződnünk, ne kelljen egyszemélyes csatákat vívnunk. Ugyanaz a késztetés mozgatott mindnyájunkat, szülőket, hogy szeretnénk valamit tenni gyermekeinkért, az utánunk jövőkért és ez csak a társadalom felé fordulás útján lehetséges.
Mostanra érett meg az idő. Mi, a rendszeresen összejáró szülők – akik nem csak budapestiek– kiegészülve néhány újabb szülővel és szakemberrel az egyesületalapítás rögös útjára léptünk. Akik végigjárták, tudják, hogy a megalakulás nem egyszerű. Senki nem értett hozzá és a bíróság sem segítette lépéseinket. Nem adtuk fel. Harmadik nekifutásra végül 2009. május 4-ei dátummal hivatalosan is bejegyeztek minket MITIŐK Szülők Érdekvédelmi Egyesülete az Autistákért néven.
Az Autisták Országos Szövetsége aktív tagjaként kívánunk működni. Amióta megalakultunk, de már korábban is, rendszeresen képviseltettük magunkat a Közép-magyarországi Autista Érdekegyeztető Fórumon. Az Aura Egyesület rendezvénysorozatán több alkalommal részt vettünk. Segítettünk az AOSZ-nak az Iránytű című kiadvány intézményi listájának frissítésében. A BenX című film bemutatóját együtt néztük meg, és közösen beszélgettünk róla. Részt vettünk egy fókuszcsoportos beszélgetésen az autisták turisztikai szokásairól.
Az AOSZ honlapján meghirdetett ombudsmani felhívásnak eleget téve egyesületileg, de az egyéni panaszok mellékelésével küldtük el sérelmeinket arról, milyen jogsértő helyzetbe kerültek gyermekeink az oktatás területén. Ez utóbbi kérdést érezzük a legégetőbbnek, hiszen az iskolakeresés kínjait nemcsak mi éltük meg, hanem a most iskolába menők is még mindig ugyanabban a cipőben járnak. Nagy hiányt érzünk és tapasztalunk a közoktatás terén. Nekünk szülőknek kell a legjobban tudnunk, hogyan érvényesíthetjük saját, illetve gyermekeink érdekeit, jogait. Ez feladat, egyben kötelesség is.
Következő célunk az AOSZ Eső-Ernyő projektjében való közreműködés, melynek során szeretnénk segítséget nyújtani az oktatási és szociális intézmények autizmus szempontú – az egész országra kiterjedő – feltérképezésében. Figyelemmel kísérjük a pályázati kiírásokat. Most szeptember elején lesz a következő megbeszélésünk (az ilyen jellegű találkozóink akár mindegyike egyfajta önképzésnek is mondható). Ekkor kívánjuk megfogalmazni azt a stratégiát, amely a kezdeti, a megalakulással kapcsolatosan jórészt kötelezőnek vett számos feladat – és persze a közben vállalt és fentebb írt egyéb munkáink – után megvalósítható. Készül a honlapunk, a www.mitiokegyesulet.hu meg a logónk. A későbbiekben a honlapunkon lehet majd olvasni tevékenységünkről, programjainkról. Amióta e-mail címünk nyilvános:mitiokegyesulet@gmail.com, több szülő keresett meg minket kérdéseivel, őket meghívtuk szülőklubjainkra. Telefonon is lehet bennünket hívni a (06 30) 703 4973 és/vagy (06 20) 482 2169 számokon.
Mára az autizmus nem egy félreértett szó csupán. A civil kezdeményezéseknek, a kisebb és nagyobb szervezeteknek köszönhetően a társadalom kezdi meghallani a segélyhívásokat. Nem elszigeteltségre egyesültünk, mi is várjuk és keressük a lehetőségeket, hogyan tehessünk másokért, másokkal. Legfőbb egyesületi erőnk a közös célon túl, hogy tudjuk, számíthatunk egymásra. Ez manapság ritka kincs, jó fogódzó e lélektelen világban.