Köszönöm a Hírlevelet. Szükség van rá, jó ha tudnak róla mások. A problémákat szemtol szembe, nem susmusolva, hát mögött.
Az nagyszeru, hogy egy civil szervezet ennyit tud és akar is tenni az autistákért, jogaikért, az autista házért. A gyerekekért is a szüleikért is. Köszönet érte.
A gyógypedagógusokkal kapcsolatban nagyon igaz: oket is megérti az ember, hogy több autista gyerekkel nyaralni nem könnyu és felelosség is. Jó, hogy van, aki vállalja a táborozást. A gyerekeknek nagy élmény, kimozdulási lehetoség, a szüloknek segítség.
De: A nyaralásnál figyelembe kellene venni szerintem:
l. Fizeti-e a szülo rendesen a tagdíjat (ez nem szorszálhasogatás, de ha több éve nem fizeti, akkor még egyesületi tag?)
2. Ki, mikor nyaralt utoljára? (Dátum szerint rendezve. Tudom, ez újabb adminisztráció, mégis.). Aki az elmúlt évben nyaralt, csak akkor nyaralhasson, ha a jelentkezési határido lejártával maradt hely.
Azt nem tartom igazságosnak a többi taggal szemben, hogy valaki egy évben többször is támogatva legyen a nyaralásnál.
Azok a szülok, akik önállóan szerveznek tábort, szerezzenek pénzt is hozzá önállóan. Mert ilyen alapon én is vagy bárki, keríthetnénk egy gyógypedagógust, elküldenénk a fiammal nyaralni és elotte/utána benyújthatnánk a számlát az egyesületnek. Vagy aki nem került be a táborozók közé és tag, kérné azt az összeget nyaralásuk támogatásához, mert nekik miért ne járna stb.
Azzal, amit leírtam, nem akartam senkit megbáritani, egyszeruen csak úgy vélem, van min közösen elgondolkodnunk.
(A fenti levelet a rendkívüli Hirlevél megjelenése után kapta Kocsis Alajos. Írója felhatalmazta arra, ha a szerkesztoség jónak látja, akkor közölje. Mi is úgy véljük, van mit megbeszélni a következo nyárig, a következo táborig. Szívesen vennénk, ha megírnák gondolataikat, akár levélben, akár e-mailben. – A szerk.)