Postaláda

Szeretném megköszönni nyári segítségüket. Sajnos, elobb nem tettük meg, de állandó idohiányban vagyunk. A nyári szabadságunk sem úgy alakult, ahogy terveztük, de végül is Önök által sikerült találni valakit, aki nagyon ügyesen dolgozott egy hónapig Martinnal. Igazán jól esett a gyors válasz kérésünkre és a segítokészség. Köszönjük. 

Üdvözlettel:  
Magdi, László, Daniel, Martin  
Hong Kong 

 

 


Hát itt vagyunk az új évben! És rögtön az elején örömtelinek nevezheto hírt kaptam: az Autizmus Kutatócsoport is megjelent végre-valahára a hálózaton oldalaival.

Címük: http://www.autizmus.ini.hu

Már nem vagyok egyedül. 🙂 

Üdv: TóCsa 

A fenti jel a mosolyt jelenti az internetezok kommunikációjában – a szerk. 

 


Nagyon köszönjük a folyóiratokat és az elküldött információkat is. Kissé megnyugtat bennünket az a tény, hogy nem vagyunk egyedüliek, akik ezzel a problémával küszködnek. Talán nem kellene örülnünk annak, hogy vannak még a kisfiúnkhoz hasonló gyerekek, felnottek, de higgye el, annyira egyedül voltunk a számunkra és környezetünk számára is érthetetlen és súlyos problémával szemben, hogy az utóbbi idoben mi is súlyos lelki válságba jutottunk, és belefáradtunk. 

Amikor kijutottunk Magyarországra és az autista ambulancián diagnosztizálták a gyereket, érdeklodni kezdtünk mindenütt az elhelyezésérol. Sajnos, nekünk elég bonyolult az ügyünk, mert nem Magyarországon élünk. Talán, ha ott tartózkodnánk, akkor nem kellene bentlakásos intézmény, dehát ilyen nagy távolságról nincs aki foglalkozni tudna a gyerekkel. Itt nálunk sajnos nincs ilyen szakember, és semmi más lehetoség sincs az autista gyerekek fejlesztésére. Korábban próbálkoztunk gyógypedagógusokkal (még speciális óvodával is), de egy pár foglalkozás után mindenki visszamondta. Az egyik gyógypedagógus irányított minket az autista ambulanciára, így jutottunk el a Delej utcába. (Itt van az Autizmus Kutatócsoport ambulanciája – a szerk.) Gondoltunk arra is, hogy egy idore átköltözünk Magyarországra, hogy megpróbáljunk segíteni a gyereken (és magunkon is), de bizonytalanra nem tudjuk felmondani az itteni anyagi forrásunkat (nekem még van munkahelyem, a férjem nemrég lett munkanélküli). 

Az ambulancián megígérték, hogy segítenek megfelelo intézményt találni. A békéscsabaival vették fel a kapcsolatot, és már a kérvényt is benyújtottuk az ottani önkormányzathoz az anyagi támogatás végett. Így most várjuk a választ az ambulanciától, ugyanis ok átvállalták az ügyet, még a kérvényt is ok küldték el. 

Érdekel bennünket az Autisták Érdekvédelmi Egyesülete, és úgy gondoltuk a férjemmel, hogy mindenképpen belépünk az egyesületbe. Reményedünk, hogy tavaszig megoldódik gyermekünk elhelyezése. Dávid akkor ötéves lesz. Egyébként örömmel kell írjam, hogy amióta hazajöttünk, teljesen megváltozott a gyerek. (Kicseréltek bizonyos gyógyszereket, ugyanis egy gyermekpszichiátert is felkerestünk ott-tartózkodásunk alatt.) Már nem olyan ideges, nem fetreng a földön, jóval nyugodtabb, és altató nélkül is jól alszik éjszaka (azelott néha hetekig nem aludtunk). 

Az Önöktol kapott információk is sok segítséget nyújtottak, és még kaptunk néhány irodalmat más helyekrol is. Most, hogy tudjuk, mi is valójában a probléma, másként viszonyulunk hozzá. Jobban megértjük és a gyerek szemszögébol próbáljuk megközelíteni a dolgokat. Megnyugtató, hogy vannak személyek, akik megértenek és próbálnak megoldást találni a mi problémánkra is. Úgy érezzük: nem vagyunk egyedül. 

Újból megköszönjük a kedvességét, megértését és minden erkölcsi és egyéb támogatásukat. A tagdíjat igyekszünk mielobb eljuttani Önöknek, addig is a kitöltött adatlapot visszaküldjük. 

Tisztelettel: 
É. Hajnalka és É. lstván 
Románia, Sepsiszentgyörgy

 


Kérem, ezután ne írjanak. Elköltöztem. A kisfiam sorsa rendezodött. Sokat fejlodött. Hálásan mondok köszönetet a sok segítségért. Megszerettem, és már megértem a sérült embereket. Lehetoségeimhez mérten ezután is segítem őket. 

Üdvözlettel: K. F.-né 

Örülünk, hogy segíthettünk, mégis sajnáljuk, hogy ezentúl ránk, autistákat nevelo szülokre, nem kíváncsi. Mégis, reménykedünk abban, hogy megtartja szavát másutt, másoknak segít. Kívánunk sok szerencsét az új helyen. 

 


A leveleket, szerkesztett változatban, közöljük. A feladó nevét csak akkor írjuk ki, ha ezt külön jelzi. 

Az Esőember szerkesztőjének e-mail címe: hiu@freemail.hu – a szerk.