Most egy hete sikerült életet lehetni a levelező fórumba. Igaz, hogy talán már másfél éve is kinn van az Alapoldalon, hogy lesz ilyen, de most már végre működik is! Indulásra kb. 30 tagjelölt jött össze.
Nekem is meglepő volt az a nyiltság, segítőkészség, amely néhány társunk részéről megnyilvánult. Ékes cáfolat ez arra, hogy a sérült gyermeket nevelő szülők magukbafordulnak, és elzárják önmaguktól a külvilágot. Biztosan vannak közöttünk olyanok is, akikre ez jellemző lehet, de remélem, hogy a körünkben tapasztalható hangulat rájuk is átragad, megnyílnak majd, leírják nekünk gondolataikat, gondjaikat, hogy aztán közösen kereshessük a megoldást. Segíti ezt az a tudat is, hogy a fórum zártkörű: kívülállók nem olvashatják, egymás közt vagyunk.
Viccesen azzal nyitottam, hogy mostmár elkezdhetjük “butítani” egymást. A többség gyakorló szülő, de van közöttünk pl. autista gyermekeket fejlesztő gyógypedagógus is, úgyhogy a szakmai kontroll is biztosított valamelyest, a téveszmék, a félreértett információk is a helyükre kerülhetnek körünkben. Szívesen látnánk esetleg a Szakmai munkacsoport1 tagjait is, hogy elsőkézből megismerhessük az ő véleményüket is egy-egy felvetett témában.
Tag lehet az, aki számítógépes levelezési lehetőséggel rendelkezik, amihez freemail-es postafiók esetén nem feltétlenül szükséges internet kapcsolat. A csatlakozáshoz küldeni kell egy levelet a majordomo@Gimli.externet.hu e-mail címre. A levél tartalma csupán a következő legyen: subscribe alf
A jelentkezést én hagyom jóvá, no nem a hatalomvágyam kiélése miatt, hanem azért, hogy kívülállók provokatív beszólásai ne tegyék tönkre a társalgást. A rosszakarókat ki is zárhatom a társaságból.
A kezdeti lendület napi tíz-tizenkét hozzászólást eredményezett. Érintettünk jónéhány témát: pl. a hallás épségének vizsgálati módszereit – hiszen a beszéd megindulásának késése esetén első dolog azt tisztázni, hogy ép-e a hallás; a diétákat; a sérült gyerek és a testvérek, rokonok kapcsolatát; az autizmus genetikai összefüggéseit, illetve az egyéb lehetséges kiváltó okokat; a fölserdült fiatalok gondjait; stb. stb. Ahogy az élet hozza, úgy jönnek elő az újabb és újabb témák.
Remélem, hogy a megnyílt lehetőség, a távolságtól, időzónáktól független napi kapcsolat, az információk gyorsabb áramlása segít majd abban, hogy leküzdjük a nehézségeket. Várom körünkbe az újabb jelentkezőket!
Tóth Csaba