Igazoltan távol

Az Autisták Érdekvédelmi Egyesületének szeptember 20-án megrendezett évadnyitó közgyűlésén és tanévnyitó vidám rendezvényén többen, egyéni tagok, a gyermekeinkkel részt venni nem tudtunk, amit nagyon sajnáltunk. Az alábbiakban pár mondatban beszámolunk hiányzásunk igen kellemes okáról. 

 

Édesanyák – akik ápolási díjon vagyunk otthon, halmozottan sérült autista gyermekekkel és felnőtt fiatalokkal – páran elterveztük, hogy gyermekeinknek nagy élményt szerzünk. Olyan helyre visszük őket, ami különleges számukra. Teljesen önerőből, lecsippentve a családi költségekből gyűjtöttük össze az utazáshoz szükséges pénzt. Lehet, hogy kevesebb jutott csokoládéra, chipsre, de úgy gondoltuk, hogy mi nem kérünk támogatást senkitől – pedig több egyesületnek is tagjai vagyunk -, mert lehet, hogy akik adnák, azok közül sem juthat el mindenki olyan helyre, ahová mi akartunk elmenni. Célunk a magyar tenger, a Balaton fölfedezése volt. Nem főszezonban, amikor minden zsúfolt és sorba kell állni mindenütt, ami megterhelné gyermekeinket, hanem az utószezonban. 

Még az időjárás is igen kegyes volt hozzánk, mert nyarat varázsolt erre az időre. Az utazást tömegközlekedéssel oldottuk meg, és háromcsillagos szállodában laktunk. Nem akartunk elkülönülni, hanem belevegyülni a Balatonon még abban az időszakban is nyüzsgő életbe. Nemcsak látni, hanem láttatni. Mi arra gondoltunk, hogy nekünk kell a társadalom felé közelíteni a megismertetéssel, a megmutatással. Kíváncsiak voltunk a környezet reagálására is, arra, hogy most a Fogyatékkal élő személyek európai éve kapcsán milyen visszajelzés jön az emberektől. 

Igen pozitív dolgokról tudunk beszámolni. A gyermekek és nem utolsó sorban mi, anyukák is nagyon sok élménnyel tértünk haza. A buszozás, a vonatozás, a hajózás – az utasok igen kedves, elfogadó magatartásával találkoztunk. Az étterem tulajdonosa, aki jégkrémmel kedveskedett. A városnéző mikrobuszos, aki felajánlotta a városnézést egy német turistacsoporttal közösen. Akkor és ott valóban Európában éreztük magunkat. A szálloda tulajdonosa, felszolgálói, akik nemcsak a látszatot keltve, hanem valóban szívből jövő kedvességükkel halmoztak el bennünket. 

Rengeteg látnivalóban volt részünk a Balaton mindkét partján. A gyermekek és a fiatal felnőttek magatartása, ebben a más közegben, sokszor nekünk édesanyáknak is meglepetést okozott. Talán szavakkal vissza sem lehet adni az élményeket. A kedvenc gumicukor figurákkal díszített hajó fölfedezésének örömét a gyerek arcán, a Balaton növény- és állatvilágának látványát. A fiatalok vetélkedését a szállodai szobakulcs leadására a recepción, az önálló étkezés a svédasztalról – amit esetleg csak tévében láttak -, most itt volt kézzel fogható valóságban. Mindezek igen jó szocializációs gyakorlatok voltak. El sem képzelnék sokan, hogy milyen intelligens módon tudtak a gyermekek viselkedni a számukra különleges és eddig ismeretlen közegben. Még most is fülemben cseng az egyik fiatal megjegyzése szálláshelyünkön: “Ez egy kulturált hely.” 

Sikerült nagyon kellemes élményt szerezni gyermekeinknek. Talán így is lehet. 

A gyermekek és az édesanyák nevében: 

Bartókné Rákóczi Ildikó  
gyógypedagógiai asszisztens