Nem tudom, honnan merítik a gyöngyösiek az energiát. Miközben lépésről, lépésre építik, fejlesztik a gyöngyösi Autista Segítő Központot, arra is van energiájuk, hogy kétnapos szakmai konferenciát rendezzenek az autizmussal és a súlyos fogyatékkal élők rehabilitációjáról (október 13-14.).
Az első nap középpontjában a külföldi farmokon folyó munkát ismertették az előadók. Az írországi autistáknak létesített farmokról Pat Matthews beszélt (az Ír Autizmus Szövetség igazgatója, aki az Autizmus Világszövetség elnöke is), a németországi Brémában lévőről Hermann Cordes (a Bémai Egyetem Autizmus Kutató Intézetének igazgatója).
A második napon a snoezelen terápiáról esett a legtöbb szó. Előtte a “Közösség alapú ellátórendszerről” hallottak előadást a résztvevők, azaz megismerkedtek az ASK-ban folyó munkával. Délután pedig az elmélethez szemléltetést kaptak a részvevők: az ASK részletes bemutatás közben nemcsak a berendezési tárgyakról, hanem az itt folyó munkáról is szó esett. Nagy érdeklődés kísérte a snoezelen szoba bemutatását is, hiszen voltak, aki ilyet még sosem láttak (pl. a tudósító), mások (pl. a korai fejlesztőben dolgozók) már dolgoztak is ezzel a terápiával. A német Soezelen Alapítvány elnöke, F. Schwanecke ismertette az eljárást “Snoezelen, egy más világ. Alapoktól a terápiáig” című előadásában. Az érzékszervekre ható effektusokat felvonultató szoba berendezését az alapítványtól kapták a gyöngyösiek. (Néhány eszköze már megvolt az intézménynek; ha jól értettem: most már mindenük megvan, ami a terápiához kell.)
Bár a snoezelen terápiát a súlyosan sérültekre fejlesztették ki, minden sérülésnek hasznos, és ami nagyon fontos örömet ad. Olyan körülmények között fejleszti a gyerek/felnőtt érzékszervi észlelését, hogy ennek tanulás jelleg egyáltalán nem kerül előtérbe. A hallás, szaglás, ízlelés, tapintás és a kommunikáció területén hozhat javulást. Eredményei: a gyerek ellazul, csökken az agresszivitás, jó hatással van a hiperaktív gyerekekre, kreatívabbak lesznek, és mivel egy másfajta szituációban van együtt a gondozó és a gondozott, kapcsolatuk megerősödik, ami pozitív hatással van pl. a kimondottan tanulási helyzetekre is. (Akit bővebben érdekel a téma, az Kézenfogva Alapítvány által kiadott kötetből tájékozódhat: Kézikönyv az értelmi fogyatékos emberek lakóotthonaiban dolgozó segítők részére; benne: Bartholy Judit: A terápiás fejlesztés módszerei.) A terápia jó hatásáról is szólt egy előadás: Súlyosan érintett autizmussal élő férfi rehabilitációja snoezelen terápiával. A Bonyhádról jött előadó, Rausch Imréné szavaiból egyértelműen kiderült: hogy a férfi akkor is szeretne a snoezelen szobában tartózkodni, amikor mások vannak ott, azaz: szeretné (újból és máskor is) érezni a terápia ellazító, nyugtató hatását.
Az ilyen konferenciákon az a jó, hogy nemcsak új ismereteket kap az oda látogató, hanem új kapcsolatokat tud kiépíteni miközben a régieket ápolja. A tudósító is sok jó ismerőssel találkozott, és már épp indult volna haza, amikor az itt megismert rokonszenves házaspárral találkozott az ASK kapuja előtt. Beszélgettek is egy jó órácskát mindenféléről, auatizmusról, ASK-ról, lakásárakról és más dolgokról. Az ilyen informális beszélgetések azért jók, mert többet megtud az ember az szóban forgó intézményről, nevezetesen az ASK-ról, mint akárhány róla szóló előadáson. Az azért sokat elmond, hogy a házaspár – mert fiuk itt jól érzi magát, fejlődik – Gyöngyösre költözik. És nem ők az egyetlenek. Ennél nagyobb dicséretet (pillanatnyilag) nem is kaphatnának az ASK-ban dolgozók, élükön az intézmény megálmodóival, az Ébner házaspárral. Már csak ezért az információért is megérte lejönnöm.
(ferenczy)