A legtöbb családban, függetlenül attól, hogy nevelnek-e autizmussal élő gyermeket, vagy sem, ismerősek a következő panaszok: „semmit nem eszik ez a gyerek!” és „szörnyű, hogy mennyire válogatós!”, valamint, „állandóan eszik, ráadásul csupa egészségtelen dolgot!”.
Így aztán lehet, hogy a legtöbb tanácsot is ehhez a problémához kapjuk környezetükből, mivel ez olyasmi, amihez mindenki ért egy kicsit.
Az autizmus viszont ebből a szempontból is különleges, hiszen a bevált nevelési stratégiák sokszor nem működnek, és ismét meg kell értenünk, hogy annak ellenére, hogy az észlelt viselkedések hasonlóak, mint más gyermekeknél, az okok és a megoldások teljesen eltérőek lehetnek. Mit tehetünk mégis? A legelső dolog, amit érdemes megfontolnunk, hogy valójában mekkora a baj, illetve van-e egyáltalán probléma?
Valóban van problémánk?
Mivel az evés a megfelelő táplálékbevitel mellett alapvető örömforrás is, csak alapos indokkal érdemes beavatkoznunk, nehogy az evéshez rossz élmények kapcsolódjanak. Amikor úgy gondoljuk, hogy gyermekünk étkezésével gondok vannak, érdemes összeírnunk, hogy mit eszik és iszik, hányszor, milyen mennyiségben. Ez után megbeszélhetjük az orvossal vagy védőnővel, hogy ezek az étkezési szokások lehetnek-e negatív hatással a fizikai fejlődésére.
Fontos kizárni a háttérben esetleg meghúzódó fogászati problémákat, vagy bármilyen egyéb betegséget. Arra is gondolnunk kell, hogy az egyoldalú étrend negatívan hat az emésztésre.
Amennyiben megnyugtató választ kapunk, mert az étel mennyisége és minősége megfelelő, a gyermek egészséges, akkor kicsit fellélegezhetünk, bár még így is lehetséges, hogy anyagilag, a család mindennapi élete, vagy az intézményes ellátás szempontjából a helyzet tarthatatlan.
Gyakori étkezési nehézségek (a lista nem teljes)
- Gyermekünk túl sokat eszik.
- Túl keveset eszik.
- Szélsőségesen válogat: csak bizonyos típusú, állagú, színű ételt tud megenni, és csak bizonyos körülmények között.
- Ehetetlen dolgokat is megkóstol, esetleg túl forró vagy jeges ételekre és italokra vágyik.
- Helytelen, vagy különös szokások kapcsolódnak az evéshez: pl. elveszi mások ételét, eldobja, amit már nem kér, folyton felugrál az asztaltól, nem zavarja, hogy maszatos, gátlástalanul büfög stb.
Lehetséges okok a háttérben
- Az autizmusra alapvetően jellemző az azonossághoz való ragaszkodás. Ahhoz hogy bővüljön az étrend, új ételeket kell kóstolni, ugyanazokat az ételeket pedig különböző környezetekben is el kell tudni fogyasztani. Egyik diákunk például egyszer azért nem tudott fagyizni, mert tölcsér helyett elegáns üvegpohárban szolgálták fel a kedvenc fagylaltját. Képtelen volt megkóstolni.
- Gyakoriak a szenzoros problémák a háttérben: a túl érzékeny ízlelés és szaglás lehetetlenné teheti egyes ételek, de akár új evőeszközök elfogadását is. Azok a gyermekek pedig, akik keresik az ingereket, szerethetik a nagyon markáns ízű, erős illatú, jeges vagy forró dolgokat, és ez veszélyes is lehet.
- Az étkezéssel kapcsolatos szokások, íratlan szabályok megfelelő szociális megértést kívánnak, de tudjuk, hogy azokat a szociális szabályokat, amit más emberek eleve értenek, az autizmusban direkt módon meg kell tanítanunk és ez hosszú folyamat.
- A kommunikációs nehézségek kihatnak az étkezésre is: a gyermek esetleg nem tudja, hogyan utasíthatná el, amit már nem kér, inkább kiköpi, eldobja. Lehet, hogy nem tud választani több dolog közül, vagy nem tudja kifejezni, hogy éhes, vagy jóllakott. A kommunikációs kudarc gyakran viselkedésproblémákhoz vezet.
Hogyan előzhetjük meg, vagy kezelhetjük az étkezési problémákat?
E téren is az a leghasznosabb, ha megértjük a bajok okait és elvárásainkat illesztjük a gyermek megértéséhez, kommunikációjához, szociális készségeihez és motivációjához: például, ha tudjuk, hogy egy percnél tovább még nem tud várni, nyilvánvalóan nem fog tudni nyugodtan várakozni az étteremben sem. Így eleinte egyszerűbb, ha erre nem is próbáljuk kényszeríteni. (Egy példa: Amikor az iskolánk táborba megy, étteremben étkezünk. A várakozni még nem tudó gyermeket csak akkor ültetjük az asztalhoz, ha már kihozták az adagját.)
Jó, ha megfigyeljük azokat az ételeket, innivalókat, melyeket a gyermek magától is választ vagy gyakrabban elfogad, és hasonlóakkal próbáljuk bővíteni az étrendet.
Ha nem szeretnénk, hogy túl sokat nassoljon, el kell zárnunk a finomságokat, a tiltás legtöbbször nem elég.
Fontos az is, hogy ne alakítsunk ki az étkezés körül érzelmileg telített, bonyolult „játszmákat”, rutinokat, hiszen az autizmussal élő gyermek könnyen hozzászokhat azokhoz:
„ Á…, szóval az ebédelés azt is jelenti, hogy anya kétszer körbekerget az asztal körül a tányérral. Ez jó játék, tetszik nekem.”
Alapvető, már jól bevált stratégiák: nagyon lassan, fokozatosan, szinte észrevétlenül változtassuk meg a már elfogadott étel színét, mennyiségét, állagát. Ez nagyon sok időt igényelhet, de legtöbbször segít.
Segíthet az új dolgok elfogadásának következetes jutalmazása is. Eleinte az új étel legyen nagyon kevés, a jutalom pedig jelentős.
Azoknál a gyermekeknél, akik túl sokat esznek, szabályoznunk kell az étkezéseket. Ebben segíthet a napirend, melyben előre láthatja az étkezés idejét és helyét, és hasznos a saját adag látható megjelenítése is. (pl. névvel, fotóval ellátott saját ételes doboz).
További ötletek és megoldási javaslatok olvashatók a cikk végén megjelölt szakirodalomban.
A témához kacsolódó hasznos könyvek, cikkek (a lista természetesen nem teljes):
Havasi Ágnes: Étkezési problémák autizmussal élő gyermekeknél
Autizmus Alapítvány 2005, Budapest
Hilde De Clercq: Mama, ez itt ember, vagy állat? Könyv az autizmusról
Kapocs Könyvkiadó, 2008, Budapest (93–99. o.)
Eric Schopler: Életmentő kézikönyv szülőknek
Kapocs Könyvkiadó, 2002 Budapest (177–193. o.)
Rita Jordan: Autizmus társult értelmi sérüléssel
Kapocs Könyvkiadó, 2007 Budapest (261–264. o.)