Dávidné Hídvégi Julianna, a Szociális és Munkaügyi Minisztérium Szolgáltatási Főosztályának vezetője sikerként értékeli, hogy a 2007-es költségvetés során tárcája elérte, hogy a szociális szolgáltatásokra fordított összeg nem csökkent, hanem növekedett, noha más területekre ez nem volt jellemző. Ám ha figyelembe vesszük a gáz- és villanyár emelkedését (és most az inflációról ne is szóljunk), akkor ez mégis csak csökkenés…
(A főosztályvezető azóta már nem dolgozik a minisztériumban – F. Á.)
Egy viszont tény: elég nehéz úgy dolgozni, hogy folyamatosan csökkennek a pénzek, változnak a feltételek, miközben az állam gondosan szabályozza, hogy egy lakóotthonnál, vagy bármely más civil fenntartású intézménynél, szolgáltatásnál, hány és milyen végzettségű alkalmazottat kell foglalkoztatni és mennyi pénzért. Angliában például senkit nem érdekel a végzettség. Mikor ezt szóvá teszem, a főosztályvezető asszony igazat ad nekem, de amit mond, azt meg én tartom jogos kritikának, és mondandójának végén már valami biztató jövő is felsejlik. Az, amit sok civil szociális érdekvédő szeretne elérni:
– Angliában pontosan le van bontva, hogy az állami pénzért mi mindent kell biztosítani. Nálunk nincs meg a minimum csomag, amit kimenetként mennyiségben és minőségben, Bácstól Baranyáig, egyformán meg kell kapnia az ellátottnak. 2006-ban 154 szakember dolgozott azért, hogy ez változzon: februárra elkészültek az első standardok, most megy a társadalmi vitája, elindul a modellezése, és amikor már meglesz a visszacsatolás, ha látjuk az eredményt, akkor lehet “lazítani”. A modellezése legalább fél év. Nagyon szeretném, ha 2008-tól már bevezetésre kerülne. Mert ez a garancia a szolgáltatást igénybe vevőnek és az adófizetőnek. Ha ezen kívül a szolgáltató tud pluszt adni, akkor az már a verseny. A jövő pedig az, hogy ne az intézmény kapja meg a pénzt, hanem az egyén. Bemegy egy szervezethez, ahol megnézik, milyen hiányosságai vannak, milyen az anyagi helyzete, és akkor ő kapja meg azt a pénzt, aminek birtokában maga határozza meg, hogy mit hol vesz igénybe.
ÉTA-Hírlevél 2007. március