Rosemarie Dressler beszédfejlesztő programjának ismertetését az Esőember előző számában1 kezdtük meg. K. úr 22 éves, autisztikus magatartászavarokkal küzd, lakóotthonban él.
Az ELA terápiát az Esőember 1999. II. számában ismertettük.2
Legelőször is (legkevesebb két kártya felhasználásával) kisebb jeleneteket ábrázoló mondatgyakorló programot állítottam össze, a jelenetek tartalmilag egy logikai sort, okot, célt vagy időbeni történést foglaltak magukban. A két kártyából képezhetö két-két mondatot mellérendelő (két főmondat) vagy alárendelő (főmondat, mellékmondat) szerkezetként képezhettük: pl. “A fiú vásárolni megy, főzni fog” (vagy: “hogy utána főzni tudjon”).
Az utolsó gyakorlócsomagba egy, a témával kapcsolatos kommunikációs tréninget helyeztem el, és a mondatszerkezetekbe beépíthettem ezáltal a többes szám használatát, mivel az általam kiválasztott kártyákon mindig több, mint egy szereplő volt látható.
Páciensem valamennyi gyakorlatot igen jól fogadta, az összefüggéseket is nagyon gyorsan felfogta és néha saját értékelését fűzte hozzá. Pl. “A fiú a lánynak egy almát vesz ki a kosárból.” mondat összeállítása után hozzátette: “komisz”. Némely szituációt el is játszottunk, másokat ő maga lejegyzett egy füzetbe. Ettől fogva minduntalan olyan szavakat írt nekem, amelyeket bizonytalan artikulációja miatt nem voltam képes megérteni.
Már az első gyakorlócsomag feldolgozása alatt feltűnt valamennyi gondozójának, hogy spontánul és gyakrabban használta az “én” személyes névmást, sokkal többet beszélt, és ha néha érthetetlenül is, de többet akart közölni. A szülei is észrevették ezeket a karácsonyi látogatás alkalmával, és első alkalommal fordult elő, hogy több kapcsolatot keresett édesapjához.
Ösztönzésemre a saját maga által készített fotókat poszterként összeragasztotta, fekete fotókartont, képkereteket vásároltunk és hamarosan feldíszítettük szobája falát.
Legvégül eszébe jutott, hogy engem elvigyen a “saját” parkjába, bemutasson barátainak és lefényképezze őket. De mást is fotózott: fákat, bokrokat és házakat. A felvételek nagyon szépen sikerültek, mert a képkivágásokhoz igen jó szeme volt. A legsikerültebbekből az év végén egy naptárt barkácsoltunk a szüleinek. Lelkesítő volt számára az is, ha a környékbeli kézműveseket, üzleteket meglátogattuk és lefényképeztük. A helyi rendőrőrs helyiségének fotózásához ráadásul még engedélyért is kellett folyamodnom az illetékes kapitányságnál. Így vitt engem lépésről lépésre magával az ő “kicsiny világába”. Ezáltal az együtt töltött idők új beszédtémákat és igencsak megnövekedett szókincset eredményeztek.
Az utolsó télen segítettem rendbe rakni a szobáját. Mivel az nagyon kicsi volt, rávettem, hogy építsen egy emeletes ágyat, és az ügyhöz meg tudtam nyerni fivérét, hogy együtt készítsék el. K. azóta folyamatosan tesz önálló kísérleteket, hogy szobáját csinosítsa, pl. nemrégiben a saját készítésű fotókat az emeletes ágy köré akasztotta, és ezt a következő látogatásom alkalmával büszkén mutatta nekem.
Még egy lámpát is szerelt saját kezűleg az ágy fölé.
1999. novemberétől december végéig, három különböző korú autista pácienssel (egy ötéves és egy nyolcéves fiúval, valamint egy 28 éves férfivel) egy-egy tízórás, általam kidolgozott, kombinált beszédfejlesztő programot hajtottam végre. Ennek során az artikuláció javítására az IBM-beszédtükör számítógépes program (lásd: Esőember III. évf. 3. sz.)3 II-es verzióját alkalmaztam, melynek segítségével a mikrofonba mondott hangok és szavak hibái vizuálisan megjeleníthetők és korrigálhatók.
Egyszerűbb, valamint komplex mondatszerkezetek gyakorlására az ELA fotókártyás rendszert használtam (lásd a jegyzetet: Esőember III. évf. 2. sz.), amelyet dr. Jacqueline Stark, az Osztrák Tudományos Akadémia munkatársa fejlesztett ki, s amelynek segítségével egyénre szabottan lehet képi illusztrációkat és történeteket összeállítani. A mondatok általános megértésének fejlesztéséhez a GEBILEX nevű, a Hallássérültek Intézete által kidolgozott, és CD-ROM-on is kapható lexikont4 alkalmaztam, ezzel fogalmak és szakkifejezések illetve szakterületek értelmezhetők. E három média variálásán keresztül lehetővé vált a figyelem jó szinten történő ébrentartása és stimulálása.
Minden egyes páciensemmel öt héten keresztül, heti két alkalommal foglalkoztam, és az édesanyákkal illetve a szülőkkel vagy gondozókkal egy-egy első értékelő beszélgetést folytattam, amelynek során a pácienseim beszédében érzékelhető fejlődés iránt érdeklődtem. Ezt követte tíz foglalkozás után, az összefoglaló záróbeszélgetés, amikor tájékoztatást kaptam a beszéd valamint a nonverbális kommunikáció területén beállt változásokról. Egy, ebben a körben megismételt beszélgetésre három hónap múlva került sor, amikor további fejlődésről, változatlan beszédformáról, de viszszalépésről is tájékoztattak. Az eredményesség tehát változó formát mutatott.
Az ötéves, addig csupán három hangot használó Paul számára a mikrofonnal végzett öthetes munka volt a legtermékenyebb, mivel igen gyorsan megtanulta kiejteni, az első életév második felében általában használatos hangkészletet. Az a, e, i, o és u magánhangzókat nyitott szótagoknál utánam mondta és megismételt egész szavakat is. (Pl. a “Bár” szónál “be..be”).
A mássalhangzókból mintegy hét óra után produkált zárhangokat, mint gt a “gut” (jó), bb a Bub (fiú) szavaknál; az f csupán kifújt levegőként hangzott, az sch és r hangokat nem utánozta. A képek összefüggései, mivel hiperaktív is volt, eleinte nem érdekelték, így kezdetben csupán két-három kártyát alkalmaztam. Mégis, néhány foglalkozás után, emelni tudtam a kártyák számát, mert megtanult hosszabb ideig koncentrálni. Így az ötödik hétvégére eljutottunk olyan képekből összerakott történetekhez, melyek 27 kártyából álltak.
Édesanyja a záróbeszélgetésen az otthoni játék közben hallatott spontán hangokról (“me, be, na, lö”) adott hírt.
A zeneterápia alatt és az óvodában feltűnt nagyobb koncentrációs képessége, és az utóbbi időben édesanyját kézen fogva kezdeményezi, hogy közösen nézzék meg öccsének egy képeskönyvét. A három hónap elteltével megismételt beszélgetésen az édesanya elmondta, hogy ez a fejlődési szint egy ideig még fennmaradt, később azonban gyengült, és végül az eredetileg használt három hang használatára redukálódott.
A nyolcéves Albert beszél, de csak akkor, ha akar. Egyébként csupán az édesanyjának érthető, saját maga alkotta nyelvet használja. Számítógép segítségével célzatosan sikerült néhány szót illetve mondatot kicsalnom belőle és játék közben rávettem, hogy önállóan kérje közreműködésemet. A képekkel összeállított történeteket nagyon megválogatta; csak akkor kommunikált, ha az ábrázolt cselekvéssel azonosult. Szülei öt hét elteltével arról számoltak be, hogy Albert szívesen jön a nyelvórákra, és három hónap után határozott összefüggést láttak a beszédfejlesztés és az otthoni megnövekedett kommunikációs készség között.
R. 28 éves, többnyire csupán főneveket használt és artikulációs nehézségei voltak. Ezáltal beszélgetőpartnerével nehezen érteti meg magát. A beszédtükörrel végzett gyakorlatot R. nagy kedvvel végezte, még saját maga is gyűjtött és tárolt szavakat, az ügyességi gyakorlatokkal kombinált beszédgyakorlatokat nagyon jól oldotta meg, és ezáltal javult a kiejtése is. Ezután a fotókártya-szisztéma segítségével képes volt egyszerűbb mondatokat összetett igeidőkkel és egyszerű mondatelemekkel megismételni, és azt követően ilyeneket maga is alkotott. Később a GEBILEX szaklexikonból egyszerű szövegeket is el tudott olvasni a képernyőről. A számítógép kezelése nem jelentett számára nehézséget, útmutatás alapján teljesen önállóan dolgozott. A szakterületeket saját maga választotta ki.
R. lakóotthonának gondozói már az első öt hét alatt megnövekedett kommunikációs készséget állapítottak meg nála, ami három hónap elteltével is megmaradt. Sokkal jobban odafigyel a beszédre, és sokkal megértőbben fogadja el, ha az általa megszólított személy valamire nemleges választ ad.
Kocsis Alajos fordítása
Jegyzetek:
1Lásd: ELA terápia a gyakorlatban I.
2Esőember III. évf. 2. sz.: Életünk Leggyakoribb Alaphelyzetei
3Esőember III. évf. 3. sz.: IBM- BESZÉDTÜKÖR
4GEBILEX : Magyarországon többek között a Képes jelszótárhoz hasonló kiadvány (Tumann Imre)
Fenti témával kapcsolatos cikk: PECS, az alternatív kommunikációs szisztéma