Egyezmény a fogyatékos személyek jogairól

A Fogyatékkal élők jogairól szóló egyezmény 2008. május 3-án hatályba lépett. Az alábbiakban saját archívumunk és a Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapja segítségével felidézzük, miért is fontos az egyezmény ratifikálása a fogyatékossággal élő emberek, köztük az autisták számára. 

Esőember 2006. december
A Független Médiaközpontban november 28-án tartott kerekasztal megbeszélésenGombos Gábor, a Központ a Mentális Sérültek Jogairól Alapítvány vezetője számolt be a fogyatékos személyek jogairól szóló egyezményről, amelyet várhatóan elfogad az ENSZ közgyűlése december 13-án. Az egyezmény 19. cikkelye először fogja kimondani a fogyatékos személyek, beleértve a mentális problémákkal küszködők jogát ahhoz, hogy intézmények, szociális otthonok helyett állami segítséggel elérhető (nem szegregált) szolgáltatások útján juthassanak ellátásokhoz. Az egyezményt – amelyet húszévnyi előkészítés és lobbizás előzözött meg és egy 2001-ben elfogadott határozaton alapul – várhatóan két éven belül ratifikálja Magyarország. Ezek után megnő az esély arra, hogy a nagy intézmények helyett kis, közösségi alapú ellátásokban részesüljenek az érintettek.

2007. Esőember március
Az egyezmény szövegezői és aláírói nem adtak definíciót arról, hogy mit értenek fogyatékosság alatt. Ugyanakkor a fogyatékos személyek közé sorolták – a testi, érzékszervi és szellemi sérüléssel élők mellett – a mentális gondokkal küszködőket, azaz a pszichiátriai betegeket. A ratifikálás után ők is bekerülnek a fogyatékos személyek körébe.
Bár az egyezmény ötéves előkészítés után született meg, mégis az egyes országokra bízza, hogyan határozzák meg a fogyatékosságot. “Minden ország maga fogja kidolgozni a definíciót, ami nyilván maga után vonja, hogy a gazdagabb országok tágabbra nyitják az ollót, a szegényebbek meg szűkebbre” – mondta Szöllősiné Földesi Erzsébet, a MEOSZ vezetőségi és az EDF tagja.
Az EDF, az Európai Fogyatékosügyi Fórum, amely az Unió tagországainak fogyatékosüggyel foglalkozó civilszervezeteit tömöríti, kampányba kezdett, hogy az uniós országok egységesen szabályozzák a fogyatékosügyet, ami 50 millió uniós személyt érint.”

ÉTA-Hírlevél 2007. december
Az EDF, az Európai Fogyatékosügyi Fórum még az év elején hirdette meg az egymillió aláírás összegyűjtését az Unió 27 országából. A célt, amelyért nem csak a fogyatékos emberek aláírását és ezzel egyetértését várták, az EDF így fogalmazta meg: “Mi, fogyatékossággal élő európaiak felszólítjuk az EU-t, a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy a civil társadalom valamennyi szereplőjével szoros együttműködésben végleg száműzze a hátrányos megkülönböztetést az európai történelem évkönyveibe!” Ez annyit jelent, hogy az Európai Parlament törvényben rögzítse a fogyatékossággal élő emberek jogait. Ez a törvény 50 millió uniós állampolgár életére lenne hatással. Minden országnak meghatározott számú aláírást kellett összegyűjtenie, amiből mi, magyarok derekasan kivettük a részünket: a 25 ezer aláírás helyett 75 ezret vittünk Brüsszelbe.

A Szociális és Munkaügyi Minisztérium honlapja
Az egyezmény – egyfajta kódexként – átfogó és koherens módon gyűjti egybe a fogyatékos embereket érintő alapvető jogokat. A Fakultatív jegyzőkönyv által bevezetett ún. egyéni panaszmechanizmus pedig minden részes államban élő fogyatékos ember számára lehetővé teszi, hogy jogsérelem esetén az egyezmény által létrehozott, független nemzetközi szakértői testülethez: a Fogyatékos Emberek Jogainak Bizottságához forduljon.
Az Egyezmény sorsát hazánk évek óta megkülönböztetett figyelemmel kíséri: a magyar kormány képviselője már a kezdetektől részt vett a szöveget kidolgozó ad-hoc bizottság munkájában, itthon pedig folyamatos, az érintettek aktív közreműködésével történő szakmai előkészítő munka zajlott, hogy a ratifikáció zökkenőmentes legyen. Büszkén állíthatjuk: a hazai fogyatékosságügyi politika kiemelkedő sikere, hogy hazánk volt a világon az első állam, amely mind az Egyezményt, mind pedig a Jegyzőkönyvet ratifikálta a 2007. évi XCII. törvénnyel.

*
Kiemelt célunk volt, hogy az Egyezmény és a Jegyzőkönyv azok számára is hozzáférhető legyen, akikről és akiknek szól. A Szociális és Munkaügyi Minisztérium ezért elkészíttette az Egyezmény vakok és gyengénlátók számára készült Braille-változatát, a siketek és nagyothallók számára készült jelnyelvi, továbbá az olvasási és megértési problémákkal küzdő embereknek készült ún. könnyen érthető formátumát is.”
(A minisztérium honlapján megtalálhatók a különböző akadálymentes változatok:www.szmm.gov.hu/main.php?folderID=16485)