Most jelent meg egy nagyszerű könyv. Címe: Gyermeklélek – Egy autista kislány története. Szerzője: Melanie Bös. (Kláris Kiadó.) Georg Kűhlewind* írja ajánlójában: “Az autista emberek azért vannak itt, hogy megtanítsanak nekünk valamit, megmutassák nekünk, milyen lény az ember..Az autisták közül sokan egy valóságosabb világban élnek, mint mi..”
A könyv írója, Melanie, gyakornokként fogyatékos gyerekek között dolgozik, itt találkozik Sophie-val, az autista kislánnyal. Görcsös rohamai, autoagressziói vannak, nem beszél, szellemileg súlyosan visszamaradottnak, nevelhetetlennek tekintik. Az “ördög” és “szörnyeteg” szavakat használják vele kapcsolatban. Több mint egy évig mindennapos kapcsolatban élnek. Ezalatt Melanie a feltétel nélküli szeretetével – alkalmazva a szorosan tartást és a támasztott kommunikációt – kinyitja Sophie autizmusbörtönének ajtaját és egy csodálatos világba kap betekintést.
Sophie tud olvasni, számolni, mindenről komoly véleménye van. Pontosan átlát a körülötte élő felnőttek hazug viselkedésén. Egyszer ezt írja támasztott kommunikációval: “Énem határtalan. Szívemből jön és beáramlik a világba Melanie által.”
Felkavaró élmény volt olvasni ezt a könyvet. Mindenkinek ajánlom. Tükröt tart elénk: nemcsak az autizmusról és az autisták érzéseirol tudunk meg nagyon sokat, hanem magunkról is.
Kovács Zsuzsa
* A név Székely György magyar tudós írói álneve. Németországban sokkal jobban ismerik, mint Magyarországon. Georg Kűhlewind néven jegyezte könyveit. Tavaly nyáron Tamásiban találkoztam vele, ahol a Magyarországi Camphill Egyesület meghívására tartott előadást. Beszélgettem is vele, hiszen szerettem volna az Esőemberben írni róla. (Az autizmussal, az autistákkal is foglalkozik, nem véletlen, hogy ő írta az előszót M. Bös könyvéhez.) De ahhoz, hogy igazán hitelesen és jól tudjak írni róla, nemcsak több idő kellett volna, hanem alaposan ismernem kellett volna Rudolph Steiner munkásságát, az antropozófiát és még sok mindent – egy másfajta pszichológiai iskolát, gondolkodásmódot, mint amit én tanultam. A beszélgetésrol természetesen még nem tettem le – a szerk.