Szerkesztőségünk amolyan vitaindítónak szánja Tumann Imre cikkét. Mert ő az ideális esetről ír, amikor a gyerek megtanul írni-olvasni stb. Az életben, a gyakorlatban inkább az a baj, hogy az autista gyerekek nem képesek (?), vagy nem hajlandók (?) az iskolai követelemények töredékének sem eleget tenni. Ezért aztán kiteszik őket az iskolából (erről is olvashatnak Iskolaköteles a gyerek c. írásunkban1). Szeretnénk, ha megírnák az iskolával kapcsolatos tapasztalataikat: jót, rosszat egyaránt.
Ilyenkor november közepén, december elején, már láthatók, tapasztalhatók és megfogalmazhatók a pozitívumok és a negatívumok.
Minden elsős kisgyermek, legyen akár ép vagy fogyatékos, először beilleszkedési nehézségeket él át. Van olyan kisgyermek, akinek ez csak 1-2 nap, van akinek pár hét, és olyan is akad, akinek éz a mai napig sem sikerült.
Mik ezek a beilleszkedési nehézségek?
- Nem sikerül a pedagógussal kialakítani a megfelelő kapcsolatot;
- nem sikerül az osztálytársakkal sem;
- fáradékony, nem tud folyamatosan, csak rövid ideig figyelni;
- mozgékonysága miatt “nem ül meg” a tanítási óra feléig sem;
- tanulási nehézségek: írás, olvasás vagy számolási zavarok, vagy mindhárom föltételezheto;
- esetleg látás- vagy hallászavar fordul elő.
A felsorolt negatív jelenségek feltárásával egyidőben, azok okait és a megoldás módját kell keresni, ami közös dolga a pedagógusnak és a szülőnek. (A korábbiakban is hangsúlyoztam a segítő szakemberek problémamegoldó támogatását, amire nemcsak az iskolakezdés előtt van szükség, hanem a továbbiakban is.2)
Az autista vagy autisztikus kisgyermekek esetében az eddig felsorolt negatívumok majdnem mindig megjelennek, vagy sokszor tapasztalhatók egyéb gondokkal együtt. Számolni kell azzal, hogy az iskolai beilleszkedés folyamata náluk sokkal hosszabb időt vesz igénybe. (Lehet akár egy tanév, sőt több is, ezért a következetességről és a türelemről nem lehet lemondani.)
Hogy mit lehet tanácsolni a szülőknek, kollégáknak a felsorolt zavarok kedvező befolyásolására?
Mindenekelőtt a nyugodt, kedves barátságos légkört állandóvá kell tenni az osztályban, a családban. Ki kell alakítani a “napi szokásokat”: átöltözés, wc-használat, kézmosás, azonos időben tízóraizás, mozgás, játék, zenehallgatás stb. Ezeknek mindig ugyanúgy kell történnie, ezek állandóságot, kiegyensúlyozottságot jelentenek, nyugalmat sugároznak a gyermeknek.
A felsoroltak lehetővé tételével egyidőben, a tanulási nehézségek leküzdését, a változatos és folyamatos gyakorlások alkalmazásával lehet elérni. Nem szabad rövid idő alatt “nagy mennyiségű” tananyag “tudását” megkövetelni. Vigyázni kell a terhelhetőség mértékére. Természetesen, ha társuló károsodás (értelmi, érzékszervi) is tapasztalható, azt figyelembe kell venni és az ilyen jellegű szakirányú segítséget meg kell adni.
A tapasztalható pozitívumok az első hónapokban:
- Szinte észrevétlenül (meg)tanul a gyermek írni, olvasni;
- gyorsan teljesíti iskolai gyakorló feladatait;
- mindenben “megelőzi” társait;
- “energiáival” “zavarja” az órát.
A “felnőtt környezet” számára imponál a dolog, mindenki el van ragadtatva a kiváló teljesítménytől. A valóságban e pozitívumok az osztály többségének haladását zavarják, a pedagógust próbára teszik. A tudás megszerzése e csemeték esetében gondtalannak látszik. Autista vagy autisztikus kisgyermekeink ilyen teljesítményei lenyűgözőek tudnak lenni. (Sajnos azonban a folyamatosan megszerzett tudást nem tudják megfelelően kamatoztatni életvezetési nehézségek miatt. És persze nem minden autista vagy autisztikus mutat fel ilyen gyors haladást.
Mit lehet tanácsolni a pozitívumok “helyes kezelésére”?
Külön családi és iskolai stratégiát kell “kidolgozni”; ennek tartalma: a képességekhez igazított feladatok egyéni adagolása (tananyag) több feladat teljesítése az osztálytársakénál, megfelelő terhelés, lekötés magatartásterápia, (tudjon “mit kezdeni” tudásával).
Tehát az első időszak iskolai tapasztalatainak “feltérképezése” után (szülő, pedagógus, segítők), valamennyi szereplő további hatékony együttműködése jelentheti a biztonságot a kisgyermek eredményes fejlődésében. Célszerű “a feltérképezést” félévente elvégezni.
Tumann Imre
Éltess Mátyás-díjas
gyógypedagógus
Jegyzetek:
1Iskolaköteles a gyerek
2Gondolatok az új tanév előtt