Az alternatív módszerek értékelése

A cikk a Rainman’s Home 2. Autismusforumán Therapie, Behandlung, Intervention (Terápia, kezelés, beavatkozás) alcímmel 2007. október 12-én Bécsben elhangzott előadás összefoglalása, melyet dr. Waldemar von Suchodoletz tartott. A cikk első részét a márciusi számban közöltük. (Lásd lent!) 

Az alternatív terápiákkal kapcsolatban dr. Waledemar Suchodoletz kifejtette: az értékeléskor elsősorban helyes kérdéseket kell feltenni. Az első és legfontosabb kérdés az, hogy mit értünk hatásosság, hatékonyság alatt? A módszerek javallati listái alapján, amelyeket honlapjaikról, prospektusokból, valamint workshopok tapasztalataiból állított össze, az alábbi képet kapjuk:

• Rendkívül széles az indikációs palettájuk, azaz javallataik a kezelendő problémákra. Ilyenek többek között az autizmus, mutizmus, tanulási- ill. figyelemzavarok, életviteli problémák stb.
• – Hangsúlyozzák a módszer tudományosságát.
• Új specifikus fogalmakat vezetnek be (NLP: Neuro-linguistic programming method, normalizálás, kalibrálás, refraiming stb.)
• A rendellenesség, betegség, zavar okainak kezelését ígérik.
• Egységes, mindenre kiterjedő hatásokról beszélnek.
• A gátak lebontását jósolják.
• Rövid idő alatt drámai javulást ígérnek.
• A terápia esetleges sikertelenségét csak kivételes esetnek tartják.

Mindenesetre figyelemre méltó az alternatív terápiák koncepciójában rejlő meggyőző erő. Az előző cikkben említett Tomatis terápiával kapcsolatban pl. az elégedettség 93%-os, amelyből a szülők aránya 80%. Hatékonysága ezzel együtt is kérdéses, hiszen a halláson kívül a többi érzékszervre nem hat. Tehát van egy bizonyos placebohatásuk. Nem kevés a média szerepe sem, amelyik előszeretettel ismertet sikersztorikat.

További fenntartások, kritikák, hibalehetőségek:

• Hiáyzik a hatékonyságuk tudományos bizonyítása (nincs kontrollcsoport ill. un. duplavak összehasonlító módszert nem alkalmaznak.)
• Racionális érvekkel szembeni ellenállás.
• Mellékhatásai: a gyermekek, szüleik, valamint a társadalom erőforrásainak felesleges felhasználása, irreális, hamis elvárások, sikertelenség esetén az öngyilkosság veszélye, alkalmazásuk miatt elmaradnak az esetleg valóban hatékony terápiás kezelések.
• A terapeuták érdekeltségének gyakori dominanciája (anyagiak, elismertség).

A hatékonyság operatív elemzése:
Egy idézet a terápiák hasznosságát illetően: “Hatásos terápiák nem feltétlen hasznosak, és hatástalan terápiák nem feltétlen haszontalanok.” (Abel & Windeler 1996.) Ennek tükrében vizsgálva az alternatív terápiák hasznosságát elmondható, hogy mindenképpen javítanak az érzelmi állapoton, az önértékelésen. Viszont hiányzik a spontán, a terápiától független vagy éppen más hagyományos módszer okozta változások szelektálása. Az alternatív terápiák magas elfogadottságával kapcsolatban feltételezhető, hogy a szolgáltatást felajánló részéről ez az ügyes marketingnek is köszönhető. Felhasználói oldalról ebben a közérthető magyarázatok iránti szükséglet, a fogyatékosság súlyának nyomasztó kényszere, a gyógyulási lehetőségben történő hit akarása, de az iskolai képzettség is szerepet játszik. Az alternatív módszerekkel kapcsolatos elégedettség okai egy, a krónikus betegek között történt felmérés szerint (Kahrs et al. 2000) a következőkben is megnyilvánulnak: támogatást kap a páciens, és úgy érzi, komolyan veszik, független a szakemberektől, szerves egészet alkot az eljárás (pl. a pszicho-szociális háttér figyelembe vétele). A felmérés érdekessége az a megállapítás, hogy a javulás elmaradása esetén is elégedettek a páciensek. Az alternatív terápiákra a legnyitottabbak a fiatalok, a magasan képzettek és a jó anyagi körülmények között élők.

A tudományos alapokon nyugvó terápiák:
A tudományos alapokon nyugvó terápiák koncepciójára jellemző az empirikus ellenőrzés követelményrendszere, a kontrollcsoportok ill. összehasonlításon alapuló kontroll-lehetőségek tanulmányozásával történő elemzések eredménye, a kézikönyvek és vezérelvek alapján történő szabványosítás és a minőségbiztosítás.
Fontos pl. gyógyszereknél, tápszereknél stb. a duplavak módszer alkalmazása (azaz a páciensek egy része pl. gyógyszerhatékonyság vizsgálatnál csak azonos küllemű placebót kap, vagyis sem a beteg, sem az orvos nem tudja, ki melyiket kapta), továbbá a randomizált, azaz a véletlen mintavétel szabályainak alkalmazása a népességet jól reprezentáló csoportok kialakításával végzett kontrollált vizsgálat. Feltétel még, hogy “drop-out” (kieső, lemorzsolódó) személyek szerepelnek-e az analízisben, és abban a csoportban elemezték-e őket, ahová a randomizáció¹ során kerültek.

Fontos még meghatározni egy terápia általános illetve össztársadalmi hasznát is. Fel kell mérni a módszer hatásosságát, a kezelési eljárás jelentősségét. Ez utóbbinál fontos a terápia által elért állapotjavulás módja, mértéke és a javulást mutató személyek száma. Nem elhanyagolható a gyermekek, szülők, terapeuták, sőt a társadalom szubjektív értékelésének figyelembevétele sem.

Jegyzetek: 
¹ Lásd: Evidence-Based Medicine:
(irja be a Google – Magyar oldalak – keresőbe a randomizáció szót, mert a hivatkozott oldal ugyan már nem működik, de Dr. Dinya Elek tanulmánya így megtalálható)http://www.xenia.sote.hu/evidence_2005. ptt.

További oldalak:
http://tudor.szote.u-szeged.hu/webtext/oktat/pdfs/tpmi02.pdf
http://en.wikipedia.org/wiki/Evidence-based_medicine