Kedves Éva!
Mindig élvezettel olvasom rovatodat, amelyben csodálatos üzeneteket küldenek nekünk autista gyermekek a támogatott kommunikáció segítségével.
Nemrégiben abba a szerencsés helyzetbe kerültem, hogy Moldova Ágnes, ismert rendező, újságíró, megkeresett és riportot készített velem mint autista szülővel, lányomról,Nóráról. A nagyon korrekt módon megírt cikk az egy éve kiadásra került új oktatási, egészség- és életmódmagazin, a Mentor 1999. decemberi számában jelent meg (bár Moldova Ágnes utolsó mondatait a főszerkesztő győzelmi jelentéssé alakította, ui. neki érthetetlen volt az, hogy egy autista gyermekből felnőtt autista lesz. De erről majd máskor, máshol.) A cikk címe: Esőemberek.
Végigolvasva az írást és újraélve az iskolás éveket, eszembe jutott egy akkor aprónak tűnő, ott csupán mintegy spirituális magyarázattal szolgáló dolog, melynek megértését az FC kiterjesztésében és igazi értelmezésében látom most visszaigazolódni. Lányomat hosszú harcok árán (dr. Gerő Zsuzsa áldozatos segítségével) sikerült integrálni egy normál általános iskolába, ahol szerencsénkre egy nagyszerű pedagógus, Éva néni osztályába került. Még nagyobb szerencsénk volt, hogy az iskola, éppen megnyerve egy önkormányzati pályázatot, iskolaotthonos rendszerben kezdett el tanítani. Ez azt jelentette, hogy amit a gyereknek délelőtt tanítottak, és feladatul adtak, azt ugyanazok a tanítók délután meg is tanították, méghozzá külön csoportokra bontva a gyerekeket, képességeik szerint. Lányom így a feladatok megoldásában közvetlen segítséget kapott, és a külön korrepetálásokon “szárnyakat”. Éva néni igen boldog volt, és csak akkor lepődött meg, amikor dolgozatírásra került a sor, és tanítványa teljesítménye az óra alatti teszt szerint a nullával volt egyenlő. Nem akart hinni a szemének, mikor az üres papírt nézte, amin csupán lányom neve és a megoldatlan feladat állt. Itt valami nem működik, gondolta, hiszen biztos volt benne, mert hát ő csepegtette a tudást a kislány fejébe. A következő tesztnél, csupán kíváncsiságból Nórának az előző dolgozat kérdéseit ismételte meg, és hogy lássa, mi történik, Nóra padja mellé állt. Ez a közelség mintegy varázsütésre megindította lányom kezét, és vidáman oldotta meg a kérdéseket – hiszen tudta őket, csak…
Ez a módszer rendszeressé vált a dolgozatírások alatt, s a tanító néni ezzel a használati utasítással adta át felső tagozatos kollégáinak tanítványát. Persze a tanárok – kihangsúlyozván, hogy ez már felső tagozat – nem voltak hajlandók átvenni a tapasztalatot. Nem is ment az órák alatti tesztek megoldása. Hónapokig győzködtemJulika nénit, meg Kati nénit, meg X bácsit és Y nénit, hogy csak egyszer, csak egyetlenegyszer próbálják meg! Mígnem Julika néni, a matektanárnő hitetlenkedve ugyan, de mégis kipróbálta. Működött!! Julika néni olyan boldog volt, mintha az ő érdeme lett volna az alig elégséges (de mégsem “karó”) érdemjegy. Az ő érdeme volt! Legyőzte előítéleteit!
És minden pedagógus érdeme, aki elhiszi, bízik abban, hogy van kisugárzása, és puszta jelenlétével is biztonságot adhat egy autistának, aki úgy szeretne megfelelni az elvárásoknak, csak minduntalan megerősítést vár, hogy valóban helyes-e, amit leír, megold, mond stb. Hogy törődjenek vele, értsék meg, mert szorong, fél, hogy téved, és jaj, akkor mi lesz!?
SZERETET + FC KITERJESZTVE = Igazi támogatás!
Sok szeretettel és várva további beszámolóidat a sikerekről üdvözöl:
Kedves Alajos!
Nagyon elgondolkodtató a leveled, azt hiszem, többé-kevésbé mindannyian átéltük a gyerekeinkkel, főleg kisebb korukban, hogy ha például tanuláskor mellettük vagyunk, koncentráltabbak, jobb hatásfokkal dolgoznak. Talán az autista gyerekeknél, akik sok szempontból amúgy is érzékenyebbek társaiknál, ez a jelenség jobban érezhető.Ugyanakkor számtalan kérdés vetődik föl bennem:
l.) Miért van szüksége támogatottan kommunikáló autista kisfiamnak, Petinek, a lelki támogatás mellett a fizikai megtámasztásra is? Hiszen erős, jó mozgású gyerek, mégis igényli az erős kézfogást.
2.) Miért van ilyen óriási különbség a teljesítményei között, ha megtámasztással, illetve anélkül dolgozik?
3.) Bekövetkezhet-e – analóg módon a normál gyerekek anyjuktól való fizikai elszakadásával – Peti kommunikációjának önállósodása? Hiszen így, az ő szavaival élve, csak rajtam keresztül képes kommunikálni a külvilággal.
Hogy egy kicsit közelebb juthassak a válaszhoz, odaadtam Petinek a leveledet, válaszoljon ő is. Szemmel láthatóan elszomorodott, ahogy elkezdte olvasni.
– Mi a baj, Peti?
– KÉNYTELEN ÚJSÁGÍRÓNAK KÁROS LÉLEKKEL, MÉRGES SZAVAKKAL KIÉLESÍTETT AUTIZMUST ÉRTÉSÉRE ADNI– Neked mi a véleményed? Van kiút az autizmusból?
– IGEN. AJTÓT KELL NYITNI AZ ÉLETNEK ÉS ENGEDNI BÉKESSÉGET ÉS BIZALMAT A TESTÜNKBE– Miről szól ez a levél neked?
– NÓRI KÉPES TANÁROK MELLETT KIBOCSÁTOTT SZERETET SEGÍTSÉGÉVEL SOKKAL JOBB DOLGOZATOT ÍRNI. MÉGSEM ÁLLNAK MELLÉ A TANÁROK– Szerinted a tanárok odaállása támogatás?
– IGEN. PÉTERNEK IS KÉNYELMES, EREDMÉNYES KILÉTET AD A TÉNYLEGES KÖZELSÉG MERT KÁROS SZORONGÁSOKAT ELRIASZTJA ÉS FÉLELMEK CSÖKKENNEK– Nóri izgult a dolgozattól. De neked nincs félnivalód, amikor például egy sor O-t kell leírnod. Mégis sokkal szebben sikerül, ha valaki melléd áll.
– RENDEZETLENSÉG TEKEREG A LELKEMBEN ÉS ÁRTÓ ÉRZÉSEK ÉKTELENÍTIK A KÉPESSÉGEIMET– Az évek során csökkentek ezek az ártó érzések?
– DÉZSÁNYI, LÉTEMET MÉRGESÍTő ÉRZÉS NEM TUD ELMÚLNI MERT LÁTOK FÁJÓ, GONOSZ, BÉKÉMET FELDÚLÓ, ROSSZ KÉPET FINOM KINCSEK HELYETT EMBERTÁRSAIM KÖZÖTT– Az arckifejezésükre gondolsz?
– NEM, HANEM KEMÉNY KÉTÁGÚ ÉRZÉSEIKRE
– És ha melletted állnak a tanáraid, ezek a szorongások elmúlnak?
A RÁM DERÍTETT, LÉTEMET KELLEMESSÉ TEVŐ KÖZELSÉG AZ IRTÓ SÉRTÉSEKET ELNYOMJA ÉS CSEND LESZ BENNEM. ÁTÉRZEM ISKOLÁS KÍVÁNALMAKAT ÉS KETTŐSZÖR TÖBB TUDÁSOM LESZ.– Fontos az, hogy ki áll melletted?
– NEM.– Mi a fontos?
– NYUGALMAT TUDJON ADNI. IDEGES BÉKÉTLENSÉGET NEM TUDOM ÁTÉREZNI.
– Hogy érzed? Neked segítenek a tanáraid?
– RETTENETESEN, VÉGTELENÜL SOKAT, MERT INDÍTANAK FELÉM SEGÍTŐ SZERETETET.
Eddig tartott beszélgetésünk, és azt hiszem, kár is lenne bármit hozzáfűznöm. Petinek ugyanaz a véleménye a támogatás lényegéről, mint neked. A fontos a szeretetteljes melléállás.*
Szeretettel: Éva és Peti
*E-mail válasz Évának és Petinek: Szeretet + FC Kiterjeszteve = Igazi támogatás!