Liling Tamás a Nonprofit Médiaközpont Alapítvány (NMA) vezetője hisz abban, hogy a fogyatékos emberek nézőpontja a világról valami olyan pluszt ad, amivel valamennyien gazdagabbak leszünk, és többet tudunk meg magunkról és a fogyatékos emberek világáról.
A Nézőpont Váltás annak a programnak a neve, amelyet az NMA először 1998-ban indított. A cím egy tanfolyamot jelez, amelynek ideje alatt a fogyatékos fiatalok megtanulják a tévé- és videofilm készítésével kapcsolatos ismereteket. Kamerával bánni, nyersanyagot vágni, hírt készíteni, szerkeszteni stb. Ezt a kurzust évente vagy kétévente megismételte az alapítvány, attól függően, hogy nyert-e pénzt erre vagy sem. Mert a filmkészítés drága dolog.
A több hónapos tanfolyamot Hang- és Filmszemle zárja, ahová nemcsak a szülők és a rokonok és média emberei jönnek el, hanem bárki érdeklődő. A 2005-ös szemle közönségdíjasa Vadas László volt, akinek ötperces filmetűdje a 2005-ös Autizmus Napján is nagy sikert aratott. A legutolsó tanfolyam 2006-ban indult húsz hallgatóval. Hogy mire jutottak, azt 2007 áprilisában mutatták meg a legújabb filmszemlén.
Két szempontból is öröm volt elmenni erre az újságírónak: egyrészt láthattam a Motiváció Alapítvány új székelyét, ahol a szemlét tartották. Ez egyúttal avatója is volt az új, teljesen akadálymentes helynek, másrészt nyolc tehetséges ember munkáját láthattam (ennyien indultak a szemlén). A kurzuson Vadas Laci ismét részt vett, de már segítőként. Azoknak az autista fiataloknak is segített, akik talán tőle kaptak kedvet a filmcsináláshoz: Jambricska Annának, aki “Annuska hétköznapjai” címmel forgatott filmet a mindennapi szorongásokról, azok feloldásáról. Lukácsy Zsófiának, aki “Az utazás” című filmben a barátjával megtett közös útról tudósított. Sonkoly Áginak, aki visszament gyerekkora színhelyére, Békéscsabára. Filmjének címe: “Üdvözlet Békéscsabáról”.
A közönségdíjat most is kiosztották, én a vak Jánosi Veronika “Vakarcsok” című filmjére szavaztam, de a többség Dubniczky Csilla (hallássérült) “Nagy utazás” című etűdjére szavazott. Nem volt épp igazságos összehasonlítani az ő munkáját a többiekével, hiszen ő már tanulta az újságírást, kommunikáció szakon végzett az egri főiskolán, és újságíróként (is) dolgozott.
A szemle második részében a régebben végzett hallgatók új filmjeit néztük meg, köztük Vadas Laciét. A magányról szóló kétrészes film (“Tavaszi magány I. – Az égig érő torony” és “Tavaszi magány II. – A magányos Gellért-hegy”) tetszett a közönségnek, a reakciók alapján “fogták” Laci magánnyal kapcsolatos humorát, a megoldásról nem is beszélve (szerelem). Laci annyira komolyan vette a filmezést, hogy beiratkozott valamelyik vidéki főiskolára, ahol a kameramanságot (operatőr) tanulja. Ezen kívül Vincze Attiláné, Gőz Sándor és Kőszegi Tamás filmjeit láthattuk. Befejezésként pedig “Retro” címmel sok-sok végzett növendék legjobbjaiból kaptunk ízelítőt.
A szünetben volt alkalmam néhány szót váltani Liling Tamással, a kurzus vezetőjével. Jó hírt hallottam tőle: a régebben végzettek közül nem egynek már van állása. És ezt az állást a Nonprofit Média Alapítványnál elvégzett filmes tanfolyamnak köszönhetik.
(Vadas László új filmje megnézhető az alapítvány honlapján:www.nonprofitmedia.hu)
F. Á