Az S. O. S. Alapítványnál történtekről a szülőknek, az érintetteknek is van véleményük. Az alábbi levelet kaptam, január közepe táján, amelyet név nélkül közlök (az írás címét sem én adtam). Bár az Esőemberben ez nem megszokott dolog, mégis kivételt tettem. Én tudom, hogy ki a levél írója, és megértettem az indokait, hogy miért nem szeretné írását a nevével is vállalni.
Az ember terveket szövő lény. Úgy irányítja az életét, hogy valamilyen előreláthatóság legyen benne. Ez egy kis biztonsággal tölti el. Hisz’ az ember a bizonytalanságot tűri a legrosszabbul.
Annak az embernek, aki autista gyermeket nevel, különösen így kell élnie, hiszen az ő állapota is megkívánja, hogy beláthatóság, állandóság, biztonság legyen körülötte, a jövőjét biztosítani kell, mielőtt a szülő elmegy. Nem beszélve arról, hogy az ilyen embernek nyugodtnak kell lennie ahhoz, hogy gyermeke felé is nyugalommal tudjon fordulni. Mert az autista gyermek a legkisebb feszültséget is veszi kifinomult adóvevőjével, és nagymértékben hat a viselkedésére.
Az embert nyugalom szállja meg, ha elképzelései, tervei összecsengenek egy másik ember által felvázolt tervekkel. Az ember örül, hogy társra talál tervei kivitelezéséhez, főleg, ha az a társ: sorstárs. Tehát nem kívülállóként álmodozik, okoskodik.
Ám a csalódás annál nagyobb, ha rá kell jönnie az embernek, hogy csak hitegették, meséltek nekik, a tervek csak az elképzelés szintjén állnak. A szöveg, azaz a beszéd felszíne alatt semmi sincs: a kis részletekből összerakott jövőkép egyszer csak széthullik. Darabjai összekeverednek, a sárban elszíneződnek, és amikor vissza akarjuk rakni eredeti helyükre, egy teljesen más színezetű és egy teljesen mást ábrázoló kép jelenik meg.
Az ember nem érti, hogy talán ő hülyült meg, vagy a világ fordult fel, vagy talán eddig álmodott és most ébred? Mi történt? Miért?
Az autista gyermeket nevelő emberbe már annyiszor, annyi helyen belerúgtak, de hogy még a sorstársától is ezt kapja? Anyagi és lelki trauma.
Igaz, egy földrengés után is újra lehet építkezni, de a földrengés tényét nem lehet meg nem történtté tenni.