Befejező részéhez érkeztünk dr. Bánffy Eszter előadása közlésének, amelynek címe: Autista, valamint pszichotikus és érzékszervi zavarokban szenvedő gyermekek kezelésében alkalmazott komplex érzékelés-észlelésfejlesztő terápia Bánffy-módszerrel. Az Ausztriában élő professzorasszony egyesületünk felkérésére jött Budapestre, és ismertette módszerét az egyesület tagjaival. Az írásos változatot az ő szíves hozzájárulásával közöljük.
Az a tény, hogy az észlelés/érzékelés komplex és rendkívül komplikált folyamat és fejlesztése észlelési/érzékelési hiányosságok illetve fogyatékosságok esetén, az agykutatás beható tanulmányozását követeli meg, nemcsak egy mindinkább pontos tudás elsajátítását tette lehetővé számunkra az agyban lejátszódó folyamatokról, hanem újabb összefüggések felismerését is magával hozta Klienseink némely cselekedetét új nézőpontból kiindulva értettük meg. Így világossá vált számunkra, hogy a külvilág információi az agyban különböző utakat kell, hogy bejárjanak, egymással összehasonlításra kell, hogy kerüljenek, és csak a legmagasabb szinten kerülnek összefoglalásra és új kritériumok szerinti feldolgozasra. Ha motivációról, ösztönről, és emocionális cselekvésről, vagy szociális kontextusról és szociális kompetenciáról van szó, akkor a begyakorlás nem elégséges. Az agyban történő funkciófeldolgozás komplexitása, és valamennyi agyterület, a primer, szekunder és tertier (harmadlagos – a forditó) kéreg-felületek szoros összjátéka alapján egy terápia – amennyiben eredményt akar elérni – figyelembe kell, hogy vegye ezeket a komplex osszefüggéseket. Ennek a körülménynek próbáltunk megfelelni.
Világossá vált számunkra, hogy némely sztereotip, ősi, környezetfeldolgozó minta, melyek alig elsajátíthatók, visszafejlődnek. Ezek mindig akkor jelentkeznek ismét, ha bizonyos ingerhelyzetek lépnek fel. Bár sztereotip, de mégis komplex cselekvések. Klienseink pánik- vagy menekülési reakciói részben ilyen ősi programok, amelyek csak új cselekvési minták felismerése és elsajátítása által győzhetők le. Alapjában véve a túlélést szolgálják, és az egyént olyan helyzetekben védik, melyekkel ő maga nem képes megbirkózni. ősi programokat el lehet bár fojtani, de törölni nem. Ezen a területen figyelembe kellett vennünk a rögződéseket. Komplex észlelési/érzékelési terveket alakítottunk ki, melyek lehetővé tették, hogy a külső információkat a feldolgozási folyamatba felvegyék, és hogy a régit elfedjék.
A fejlődést befolyásoló eltérések
A legtöbb gyermek nem rendelkezett megfelelő áttekintéssel teste viselkedéséről, azaz teste tudatos és tudat alatti észlelése/érzékelése, térben és időben, hiányos volt. Az intenzív testterápia javított ezen, és megfelelő térérzékelést tett lehetővé.
Néhány esetben a fejlődési elmaradást a test és az érzékszervek hiányos lateralizáltságára (az oldal helyes kiegyensúlyozottságára – a ford.) volt visszavezethető. Ha ezt sikerült kijavítani, akkor a fejlődési elmaradást is sikerült behozni. A hiányos lateralizáltság a tanulásban mértéktelen lassúsághoz, a mindennapokban a tájékozódási képesség elvesztéséhez, és az iskolában motiválatlansághoz vezet. Ennek korrigálása – mint fentebb említettük javítja az iskolai teljesítményt és a kommunikációt.
Ritka esetben az agy csökkent szinkronizáló képessége is előfordul. Ez azt jelenti, hogy az ingerek, amelyek egy meghatározott fogalomhoz tartoznak, nem egyidejűleg kerülnek az agyba feldolgozásra, hanem időben eltólva.
Észlelési/érzékelési tréninggel ezt is korrigálni kell. Nem egy esetben ez sikerül.
Az érzékek összezavarodása
Ha a kliensek hangokat látnak, színeket hallanak, vagy szagokat tapintanak, szinesztéziáról beszélünk. Ez az érzékek összezavarodást jelenti (azaz valamely ingernek nem csak a neki megfelelő érzékszerv általi érzékelését, közvetítését – a ford.). Némely ember esetében ez többlet és nem zavaró. Mások persze szenvednek attól, hogy nem képesek megfelelően kibontakozni. Ez a zavar befolyásolja az észlelést/érzékelést. Az autista gyermekeknél gyakran előforduló túlérzékenység egy bizonyos érzékelésre vonatkoztatva, legyen az vizuális, akusztikus, taktilis (tapintási) vagy más érzékelési mód, szintén fejlődési zavarhoz vezet. Itt egy intenzív észlelés/érzékelési terápián keresztül az érintett érzékelés integrációját kell végrehajtani, hogy a zavart megszüntessük.
Az akusztikus észlelésszisztéma eltérései részben jól javíthatók. Itt a Tomatis1 féle audiopszichofonológia és Bérard2 audiopedagógiája a megfelelő módszer.
Ha koragyermekkori megbetegedés következtében az agyhártya sérült, és ez számos területen a további fejlődést akadályozza, a Cranio-szakrális3 terápia a pszichomotorikus kezelés kombinációjával jó eredményt mutat. Megszüntetheti – igaz, csak ritkán – az autisztikus tüneteket, és a fejlődésben előrelépést tesz lehetővé.
Autisztikus vonásokkal rendelkező gyermekek, akiknek a kömyezetükkel folytatott kommunikációja számunkra meglehetősen felfoghatatlan, képesek teljesen vagy részben megtanulni, hogyan teremtsenek kapcsolatot a világgal és észlelésüket/érzékelésüket kiképzik arra, hogy saját világukat szerencsésebb módon alakítsák. Ily módon élvezhetik azokat a javakat, amelyeket mi élvezünk. Az intenzív észlelési /érzékelési terápia lehetővé teszi számukra a társadalomba történő szükséges integrációt és életminőségük javítását.
(Lásd még a jegyzeteket)
Kocsis Alajos
fordítása
A cikksorozat előző része: itt letölthető )
A sorozat első része: itt letölthető )
Jegyzetek:
1Lásd még: Alternatív terápiák…
2Lásd: Berard AIT terápia illetve: Hallásterápia, eredményekkel
3Cranio-szakrális azaz Craniosacrale osteophatie
A gyógymód gyengéd és mélyreható manuális műveletet jelent a gerincoszlopon, koponyacsontokon stb., melyek a kezelés által kiegyensúlyozódnak. A koponya számos, egyenkénti csontból áll, amelyek egymástól függetlenül bizonyos ritmikus mozgást végeznek. Zavar esetén az agyban, a vérkeringésben és a hormonháztartásban változás áll be. Az agyat és a gerincvelőt körülvevő folyadék ui. szabályos ritmus szerint kering, percenként 6-12-szer megváltoztatva a koponya térfogatát. Rendellenes keringés panaszokat okoz. Az USA-ban az osteophat-diploma a dr.med. (orvos-doktori) diplomának felel meg. A képzés hat év alatt 1500 órát foglal magában, előfeltétele a már megszerzett orvosi vagy pszichoterapeutai képzettség. A módszer kialakítója John E. Upledger (az 1970-es években), ő adta ki 1983-ban az Osteopathen-bibliát. Alkalmazására eddig szülési rendellenesség esetén újszülötteknél, alvászavarok elmulasztására, fiataloknál diszlexia kezelésére, felnőtteknél reumatikus és idegi megbetegedéseknél, orr-fül-gégészetben, gyomor és hasi panaszoknál került sor. Újabban kezelnek autisztikus tünetekkel rendelkező személyeket is.
(Az AUTISTENHILFE című osztrák folyóirat 1997. szeptemberi száma alapján. A fordító.)
Lásd még: Mire jó a craniosacral?