Autista, valamint pszichotikus és érzékszervi zavarokban szenvedo gyermekek kezelésében alkalmazott komplex érzékelés- észlelésfejleszto terápia Bánffy-módszerrel – ez volt dr. Bánffy Eszter, Ausztriában élo professzor-asszony eloadásának címe. Egyesületünk meghívás 
Mentára, 1999. április 24-én, a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Foiskola Dísztermében hallgathattuk ot. Az alábbiakban ennek az eloadásnak írott anyagát kezdjük közölni, dr. Bánffy szíves hozzájárulásával.
Az autizmus és az észlelési zavarok területén folytatott kutatások az utóbbi 20 évben nagy eredményeket értek el. Így az a szó, hogy autizmus egészen korszeruvé vált. Majdhogynem valamennyi pszichés vagy értelmi károsodás esetében használják, és lassanként már alig differenciálják. Megkíséreljük az autizmus témáját két szempontból vizsgálni: az érintettek oldaláról valamint a mi szempontunkból.
Ez az érintettek oldaláról azt jelenti, hogy az érintettek nem vagy csak részben érzik magukat általunk megértettnek, mert érzékelésük/észlelésük a világról gyakran más, de legalábbis a mi érzékelésünktol/észlelésünktol különbözo. A mi szemszögünkbol nézve az autisztikus jegyekkel élo embereket, akiknek kommunikációja nem minden metszetében felel meg a mi elvárásainknak, nehezen vagy alig tudjuk megérteni és értelmezni. Mi saját beleérzo képességünkre és képzelotehetségünkre vagyunk utalva. Terápiás munkánk arra összpontosul, hogy a két elobbiekben említett világot, amelyek részben vagy akár teljes egészében különbözoek, közelebb hozzuk egymáshoz, s arra hogy az érintettek életminoségét a számukra idegen környezetben javítsuk.
Az alábbi fejtegetések az érintettekkel töltött utóbbi húsz év tapasztalataira vonatkoznak és azokra a terápiákra, melyeket tíz éve alkalmazunk rehabilitációs intézetünkben. Inkább gyakorlatias szempontokra összpontosítunk és csak egész röviden érintjük az autizmus történeti kialakulását.
Az autizmus történelmi háttere
A fejlodéslélektan, a hatvanas évek vége óta, különös jelentoséget kapott a diagnosztikai eljárásban a gyermekek viselkedésénél. A viselkedések összehasonlítása azonos korú beteg és egészséges gyermekek esetében lehetové tette, hogy különbözo viselkedési formák egyértelmu besorolást kapjanak, s egyúttal megfelelobb, segíto rendszabályokat alkalmazzunk. Csak a nyolcvanas években vált lehetové a változások minoségi szempontjainak és az autisztikus gyermekek fejlodési sajátosságainak meghatározása és rendszerezése. Nem a késlekedés vagy a normális lefolyás jellemzi az autizmust, hanem az a folyamat, amely a kezdettol fogva fennálló vagy a korai gyermekkor óta beállt fejlodés változását befolyásolja.
Az autisztikus magatartásformákat mélyreható fejlodési rendellenességként határozzuk meg. Három terület különös módon érintett: az emberi kapcsolatok, a kommunikáció, valamint a tevékenységek és érdeklodési területek. Az elso két terület minoségileg sérült, a harmadikra a sztereotip cselekvések jellemzok. Az “infantilis ill. koragyermekkori autizmus” fogalmát 1943-ban Kanner határozta meg. Késobb Asperger az autisztikus viselkedés egy másik formáját írta le, melynél az emberi kapcsolatok területe sérült, de sem szukebb értelemben vett fejlodési lemaradás, sem pedig a beszédkészség vagy kognitív képességek visszamaradása nem figyelheto meg. A fejlodési zavar már a harmadik életévben fellép, és tízezerbol mintegy 4-7 gyermeket érint.
Részünkrol a mélyreható fejlodési zavar meghatározását tartjuk megfelelonek.
Autisztikus magatartás a mi szemszögunkbol
Tapasztalataink szerint autisztikus magatartású gyermekeink néhány kevés kivétellel fejlodésükben késleltetettek vagy visszamaradottak voltak. Valamennyien az emberközi kapcsolatokban és verbális valamint nonverbális kommunikációjukban rendhagyó magatartást mutattak. Valamennyi esetben érzékelési/észlelési hiányosság, vagy zavar mutatkozott. Valamennyi gyermeknél szervi elváltozásokat – agyi károsodásokat, anyagcserezavarokat, fragilis-X szimptómát, érzékszervi károsodásokat, szulés elotti illetve utáni oxigénhiány okozta károsodásokat, étkezési zavarokat, különbözo allergiás zavarokat, funkciózavarokat, epilepsziát, génanomáliát, Down-kórt, túlzott kötodést bizonyos, szenzibilis fázisokban fellépo eseményekhez és sok mást is – találtunk. Ezen felismerések alapján a különféle autisztikus magatartásformákat úgy tekintettük, mint egy-egy túlélési stratégiát, hogy a valós világgal, amelyben egy érintettnek el kell igazodnia, boldoguljon. Az érintett magatartása, viselkedése mindig arra irányuló igyekezet, hogy a valósággal megküzdjön. Fenyegeto, félelmet kelto helyzetekre, eseményekre, történésekre az érintettek bizarr, elutasító vagy sztereotip magatartással válaszolnak.
Ott, ahol a kisgyermek fejlodésében dönto esemény torténik, amelyet bármilyen okból is, de nem tud feldolgozni, a fejlodés rövid idore megáll, és a kliensek egy bizonyos fajtájú pótcselekvést fejlesztenek ki, ti. az autisztikus magatartást. Ez a magatartás helyettesíti tulajdonképpen a komplex, kreatív, céltudatos cselekvést. Ettol kezdve a fejlodés eltéro irányt vesz fel. Az észlelés, érzékelés mindinkább torzul, a valóság mind fenyegetobbé válik. (Kovetkezo számunkban folytatjuk.)