Az Autizmus a Családban Debrecen Egyesület idén szervezett először AOSZ Tartalmas Pihenés tábort. A tábort július 29. és augusztus 2. között tartották Dunaújvárosban. Olvassátok el élménybeszámolójukat:
„Az 5 napos pihenést nem csak az autista gyermekekre és felnőttekre gondolva terveztük meg, hanem a szülőkre is gondoltunk.
A táborba vonattal érkeztünk, ami mindenkinek nagy élmény volt. Azoknak az autista fiataloknak, akik ritkán utaznak tömegközlekedéssel, különösen nagy öröm volt a csoporttal az utazás.
A Szalki Sziget Kemping kellemes zöldövezetben található, nyugodt és biztonságos környezetben. 4 apartmanházban és egy 5 személyes sátorban rendezkedtünk be a tábor idejére. A sátor felállításakor mindenki szorgoskodott. A kisebbek a tereprendezésben, a gallyak összegyűjtésében, a nagyobbak pedig a sátorállításában segítettek. Nagyon élvezték a közös munkát, és örömmel látták, amikor elkészült a nagy sátor.
Az első napon a strandolás volt a legkedveltebb program, mindenki nagyon élvezte. Néhányan még nem voltak élő vízben, de kisebb hezitálás után ők is önfeledten játszottak, pancsoltak a többiekkel.
A második napon a kulturális, irodalmi és egyben történelmi programé volt a főszerep. Volán járattal Kiskörösre érkeztünk, ahol a Petőfi Sándor Szülőháza és Emlékmúzeumot látogattuk meg. Petőfi Sándor életéről, irodalmi alkotásairól hallgattunk meg előadást tárlatvezetőnktől, melyet a gyerekek (is) érdeklődő figyelemmel követtek végig. Ezt követően mindenki ivott az Élet vízéből és csoportképek készültek a szülőház előtti téren. A megfiatalodás reményében sokan kulacsba is töltöttek maguknak és útközben is azt itták. Az egyik anyuka örömmel osztotta meg velünk boldogságát, hogy kisfia itt ivott először vizet. Elmondta, hogy gyermeke mindig csak teát iszik a kulacsából, vízről hallani sem akart eddig.
Kreatív foglakozás idején a barátságról beszélgettünk. A gyerekek elmesélték, hogy mit gondolnak a barátságról. Az egyik kislány, mondatai mindenkit meghatottak: neki itt lett barátja, mert ő megsimogatta a haját, és azóta sokat beszélgetnek. Eközben az apró ujjak fürgén fűzték a gyöngyöket; karláncok, nyakláncok készültek az önkéntes segítők támogatásával. Az átadással várni kellett pár napot, arra a táborzáráskor került sor, mint emlékajándékok lettek átadva.
A bográcsozás is nagy élmény volt, míg a vacsora készült pánsípon előadást hallgattunk Vajda Dániel önkéntes segítőnktől. Talán a hangulat tette, vagy a környezet, meglepetésünkre az egyik autista fiatal még repetázott is a paprikáskrumpliból, pedig soha nem evett bográcsban főtt ételt.
Késő estig zenét hallgattunk, énekeltünk, megcsodáltuk a csillagos égboltot és jókat beszélgettünk, ami a szülőknek nagyon jól esett, hisz kevés idejük van gyermekeik mellett barátokkal megosztani érzéseiket.
Csütörtökön ismét vonatoztunk. Székesfehérváron a Koronázó Bazilika Romkertje – Nemzeti Emlékhelyet, valamint a SOLIUM REGNI – Az ország trónusa Nemzeti Emlékhely Látogatóközpontot látogattuk meg. Mindenkit lenyűgözött a kiállításon bemutatott több évszázados történelmi gyűjtemény és feltárt emlékek összessége. Kicsit sétáltunk a belvárosban, majd hűsítő fagyizással tettük még inkább emlékezetessé ezt a szép napot. A város kedvelt Kati nénijének orrát is megsimogattuk, mert a szerencse mindig jól jön.
Az Esőemberek Szüleinek Dunaújvárosi Egyesületének képviselői meglátogattak bennünket a tábor ideje alatt, akikkel évek óta jó kapcsolatot ápol egyesületünk. Együtt ünnepeltük meg három táborozónak a születésnapját, amely nagy meglepetés volt számukra.
Az utolsó napon átadtuk egymásnak az emlékajándékokat és emlékalbum is készült az élményekről.
Több autista gyerek és fiatal számára ez volt az első táborélmény. Az első napon még nem ismerték egymást, de az önkéntes segítők támogatása, a szülők biztonságot adó jelenléte, a jól megválasztott, nyugodt környezet nagyban hozzájárult, hogy hamar feloldódtak. Nyitottak egymás felé, és a programokon is örömmel vettek részt. Barátságosak és elfogadók voltak, amelyhez hozzájárult a megértő támogatás, a figyelem. A tábor minden résztvevő számára nagyon hasznos volt. A megszokott környezettől való eltávolodás hozzájárult az önállóság növeléséhez, és a közlekedés, valamint a társas viselkedés szabályainak elsajátításához is.
A szülők tudtak pihenni, lazulni és kibeszélhették magukból gondjaikat, küzdelmeiket, hiszen itt értő meghallgatást kaptak. Arról is meggyőződhettek, hogy megfelelő támogatással közösségben is jól érzik magukat a gyermekeik. Családdá alakult a közösség, továbbra is tartjuk a kapcsolatot egymással. Bízunk abban, hogy jövőre újra lesz AOSZ Tartalmas Pihenés tábor, ahol újra találkozhatunk.”