Zajlanak az AOSZ 2019. évi Tartalmas Pihenés Pályázatán támogatott szervezetek nyári táborai, amelyek segítségével autizmussal élő gyermekek és felnőttek nyaralhatnak autizmusbarát környezetben. Az idei évben az AOSZ Elnöksége megemelt keretösszeggel hirdette meg a pályázatot, összesen 1.700.000 Ft-nyi támogatásra pályázhattak a szervezetek.
Az alábbiakban olvasható az Autispektrum Egyesület nyári táboráról szóló élménybeszámoló, amelynek programjairól fényképek az Egyesület Facebook-oldalán érhetőek el.
“Ez volt 6 éves kisfiam első tábora.
Szuper ötletnek tartom, hogy a szülők is részt vehettek a táborban. Ott voltunk, közel a gyermekeinkhez, mégis külön. Hétfőn egész nap velünk volt Farkas Gyöngyi a budapesti Symbo Alapítványtól. Neki lehetett kérdéseket feltenni, ami nagyon hasznos volt. Nem csak a kérdező számára, de a többi szülőnek is, hiszen hasonló jellégű kérdések merülnek fel bennünk gyermekeinkkel kapcsolatban. A hét többi napján is hasznosan töltöttük az időt. Sokat beszélgettünk, új információkat, módszereket kaptunk egymástól.
Úgy készültem, ez a tábor a gyerekről szól majd, őt fejlesztik, és ez így is volt, de nem gondoltam, hogy az én aktív kikapcsolódásommal is hozzájárulok majd ehhez. Feltöltődtem, több türelmem van a gyerekeimhez, gazdagodtam egy-két módszerrel, amit majd ki is szeretnék próbálni…
Furcsa lehet, hogy a saját élményeimmel kezdtem, de a gyermekkel nem sokat találkoztam. Mintha két külön táborban lettünk volna. Ez így volt jó, mert mindketten el tudtunk merülni a saját feladatainkban. Időnként összefutottunk az udvaron, mikor szünet volt. Mindig mosolyogva szaladgált társaival. Szemmel láthatóan jól érezte magát.
Napi 5 fejlesztő foglalkozáson vehettek részt. Ez a gyermek fejlődése mellett arra is jó volt, hogy a szülők képet kaptak a szakemberektől arról, hogy melyik foglalkozáson hogy “működtek” gyermekeik. Szülőként láthattuk -a nyílt foglalkozáson- , hogy melyik foglalkozás tetszett a legjobban gyermekeinknek. Ezekkel az információkkal könnyebb eldöntenünk, hogy merre tovább a fejlesztés terén.
KÖSZÖNJÜK a lehetőséget! Jövőre is szeretnénk részt venni.” Dezső Réka
Egy másik érintett szülő, Antalné Kocsis Judit így emlékezik vissza a táborban szerzett élményekre:
“Szülői szemmel:
Első alkalommal vehettünk részt ezen a táboron, de már az első nap után úgy éreztem, hogy ez az, amit kerestünk Leventének! A kicsi (5 éves) pillanatok alatt beillesztette magát egy „ez egy ovi, csak kicsit más” szituációba és felszabadultan tevékenykedett végig a segítők és terapeuták kezei alatt. Úgy láttam, hogy igyekezett. Volt, ami nehezebben ment, volt, amit egyszerűen csak élvezett és akadtak kihívások is, amikkel szerintem a maga módján megbirkózott- véleményem szerint ezekkel a célzott kihívásokkal érhető el fejlődés (bárkinél) igazán. Én pedig anyukaként rengeteget tanultam (szakmailag is, meg emberileg is, illetve magamról is) – nem csak új ismereteket szereztem a szakemberekkel és sorstárs szülőkkel folytatott beszélgetések során, hanem lelkileg is kaptam egy olyan plusz töltetet, amit később biztosan kamatoztatni tudok. „Töltőre dugtam magam ezen a héten.”
Nagyon tetszett, hogy ilyen sokszínű és teljes mértékben auti-specifikus, adott korcsoportra szabott programok voltak! Azt kaptuk, amit vártam. Sőt, még többet is! A szakember-gárda egytől egyig hatalmas lelkesedéssel, és hivatástudattal, illetve nem utolsó sorban szakmai tudással megáldott személyből állt. Le a kalappal! Nagyon örültem, hogy korrekt tájékoztatásokat kaptam egy-egy beszélgetés során tőlük! Jó, ha szülőként visszajelzést kap az ember a témában jártas személyektől arról, hogy jó-e az az irány, amit követ, vagy miben lehetne még fejlődni.
Egy hét alatt itt a táborban több autizmus specifikus terápiában részesülhetett Levi, mint egy fél év alatt a hétköznapjaink során! Ez hatalmas dolog nekünk! Boldog vagyok, hogy jelentkezhettünk! Levitől szerda reggel jött az első igazán beszédes visszacsatolás, mikor reggel az „eligazításon” végigment a táborban őt körülvevő arcokon és mindenkiről azt mondta: „Őt szeretem! Meg őt is! Meg őt is! Meg őt is!…” Az önkéntes lányokba szerelmes lett a kisfiam. Mindenkinek hálás vagyok, akit itt megismerhettem azért a közegért, amit varázsoltak ebben az egy hétben!
Ami rossz, hogy véget ér a tábor. (Idézet Levitől csütörtök estéről: „Holnap lesz az utolsó nap?… Oh… ”- szomorú sóhajjal.) Én is meg tudnám szokni, hogy ilyen elfogadó, kiegyensúlyozott és rám feltöltő jelleggel ható közeg vesz körül! Ilyen társaságban még a borsófőzelék is finomabb!
HÁLÁS SZÍVVEL KÖSZÖNÜNK MINDENT! Juditnak, Gyöngyinek, Anikónak, Jucusnak, zenés Juditnak, Ancsának, Fanninak és Lucának, valamint a kutyás terapeutáknak, Ingridéknek, és nem utolsó sorban a kutyusoknak és lovaknak!”