Néha érkezik olyan levél, ahol nem tudjuk a kérést teljesíteni, bár aki írta, bizonyára az egyesületbe helyezte minden bizalmát mégis azt kell válaszolnunk: ez nem a mi asztalunk.
Ilyen levél például az, amelyik egyik vidéki nagyvárosunkból érkezett. Levélírónk a Magyar Televizió I-es csatornájának teletext oldalán fedezte föl az autistákról szóló ismertetőt, és úgy gondolta, ez bizony – visszamenőleg – ráillik a feleségére és a fiára.
Abból, amit leírt az általa szeretett személyekről, persze nem állítható föl diagnózis. Tiszteletre méltó, hogy szaklvönyveket kér az egyesülettől, megtudni: hogyan viselkedjen feleségével és felnőtt dolgozó fiával. Mi – bár örülünk, hogy fogynak e könyvek – mégis azt tanácsoljuk, forduljon pszichológushoz, legjobb lenne egy családterapeutához.
Aztán jön olyan levél is, amikor pénzt kérnek az egyesülettől. Az ok lakástartozás, kifizetetlen közüzemi számlák, a férj munkanélkülisége – a sor folytatható. Sajnos azt kell írnunk, minden ilyen esetben, hogy az egyesületnek nem áll módjában ezeket a kéréseket támogatni. Egyesületünk alapszabályában ilyenfajta kötelezettséget nem vállalt, és ilyen célú forrás – sajnos – nem áll rendelkezésére. Csak azt tudjuk tanácsolni, hogy forduljon az önkormányzathoz, és közben egyezzen meg a hitelezővel a hiteltörlesztés halasztott módjáról.