Februárban két szakmai találkozóra is sor kerűlt. Pénteken, 14-én az Autizmus Alapítvány rendezte meg hagyományos találkozóját a budapesti Tamás Alajos Közösségi Házban, a másikat Zuglóban tartották a Benedek Elek Általános Iskola tanárai.
Sajnos az Autizmus Alapítvány rendezvényén, a nagy érdeklődésre számot tartó előadás az előadó betegsége miatt elmaradt.
De ígéretet kaptak a jelenlévök, hogy postán megkapják Győriné Stefanik Krisztina: Terápiás lehetőségek az autizmussal élő gyermekek esetében című előadását. Aki végighallgatta Andrej Éva: Hatékony fejlesztő módszerek a békéscsabai speciális csoportban című előadását, újólag is meggyőződhetett arról, hogy nehéz a pedagógusok, kűlönösen a gyógypedagógusok élete. Rengeteg szemléltető eszközt saját maguk készítenek el, de mint az előadó mondta, megéri, hiszen látják a gyerekeken az eredményt.
Hallottunk még az ELA program alkalmazásáról, valamint a PECS (Picture Exchange Communication System) módszerrel elért eredményekről. (Az külön öröm, hogy mindkettőről már hírt adtunk az Esőemberben, és Őszi Tamásnétól megtudtam, hogy az Esőemberben olvastak először az ELA-ról.)
Egy héttel később Az intézményi módszer- és rendszerbeli megújulásról volt konferencia Budapesten a Nádor teremben (Vakok és Gyengénlátók Általános Iskolája és Diákotthona). A konferenciát a Benedek Elek Általános Iskola munkatársai szervezték (Budapest, XIV, kerület). A tanárképzésről (dr Mesterházi Zsuzsa), a XXI. század gyógypedagógiai gyakorlatáról (dr Janza Károlyné), a gyógypedagógus attitűdéről (dr Bagdy Emőke), a művészeti terápiáról (Sándor Éva), a zeneterápiáról (Kabinger Pál) az autista gyermekek fejlesztési lehetőségeiről (Őszi Patrícia) szóltak az előadások – hogy csak néhányat említsünk a gazdag programból.
A konferencia másnapján a szekciókban alaposabban is megvitatták az előző napon hallottakat, valamint új szempontok mentén is elindult a diskurzus. Ismét csak néhány cím a szekciók kínálatából: A drámapedagógia alkalmazása a magyar irodalom tanításában (Nagyné Sz. Györgyi), A helyi minőségfejlesztési módszer működésének tapasztalatai (Faragó Ferenc), Gyakorlati lehetőségek a differenciálás megvalósításában (Gálfi Anikó), Az autizmussal élő gyermekek fejlesztésének lehetőségei (Hammer Judit).
A kívülálló szemlélő mindezt látva és hallva, egy régi történetre emlékszik. A ’90-es évek elején beszélgetett egy fiatal gyógypedagógussal, aki egy évet töltött Angliában, egy gyógypedagógiai intézményben. Azt tapasztalta, hogy nagy társadalmi megbecsülés övezi a gyógypedagógusokat. Ha valaki meghallotta, hogy hol dolgozik, elismerő szavakat mondott. Ez nemcsak az “utca emberének” megnyilvánulása volt, hanem a fizetésük is több volt, mint a normál iskolákban tanítóké. Vajon mi mikor éljük el ezt mindkét szinten?