BÉCS, 1998. szeptember 4-5.
A kongresszus helyszíne a bécsi egyetem volt, fovédnöke dr. Thomas Klestü, az Osztrák Köztársaság elnöke, megadva ezáltal az elso osztrák szakmai kongresszus rangját és a téma fontosságának elismertségét a kormányzat részérol is.
A kongresszus vezetoje, szervezoje és mindenek elott megálmodója dr. Elvira Muchitsch, pszichológus, autlzmus szakérto, az Osztrák Autizmus Munkacsoport bécsi elnöke volt. A rendezésben részt vállaltak az autistákkal foglalkozó különbözo tartományi munkacsoportok, így Bécs, Strasshof (Alsóausztria), Innsbruck (Tiroli), Graz (Stájerország) szervezetei, az Osztrák Gyógypedagóglai Társaság és az Alsóausztriai Szövetségi Pedagógiai Intézet.
A meghívót Prof. Dr. Manfred Umschaden a nemzetközileg elismert autizmus szakérto, a Ktagenfurti Pedagógiai Akadémia tanára küldte. (Vendégelöadója volt egyesületünk szakmai napjának 1998. február 14- én.)
A számos, igen érdekfeszíto és értékes eloadás kozül most néhány rövid összefoglalását közöljük, a többire az Esoember ’99/12. számában visszatérünk.
A konferencia bevezető előadását dr. Elvira Muchitsch tartotta.
Eloadásában az involvációs terápiát ismertette, ami az autisztikus gyermek megközelítésének sajátos módja. Kiindulópontja a gyermek világának megértése úgy, hogy hagyjuk magunkat belevonni e világba, és saját világunkat az o perspektívájából nézni, hallani, érezni és megélni. Az alapos, órákig, napokig tartó megfigyelések nyomán sztereotip magatartás- formáik értelmet nyernek, látszólag bizarr viselkedésuk érthetové válik. Dönto az a felfedezés, hogy a sztereotípiák különbözo formái három különbözo szinten játszódnak, melyek különbözo fejlodési fokozatokat reprezentálnak, és határozott párhuzamot mutatnak egy normál csecsemo fejiodési szakaszaival.
Az involvációs terápia alapvetoen olyan, mint a játékterápia. A terapeuta hagyja magát bevonni az autista játékaiba, részt vesz bennuk. Az olyan sztereotip tevékenységek: mint játék a kulccsal, villany- kapcsolóval, függönnyel, redonnyel, valamint tárgyak ingó, forgó mozgatása a kunduló pontjai a magatartás megváltoztatásának. Lépésenként módosítunk a játékokon, melynek során a kívánt magatartás elemeit és az értelmes cselekvés egy-egy mozzanatát szinte észrevétlen vezetjük be.
Az iskolaelokészíto programok és az iskolai programok egy részét már 1973ban és 1976-ban kidolgozták. Ausztriában ekkor indult meg a Kanner- féle autisztikus szindrómával rendelkezo kisgyermekek és iskolások rendszeres pszichológiai kezelése és fejlesztése. ldoközben ezek a módszerek bovültek, átalakultak és diffe- renciálódtak. Ezek az évek óta kipróbált, tanítható és tanulható módszerek képezik a fejleszto munka alapját az egységes metódus szerint dolgozó óvodai és iskolai elokészíto csoportokban.
Tanulástechníkák begyakorlását célzó programokat fejlesztettek ki, melyek nem csak azt az eredményt érték el, hogy sok autisztikus fogyatékossággal rendelkezo gyermek megtanult írni és számolni, hanem lényegesen hozzájárultak az egyes érzékelési területek hiányosságainak kompenzációjához is. A tanulástechnikák többfunkciós eszközeivel a szocializáció területén is figyelemreméltó elorehaladást sikerült elérni.
A muhelymunka témája az agresszió és az autoagresszió kezelése volt.
Dr. Muchtisch a jelenlévoktol hozott példákat elemezve kündulásként hangsúlyozta, hogy az autista eloször ember, csak azután autista, meg kell tehát érteni eloször cselekedetei mozgatórugóit, csak azután lehet fejleszteni. (Meggondolandó, hogy a harapás pl. lehet a félelem jele, lehet agresszió, de élvezet is!) Ami a gyakorlatot illeti, a sztereotípiákat célszeru eleinte csak egészen rövid idore megszakítani (jelezzük elore, hogy mi fog történni), s csak azután kerüljenek sorra a szokások. A megszakítások idotartamát kell egyre tovább növelni.
A felnott autisták fejlesztésénél egy bizonyos szint elérése után hirtelen teljes visszaesés tapasztalható, ezért ajánlatos megállni egy optimális szinten, utána a szinten tartás a fontos. Visszaesés esetén a fejlesztést általában újra, elolröl kell kezdeni.
Az a tapasztalata, hogy az autisták igénylik a szeretetet és képesek szeretet adni – de az autísta szeretetét ki kell érdemelni!
Az autisták érzékelési problémáiról univ. prof. dr. Christian Klicpera pszichológus, a bécsi egyetem tanára beszélt. Szerinte az autista gyermekek három fo problémaköre:
1. Koncentrációs problémák és problémák az emberi kapcsolatokban az érzelemnyilvánítás és a szocializáció téren.
2. Kommunikációs problémák (az autisták 50%-a nem beszél).
3. Cselekvoképességük a napi tevékenységek szintjén akadályozott.
Ezzel kapcsolatos fo kérdések: Hogyan keletkeznek ezek a zavarok? Hogyan tudja a pszichológus az alapproblémát felfedezni? Mi az oka az autizmusnak?
Véleménye szerint az autizmus többségében genetikai eredetu, és az utóbbi tíz évben sokat fejlodött a felismerés lehetosége.
Az autista érzékelése vagy hiper-, vagy hypoérzékelés, azaz túlérzékel, vagy nem eléggé érzékel, elsosorban a hallás és a látás terén. Jellemzok a nehezen átlátható érzelmi viszonyok.
Szelektív érzékelésükre/észlelésükre jellemzo, hogy csak egy dimenzióban gondolkodnak. Figyelemváltásuk nehézkes, hosszabb idore van szükségük. A vizuális összefüggéseket nem ismerik fel, ezzel szemben az elemi összetevoket, a részleteket elobb regisztrálják mint a nem autísták. Az autisták nem rendszereznek vizuálisan. Jellemzo rájuk a flexibilitás és tervszeruség hiánya, ezért a végrehajtási funkció nem, vagy akadozva muködik. A szimbólumokat jól ismerik fel, viszont a valóság és utánzat közötti különbségtétel számukra nehéz. Az egyes információkat megorzik, de nem keresik az összefüggéseket, nem tudják integrálni. Éppen ez jelenti szocializációjuk alapproblémáját is. A sztereotípiáik oka nem a sztereotípia iránti vonzalmuk, hanem a félelem az ismeretlentol. Ezek a felismerések segítenek a terápiák kidolgozásában.
Érdekes volt az észlelési zavarokkal kapcsolatos Megértik-e az autista gyermekek más emberek identitását, mimikáját, hanglejtését? címmel tartott eloadás. Az eloadó dr. Christiane Bormann-Kischkel, a Regensburgi Megyei Gyermek és Ifjúsági Pszichiátriai és Pszichoterápiai Klinika tanára.
Többek között elmondta: a normális kommunikációban fontos a hangszín, a hanghordozás, de az autisták nem érzékenyek erre. Sokszor nem a személy megjelenése, hanem egy-egy részlet a személyen, pl. egy fülbevaló fontos számukra. Errol ismerik fel az illetot. Nem törodnek az érzelmek tartalmával, nem értik a viccet, az iróniát, a képes beszédet, az áttételeket. Ez nem jelenti azt, hogy az autistáknak nincsenek érzelmeik, csak másként jut kifejezésre mint normál esetekben. A szülo-gyermek interakciók egészséges és autista gyermekeknél azonosak, a különbség csupán annyi, hogy az autista gyermekeknél ez nem velük született. A terápia során tehát nem elég az intuitív viselkedés, az ugyanis önmagában nem hat az autistára.
A számos, igen érdekfeszíto és értékes eloadás közül most néhány eloadás rövid összefoglalását közöltük, a többire az Esoember következo számában visszatérünk.
Kocsis Alajos