Meghívót kaptam Andornaktályáról, ahol a Heves Megyei Önkormányzat Fogyatékosok Otthona és Rehabilitációs Intézete ötvenéves fennállását ünnepelte. Mivel vagy húsz éve ismerem Herczog Tamást, az intézmény igazgatóját, és nagyra becsülöm az általa végzett munkát, hát persze hogy elmentem.
Az ünnepség kétnapos volt és külföldről is érkeztek vendégek. Az első nap a szakmáé volt, ahol a fogyatékos ügyről, az állami intézmények sorsáról, az ott folyó munkáról beszéltek szakemberek és a szakminisztérium képviselői. A másnapi ünnepség az otthon lakóiéi, a vendégeké volt. Szépen sütött a nap, mondhatni kánikula volt, így a Reha-Tánc I. országos meghívásos táncversenyét semmi nem zavarta. Borsod, Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár, Tolna és persze az andornaktályaiak táncegyüttese ropta a táncot. A táncverseny után pedig kulturális gálaműsor volt, ahol Oláh Ibolya és Sárközi Anita is föllépett, és az intézet méltán híres és kitüntetett tánczenekara, a Color Rock. Őket már külföldön is ismerik. 2005-ben, hogy csak egy fellépést említsünk, Grazban a Fogyatékkal Élők Európai Dalfesztiválján ők voltak az egyetlen magyar együttes.
Mindez a délutáni program volt. Addig mi, érdeklődők, délelőtt megnézhettük azt a szakmatörténeti kiállítást, ahol újságcikkek, eredeti jegyzőkönyvek alapján, nyomon követhető az elmúlt 50 év. Ilyen, kordokumentumnak is számító csemegéket is olvashattunk például az 1962-ből való jegyzőkönyvben:
“Kérném a munkatársakat, ne idegesítsenek föl, mert ez az én idegállapotomra nagyon káros hatással van és engem a beosztásomból úgysem tudnak kimozdítani, ezt megmondta X. elvtársnő is.”
Ebből az évből való egy fizetési jegyzék is. Ezt a munkát már akkor sem fizették túl. Akkoriban a konyhavezető 1275 forintos fizetése 5 forinttal több, mint a könyvelőé. Az igazgató ekkoriban 1530 forintot kapott. A gondozónők 1200-at. A takarítónők 900-at.
A szakmatörténeti kiállítás után elmentünk az összdolgozói értekezletre. Az intézet másik zenekara, az ütős hangszerekkel remek hangulatot teremtő, 1994-ban alakult Da Capo zenekar fogadott minket, majd Herczog Tamás ismertette az intézet történetét. A Mocsáry kastélyban létrehozott bentlakásos otthon elnevezése, lakóinak összetétele híven tükrözi az szociális ellátórendszer alakulását. A kezdeti mostoha körülmények (amikor még ivóvizük sem volt, ezért latos kocsi hozta a vizet, és igencsak nehéz körülmények között éltek a gondozottak) lassan, de változtak. Jót tett az intézetnek az 1970-es un. profiltisztítás. (Fiatalabbaknak: addig egy ilyen intézetben együtt élt idős és fiatal, értelmi fogyatékos és pszichiátriai beteg.)
A Herczog Tamás igazgatása alatt eltelt 26 évben sokat fejlődött az intézet, főleg 1990 óta, és ez köszönhető azoknak a sikeres pályázatoknak, amelyeket az intézet megnyert. Tamás sorolja a mérföldköveket:
- 1982: vezetékes ivóvíz; kerítés az intézet körül; salakos focipálya; az első gépkocsi megvétele (ma három van).
- 1985: a kastély rekonstrukciója; a Fővárosi Kézműipari Vállalat 50 fős munkahelyet létesít.
- 1990: új 50 fős pavilonnal bővül az intézmény; bővül az otthon létszáma is: 121-en vannak már; a Magyar Speciális Művészeti Műhely megalapítása.
A Magyar Speciális Művészeti Műhelynél érdemes megállni egy kicsit. Herczog Tamás rendületlenül hisz abban, hogy a művészet azért van, hogy humanizáljon minket, és még arra is jó, hogy a fogyatékos emberek fejlődését elősegítse. Nemzetközi kapcsolatokat épített ki a műhely, évente országos, kétévente nemzetközi fesztiválokat rendez, ahol a többségi társadalom is megismerheti, hogy szinte minden művészeti ágban helyt állnak a fogyatékos emberek. Emellett nyári alkotóbárokat, vándorkiállításokat, művészeti konferenciákat is szerveznek. Bár Herczog Tamás lemondott a művészeti műhely vezetéséről (tiltakozásképpen az állami támogatás kurtítása miatt), munkatársai tovább folytatják az általa megkezdett munkát. Szép pillanata volt az “értekezletnek” a régi, több évtizede itt dolgozók, ma már nyugdíjasok kitűntetése.
A teljes élethez – a művészet mellett – munka is kell. Ráadásul Herczog Tamás és munkatársai úgy vélik, olyan munka kell a fogyatékos embereknek, ami nekik is örömet okoz, aminek látják az eredményét. Ezért van varrodájuk, ezért épült meg uniós pályázati pénzből a gombatenyésztő telep. Ebből némi bevételt is remélnek, hiszen ők is szűkiben vannak a pénznek. Van három lakóotthonuk, és egy átmeneti, a lakóotthoni létre felkészítő otthonuk.
Itt Andornaktályán volt az első “kitagolás”, Magyarországon itt költözött ki először állami intézetből hét fő a “gondozóházba”, amit azóta pályázati pénzből felújítottak, korszerűsítettek, bővítettek.
F. Á.