Megköszönve Tumann Imre eddigi munkáját, abban a reményben adjuk közre a szülokhöz, érintettekhez szóló levelét, hogy a benne foglaltak közös gondolkodásra, közös cselekvésre indítják mindazokat, kiknek fontos az egyesület, pontosabban az autistákákért végzett egyesületi munka. Az Esoember hasábjai mindenki elott nyitva állnak.
Kedves Szülotársaim! Kedves Érdekeltek!
Régen gondolkodom azon, hogy Önökhöz fordulok az Autisták Érdekvédelmi Egyesülete eddig ki nem mondott, felszín alatt húzódó “problémái” miatt. (Lehet, hogy ilyenek nincsenek is.)
Úgy tunik, hogy a korszerusített alapszabály, s annak értelmében a sokkal muködoképesebb vezetoség megválasztása után a kedves szülok passzívabbá váltak. Ez a folyamat ugyan korábbi keletu, illetve kezdetu.
Az események, egyes személyes vélemények azt a látszatot keltik, hogy néhányan bizonyos “problémákat” terjesztenek, többek között engem is “óvtak” vezetoségi tagtársaimtól, bár semmi konkrét “galádságot” nem tudtak ellenük felhozni.
A szülok passzivitása, a megfoghatatlanak látszó aknamunka indokolta, hogy több mint fél évvel a vezetoségválasztás elott, már át kívántam adni írásos lemondásomat a megtiszteto, választott titkári funkciómról. Hosszan meditáltam azon hogy egyáltalán vállaljam-e az új vezetoségi tagságot. Elvállaltam, de ismét kételyeim támadtak.
Ezek a következok: ha az egyesület muködését egyesek képesek akadályozni, esetleg lehetetlenné tenni, szabad-e bármit is a családom, az egészségem rovására tennem?
További kétely az is, hogy tisztességes céljaink megvalósításában fog-e az egyesület tagsága támogatni.
Komoly személyes problémám volt az Esoember címu lap szerkesztésének kérdése. Szerkesztoje nem állta ki a kritikát, nem tette lehetové hogy a tagság részérol felmerült igények szerint bovüljön a kiadvány tartalma, nem fogadta el a nyilvánosan muködo szerkesztobizottság megalakításának gondolatát. Új lapot indított, ami természetesen nem baj. Beköszöntojében azt írja, hogy az Autisták Érdekvédelmi Egyesülete nem támogatta kello mértékben a folyóirat megjelenésének technikai feltételeit. Ez így nem felel meg a valóságnak.
Sem a foszerkeszto személyén, sem a lap szellemiségén nem akart senki változtatni, a vezetoség csupán tartalmában kívánta többoldalúvá formálni a lapot. Korábban mindenki társadalmi munkában dolgozott az egyesületért, s bár a pénz most is kevés, jeleztük, hogy van lehetoség a szerkesztoségi munka anyagi támogatására. A foszerkeszto nem adott alkalmat a személyes megbeszélésre.
További gondom a szülok és szakemberek kapcsolata Sajátos helyzetem miatt – két autista felnott gyermek apja ugyanakkor gyógypedagógus is vagyok – mélységes felháborodásomnak adok hangot, amikor szülotársaim általánosítanak, és elítélnek minket, szakembereket, sot, ellenünk agitálnak. Mint korábban az egyesület titkára, elismerem egyesek hibáit, néhány esetben elfogadom a jogos kritikát. Az alkalmatlan szakemberek nyilván eltávolíthatók. Nem kell hosszan érvelni amellett, hogy az autista emberkék állapotukat, állapotuk súlyosságát illetoen, sokfélék. A velük való foglalkozás eredményessége is sokféle. Az esetek többségében jellemzo a stagnálás, esetleg a nagyon lassú változás. A csoda elmaradásáért nem szabad a szakembereket emmarasztalni. Mint szülo tudom, sokszor érezzük helyzetünket kilátástalannak gyermekünk állapota miatt. Ismereteim szerint van olyan szülotársam, nem is egy, aki pszichiátriai kezelés alatt áll, többek paranoiával küszködnek. Szükségük van a kezelésre, segítségre. Az azonban nem megoldás, hogy a nehéz helyzetben ítéloképességünket elveszítve egymásra mutogassunk. Szükségünk van egymás támogatására.
Kedves Szülotársaim! Érdekeltek!
Nagyon szépen kérem mindannyiukat, hogy a következoket tegyék meg:
- Látogassák összejöveteleinket, amikor csak tehetik!
- Közöljék kéréseiket, észrevételeiket az egyesület vezetoségével!
- Kérjék szakmai, szakértoi segítségünket, ha szükséges!
- Tájékoztassák egymást a lap hasábjain is örömeikrol, gondjaikról!
- Fogjunk össze az egyesületen belül céljaink érdekében! A szakmai muhelyekkel, így az Autizmus Kutatócsoporttal is jól alakul kapcsolatunk. A fogyatékosok érdekében is megalkotott esélyegyenloségi törvény muködni kezd. Több civil szervezettel sikerült az együttmuködést közös érdekeink képviseletére kiépítenünk, úgy tunik, van remény érdekeink érvényesítésére is.
Visszatérve bevezeto soraimra: nem hiszem, hogy a suttogva terjesztett “problémák” valóban léteznek, inkább gondolom. hogy egy-két – súlyos állapotú gyermekét nevelo, elfáradt szülo véli így. Az ügyészség 1998-ban vizsgálta az egyesület muködésének törvényességét, és dicsérettel nyugtázta eddigi tevékenységét.
Mint 39 éve szülo és 40 éve gyógypedagógus, bizalmukat és együttmuködésüket kérem.
Meleg szeretettel üdvözli önöket
Tumann Imre szülo
Éltes Mátyás-díjas gyógypedagógus