Monológ a nemsenkilényről

A véletlennek köszönhető, hogy az Orlai Produkciós Iroda az Esőember mellett a „Nemsenkilény – Monológ nemmindegyembereknek” című darabot is menedzseli.  Mindkét darab autistákról szól, de míg az Esőember egy kivételes képességű autista ember és testvére kapcsolatának fejlődését mutatja be, addig a Nemsenkilény azt a belső harcot tárja elénk, melyet az autista ember önmagával és külvilággal vív. 

 

A színésznő sógornője, Börcsökné Lukács Gabriella gyógypedagógus, és a Más Fogyatékos Gyermekekért Alapítványnál(1) autista gyermekekkel foglalkozik. A székesfehérvári alapítvány javára rendezett jótékonysági esteken Börcsök Enikő rendre föllép, természetes, hogy a Nemsenkilényt is elviszi egy ilyen estre, ezzel is támogatva őket. A monológ, az egyszemélyes darab talán sosem jutott volna eszébe, ha Bácskai Júlia(2) úgy másfél évvel ezelőtt nem nyomja a kezébe Seth F. Henriett: Autizmussal önmagamba zárva(3) című könyvét, hogy ebből szeretne  improvizációs előadást. A darabból nem lett semmi, ám Enikőt megfogta Henriett könyve, az autisták zárt, a „normálistól” teljesen elütő világa. S bár megfogadta évekkel ezelőtt, hogy soha többet nem lép föl egyedül – fogadalom ide vagy oda – úgy gondolta, ebből a könyvből darabot csinál. Elment hát a könyv kiadójához, ahol elzárkóztak a színdarab gondolatától, semmiféle segítséget nem adtak neki, sőt, azt is megtiltották, hogy akár egy sort is fölhasználjon a könyvből. Hogy miért, azt nem tudja.

Ez persze nem szegte a kedvét, elolvasta hát a többi könyvet, azokat, amelyeket szintén autista szerzők írtak, és az elolvasott könyvek szövegéből állította össze Gyulay Eszter segítségével a Nemsenkilény szövegkönyvét. De más olvasni az autistákról és más velük élni. „Szerencsém volt – mondja –, mert rátaláltam Prekop Csillára és a Vadaskert Alapítványra. Csilla nagyon sokat segített, és az alapítvány csodálatos hely, csodálatosan foglalkoznak az autistákkal.”

Abban is szerencséje volt, hogy akkor járt az alapítványhoz, amikor ott kísérleti jelleggel krízisközpontot szerveztek a bajba jutott családoknak. Enikő reggeltől estig velük volt, és saját szavaival élve „úgy viselkedett, mint a tapéta”, azaz igyekezett észrevétlen lenni. Az az igazság, az autista gyerekek nem is törődtek vele, holott elment velük vásárolni, részt vett a foglalkozásaikon. Egyetlen alkalom volt, amikor egy autista kisfiú, egy nagy hiszti után, a vállára hajtotta a fejét, aminek ő néma szemtanúja volt: „Nagyon jól esett” – emlékezik vissza a színésznő.

A Vadaskertben eltöltött idő alatt sokat tanult a másságról (ezt a szót ugyan ő nem használta), és tűnődve meg is jegyzi: „Az ember ilyenkor elgondolkodik, hogy ki is a normális.” Megfigyelte az autisták viselkedését, a gesztusaikat, azt, hogy hogyan néznek, hogyan beszélnek. Látta örülni, és látta őrjöngeni őket. Látta, hogy az egyik pillanatban békésen üldögélő gyerek, hogyan kezd el sikoltozni, őrjöngeni, aminek az okát abban a pillanatban senki nem tudta. Később kiderült: valaki másik tévécsatornára kapcsolt. A napirendi kártyák ötlete is innen került az előadásba, egy-egy rész lezárását az jelzi, ha elteszi, és egy újabb kártya levételével indítja a következő részt.

Az, hogy az Orlai Produkciós Iroda az Esőember mellett a Nemsenkilényt is menedzseli, a véletlen műve. Gyulay Eszter egy színházi előadásra elvitt magával egy könyvet, történetesen az autizmusról. Ezen az előadáson ott volt Orlai Tibor, és amikor Eszter elmondta, hogy min dolgozik éppen, akkor felajánlotta, hogy lenne ő a darab producere. „Óriási szerencsém volt. Azt gondoltam, amikor belevágtam, hogy majd pályázatokból, innen-onnan szerzek rá pénzt, amik persze sosem biztosak. Tibor levette a vállamról ezeket a gondokat, biztosította a próbatermet és mindent, ami kell.”

Beszélgetésünkkor még messze a hivatalos bemutató, szeptember 2-a, de az előadás híre elterjedt, és már vidékre (is) van meghívása a Nemsenkilénynek. Börcsök Enikő azt reméli, hogy sokan hívják sokfelé, és ő minden meghívásnak eleget tud tenni, bár az egyeztetés nem lesz könnyű. Anyaszínházában, a Vígszínházban ősztől négy darabban is játszik. A hír terjedésében talán az is közrejátszott, hogy a Nemsenkilényt július 9-én, Esztergomban már bemutatták. A fogadtatást faggató kérdésemre így válaszol: „Főleg a szakmából voltak ott: kollégák meg szülők és pedagógusok jöttek el, kevésbé az esztergomiak. Nem volt nagy hírverés, mert Tibor(4) úgy gondolta, nem lenne szép, ha nagy hírverést csapnánk, hiszen a hivatalos bemutató csak szeptember 2-án lesz, a Trafóban(5). Margitai Ági(6) például azt mondta az előadás után, hogy lelkiismeret-furdalása van, mert eddig nem törődött az autistákkal, nem is tudta, hogy milyenek.”

Azt hiszem az az egyik legnagyobb dicséret, ami színészt érhet, ha előadása ilyen katartikus hatást ér el.

*

A darab szövegkönyve az alábbi írók művei alapján készült:

Birger Sellin: A lélek börtöne

Mark Haddon: a Kutya különös esete az éjszakában

Donna Williams: Léttelenül

Seth F. Henriett: Autizmussal önmagamba zárva

 

*

 

Börcsök Enikő

1968. január 28-án születtem Mezőtúron. Szentesen jártam gimnáziumba, irodalom-dráma tagozatra, majd Székesfehérváron fejeztem be a középiskolát. 
1987-től 1991-ig jártam a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Marton László osztályába.
A főiskola elvégzése után, 1991-től 1994-ig a Kaposvári Csiky Gergely Színházban játszottam, 1994 ősze óta pedig a Vígszínház tagja vagyok.

(Forrás: http://borcsokeniko.szinhaz.org//szakmai.html)

 

Díjai:

Varsányi Irén-emlékgyűrű (1997)

Ruttkai Éva-emlékgyűrű (199820002005)

32. Magyar Filmszemle, legjobb női alakítás (Passzport, 2001)

V. POSZT: Legjobb női főszereplő Scribe: Adrienne című darabjában (2005)

Happy Art Fesztivál, Colombina díj, legjobb női alakítás (PRAH című előadás, Radnóti Színház, Budapest, 2007)

IX. Pécsi Országos Színházi Találkozó: Legjobb női epizódszereplő, Tracy Letts: Augusztus Oklahomában című darabjában, 2009)

Ajtay Andor-emlékdíj (2009)

(Forrás:www.wikipedia.org)

 

(1) 1989-ben, amikor alapították, a rendeletekben, törvényekben pl. a közoktatási törvényben, fölsorolták az értelmi fogyatékos, a mozgáskorlátozott, a vak és a siket személyeket, majd következtek a „a más fogyatékossággal élők”, köztük az autisták. Önálló fogyatékossági ág 2003-ban lett az autizmus.

(2) Bácskai Júlia pszichológus új színházi műfajt teremtett, amit pszichoszínháznak nevezett el: a hétköznapok pszichológiáját mutatja be színészekkel, de a néző is közbeszólhat.

(3) Seth F. Henriett könyve az Autizmus Alapítvány Kapocs Kiadójánál jelent meg 2005-ben. A szerző ezt írta önmagáról: „1980-ban születtem, diagnózisom szerint magas szinten funkcionáló autista vagyok.”

(4) Orlai Tibor az Orlai Produkciós Iroda vezetője.

(5) Trafó Kortárs Művészetek Háza: 1094 Budapest, Liliom u. 41. 

(6) Kossuth-díjas színművész